Jóslatok
Az elmúlt egy, másfél hónapban, megrezgett alattam a léc, ami az anyagi helyzetemet illeti.
Volt egy kis szokásos őrület: mi a fenét csinálok már megint rosszul, lehet, hogy mégsem a helyemen vagyok, eltértem az utamtól, stb., szóval megengedtem az egómnak, hogy az elmémmel összefogva, kételyeket helyezzenek el a fejecskémben.
Izibe' jóshoz fordultam, nosza halljuk, mit látsz, ne kímélj.
Amit mondott, attól még erősebb lett a kétely, mi több, súlyos aggodalomba fordult. Ismerem ezt a dögöt nagyon jól, az elmúlt harmincvalahány évben állandó partnerként nyomult a hátamban, utáltam is rendesen.
No, szóval bezuhantam.
Látni véltem magamat a lánykámmal és szegény édesanyámmal, ahogy valami híd alatt szorongunk összebújva egy koszos paplanon, sötétben, kétségbeesetten. Hát ez a látomás bizony nagyon nem volt ínyemre. Na, azt aztán nem, tört fel belőlem zsigerből, ez nem mi vagyunk! A jóslatnak köszönhetően láttam magam egy irodában papírok és számítógép előtt görnyedve, szigorúan reggel nyolctól délután négyig, ötig, egy főnököt, aki folyamatosan vegzál a hülyeségeivel, ez a változat sem tetszett, sőt szédülni kezdtem tőle.
Döntöttem.
Mindebből tehát nem kérek.
Kérem viszont azt, amit eddig csináltam, csak sokkal jobban, ahogy most élek, csak sokkal jobban, ahogy beszélek, ahogy írok, egyre több tudással, ahogy segítek, ahogy vigaszt nyújtok, egyre eredményesebben, ahogy egyre feljebb és feljebb emelem saját rezgésemet.
Láttam magam boldogan, mosolyogva, szeretteimtől körülvéve, akik szintén mosolyognak, és ÉREZTEM, ahogy mindannyian JÓL vagyunk.
És ettől elöntött a megelégedés.
Jól vagyok én ott, ahol vagyok.
Jól teszem, amit teszek.
Jó irányba haladok.
Érzem a felém irányuló hála meleg fuvallatait. A figyelmet, a kedvességet, a gyengédséget, a szeretetet.
A lényeg tehát: ez a jóslat kellett nekem, hogy elmúljon a bizonytalanságom, visszakapjam a magamba vetett hitemet, hogy helyre kerüljenek bennem a dolgok.
Így hatnak tehát a jóslatok, így teljesednek be, vagy sem.
Kaptam egy lehetséges jövővázlatot, viszont a szabad akaratom feltette a kérdést: akarod ezt a jövőt? Igen, vagy nem, te döntsd el. Ha nem, csinálj magadnak másikat, olyat, amiben jól érzed magad, ami tetszik. De ehhez kell a TUDATOSSÁG, az, hogy ne gondolj a jövődre úgy, mint egyedüli, megváltoztathatatlanra.
Te csinálod a jövődet, most, ebben a pillanatban is.
Volt egy kis szokásos őrület: mi a fenét csinálok már megint rosszul, lehet, hogy mégsem a helyemen vagyok, eltértem az utamtól, stb., szóval megengedtem az egómnak, hogy az elmémmel összefogva, kételyeket helyezzenek el a fejecskémben.
Izibe' jóshoz fordultam, nosza halljuk, mit látsz, ne kímélj.
Amit mondott, attól még erősebb lett a kétely, mi több, súlyos aggodalomba fordult. Ismerem ezt a dögöt nagyon jól, az elmúlt harmincvalahány évben állandó partnerként nyomult a hátamban, utáltam is rendesen.
No, szóval bezuhantam.
Látni véltem magamat a lánykámmal és szegény édesanyámmal, ahogy valami híd alatt szorongunk összebújva egy koszos paplanon, sötétben, kétségbeesetten. Hát ez a látomás bizony nagyon nem volt ínyemre. Na, azt aztán nem, tört fel belőlem zsigerből, ez nem mi vagyunk! A jóslatnak köszönhetően láttam magam egy irodában papírok és számítógép előtt görnyedve, szigorúan reggel nyolctól délután négyig, ötig, egy főnököt, aki folyamatosan vegzál a hülyeségeivel, ez a változat sem tetszett, sőt szédülni kezdtem tőle.
Döntöttem.
Mindebből tehát nem kérek.
Kérem viszont azt, amit eddig csináltam, csak sokkal jobban, ahogy most élek, csak sokkal jobban, ahogy beszélek, ahogy írok, egyre több tudással, ahogy segítek, ahogy vigaszt nyújtok, egyre eredményesebben, ahogy egyre feljebb és feljebb emelem saját rezgésemet.
Láttam magam boldogan, mosolyogva, szeretteimtől körülvéve, akik szintén mosolyognak, és ÉREZTEM, ahogy mindannyian JÓL vagyunk.
És ettől elöntött a megelégedés.
Jól vagyok én ott, ahol vagyok.
Jól teszem, amit teszek.
Jó irányba haladok.
Érzem a felém irányuló hála meleg fuvallatait. A figyelmet, a kedvességet, a gyengédséget, a szeretetet.
A lényeg tehát: ez a jóslat kellett nekem, hogy elmúljon a bizonytalanságom, visszakapjam a magamba vetett hitemet, hogy helyre kerüljenek bennem a dolgok.
Így hatnak tehát a jóslatok, így teljesednek be, vagy sem.
Kaptam egy lehetséges jövővázlatot, viszont a szabad akaratom feltette a kérdést: akarod ezt a jövőt? Igen, vagy nem, te döntsd el. Ha nem, csinálj magadnak másikat, olyat, amiben jól érzed magad, ami tetszik. De ehhez kell a TUDATOSSÁG, az, hogy ne gondolj a jövődre úgy, mint egyedüli, megváltoztathatatlanra.
Te csinálod a jövődet, most, ebben a pillanatban is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése