Macska
Kaptam egy cd-t, amelyen a 2012-es várható eseményekről beszélnek.
Vannak benne meditációs, imaginációs gyakorlatok, amik arra szolgálnak, hogy minél jobban megnyissuk a szívünket, egyre befogadóbbá váljunk a várható felemelkedésre, jelzésekre, figyelmezzünk a világra a szívünkből, és ne az egónkból, elménkből.
Napok óta hallgatom, buzgón csinálom a gyakorlatokat.
Van benne egy immaginációs gyakorlat, amely azt segíti, hogyan válj meg a külső páncéloktól, és ha ez megtörtént, képzeld el, hogy egy erdőben, tisztáson vagy, teljesen nyitottan, a magad köré növesztett burkolatoktól megszabadultan.
A madarak köréd sereglenek, egy őz a gidájával melléd telepszik, mert félelem nélkül, biztonságban érzik magukat melletted, tiszta vagy, és szeretetteli. És ez így megy hosszú percekig, aztán elbúcsúztok egymástól, és ennyi. Boldogság, béke, harmónia honol benned.
No, én ezt szorgosan csinálgattam az elmúlt napokban.
Van egy macska, aki hetek óta be-betér a kertünkbe, az ajtó elé kuporodik, nyervákol, halkan. Öt hónapos körüli lehet. Igyekeztem nem venni tudomást róla, mert három macskám van, és egy kutyám, bőven elegen vannak tehát. Egyetlen magzatom gonosznak nevezett, amiért ilyen érzéketlen tudok lenni. Én inkább TUDATOSnak nevezném magam, ismerve az anyagi helyzetemet, nem tetézném még a bajt egy ivartalanítandó, oltandó, bolhátlanítandó, etetendő állattal.
Az elmúlt éjjelek egyikén kiszédelegve a fürdőszobába, át a konyhán, a szemetes felől apró zörejek hallatszottak, aztán mintha egy szürke-fehér árny osont volna a fürdőkád alól az ablak felé, de nem méláztam el a jelenségen, egyrészt mert álmos voltam, másrészt nem veszem komolyan félálombeli látomásaimat.
Ma reggel viszont már nem tudtam nem tudomásul venni, hogy az árny bizony megtestesült, macskává lett.
És bemotyózott hozzánk.
A mosógép tetején édesdeden szunyókált a hajbizgentyűs kosarunkban. Kérdésemre, hogy mégis mit keresel itt, a válasz kis hunyorgás volt, és dorombolással egybekötött "miéééé", majd vissza gömbölyött és alvást mímelve továbbberregett.
Lévén kóbor állatka, meglepetve tapasztaltam, hogy sem a hajszárító, sem a mosakodás, fogmosás, és egyéb reggeli fürdőszobai hangok nem zavarták, sőt úgy kellett a feneke alól kirángatnom a hajgumimat. Ami még meglepőbb, hogy saját macskáim is úgy tettek, mintha mi sem történt volna, mintha a felségterületüket megsértő betolakodó idegen mindennapos vendég volna nálunk.
Feltettem a költői kérdést magamnak, vajh' miért szeretnek bennünket ennyire az állatok?
Mindjárt meg is jött a válasz: hát nem napok óta a páncéllebontós, megnyílós, szeretetárasztós meditációt végzed?
De.
És mi jöhet még?!
Lehet, hogy egy-két mellvértet visszaveszek.
Vannak benne meditációs, imaginációs gyakorlatok, amik arra szolgálnak, hogy minél jobban megnyissuk a szívünket, egyre befogadóbbá váljunk a várható felemelkedésre, jelzésekre, figyelmezzünk a világra a szívünkből, és ne az egónkból, elménkből.
Napok óta hallgatom, buzgón csinálom a gyakorlatokat.
Van benne egy immaginációs gyakorlat, amely azt segíti, hogyan válj meg a külső páncéloktól, és ha ez megtörtént, képzeld el, hogy egy erdőben, tisztáson vagy, teljesen nyitottan, a magad köré növesztett burkolatoktól megszabadultan.
A madarak köréd sereglenek, egy őz a gidájával melléd telepszik, mert félelem nélkül, biztonságban érzik magukat melletted, tiszta vagy, és szeretetteli. És ez így megy hosszú percekig, aztán elbúcsúztok egymástól, és ennyi. Boldogság, béke, harmónia honol benned.
No, én ezt szorgosan csinálgattam az elmúlt napokban.
Van egy macska, aki hetek óta be-betér a kertünkbe, az ajtó elé kuporodik, nyervákol, halkan. Öt hónapos körüli lehet. Igyekeztem nem venni tudomást róla, mert három macskám van, és egy kutyám, bőven elegen vannak tehát. Egyetlen magzatom gonosznak nevezett, amiért ilyen érzéketlen tudok lenni. Én inkább TUDATOSnak nevezném magam, ismerve az anyagi helyzetemet, nem tetézném még a bajt egy ivartalanítandó, oltandó, bolhátlanítandó, etetendő állattal.
Az elmúlt éjjelek egyikén kiszédelegve a fürdőszobába, át a konyhán, a szemetes felől apró zörejek hallatszottak, aztán mintha egy szürke-fehér árny osont volna a fürdőkád alól az ablak felé, de nem méláztam el a jelenségen, egyrészt mert álmos voltam, másrészt nem veszem komolyan félálombeli látomásaimat.
Ma reggel viszont már nem tudtam nem tudomásul venni, hogy az árny bizony megtestesült, macskává lett.
És bemotyózott hozzánk.
A mosógép tetején édesdeden szunyókált a hajbizgentyűs kosarunkban. Kérdésemre, hogy mégis mit keresel itt, a válasz kis hunyorgás volt, és dorombolással egybekötött "miéééé", majd vissza gömbölyött és alvást mímelve továbbberregett.
Lévén kóbor állatka, meglepetve tapasztaltam, hogy sem a hajszárító, sem a mosakodás, fogmosás, és egyéb reggeli fürdőszobai hangok nem zavarták, sőt úgy kellett a feneke alól kirángatnom a hajgumimat. Ami még meglepőbb, hogy saját macskáim is úgy tettek, mintha mi sem történt volna, mintha a felségterületüket megsértő betolakodó idegen mindennapos vendég volna nálunk.
Feltettem a költői kérdést magamnak, vajh' miért szeretnek bennünket ennyire az állatok?
Mindjárt meg is jött a válasz: hát nem napok óta a páncéllebontós, megnyílós, szeretetárasztós meditációt végzed?
De.
És mi jöhet még?!
Lehet, hogy egy-két mellvértet visszaveszek.
Erről a 2012-ről bővebben is írnál?
VálaszTörlésKíváncsi vagyok a Te elképzelésedre, tudásodra, hitedre!
Családi retyerutya volt nálunk, amikor feljött ez a téma. A sógornőm, a kis ezoterikus "beütésével" kifejtette, ez csak egy dimenzióváltás lesz!
Apukámnak, aki hithű ateista, felszaladt a szemöldöke. Anyukám, akinél csodásabb, önzetlenebb, empatikusabb, okosabb asszonyt nem ismerek, rákérdezett, hogy is van ez.
Hát, M. kifejtette. Majd megnyugtatott mindenkit, ez csak kivételes emberekkel esik meg.
Erre az egyik unoka: Hallod Mama, kicsit tedd takarékra magad! :))
De komolyra fordítva, ez a dátum azt hiszem, megérne egy írást! Előre is köszönöm!
2012-ről már írtam, jobb oldalon a Blogarchívumban megtalálod, klikkelj rá. A téma kimeríthetetlen, még írok majd róla. "Ez csak egy" dimenzióváltás.... hmmm, hát ez olyan, mintha azt mondta volna, ez csak egy pattanás az orrom hegyén... azért ennél jóval keményebb dolog lesz, és már elkezdődött.
VálaszTörlés