Mária Magdolna írásai

Azon tűnődöm gyakran, ahogy egyre több testi beteg embert látok, hallok, hogy vajon mikor ébrednek már fel az emberek, mikor veszik tudomásul,hogy önmagukat betegítik meg. Még mindig meglepődöm, amikor pl. kollégával találkozom, aki sorolja a betegségeit. (Hogy a fenébe képes másnak segíteni, ha ő maga egyre szorongóbb, egyre több betegségtünetet produkál?!) Szóval azon merengek, vajh' eljő-e az idő, amikor tényleg felismerik az emberek, de legalább egyre többen, hogy bizony mi magunk vagyunk minden nyavalyánk okozói. Mondok egy példát, sajátot, ahogy szoktam. Gyakorlatilag egy éve annak, hogy egészségesnek nyilvánítottam magam. Ekkor történt, hogy egy huszáros vágással, még magam által is merésznek tűnő döntéssel fordítottam egyet életem kerekén, és egyik napról a másikra abbahagytam a lovazást. Tíz évig tartottam lovakat, bérben és sajátot is. Volt, hogy 4-5 ló volt a portámon, és az akkor még viharosnak mondható kapcsolatomnak köszönhetően többnyire tök egyedül végeztem velük és

Halottak Napjához közeledünk, gyakrabban eszünkbe jutnak eltávozott szeretteink. Mindegy, hogy hiszel a túlvilágban, vagy sem, attól az még létezik, ha többségünk nem is képes érzékelni az ott élőket. Szándékosan használtam az "élő" szót. A haláltól való félelem indokolatlan, mert az életnek sosincs vége. A halálnak nem az élet az ellentétpárja, hanem a születés. A születéssel belépünk ezen életszakaszunkba, amit földi emberként élünk, a halállal pedig eltávozunk a földi létből, és másik életszakaszt élünk, máshol. Hogy hová kerülsz, miután az utolsó légvételed elszáll, csak rajtad múlik. Ha van elképzelésed a túlvilágról, akkor oda, ha nincs, akkor oda. Tehát ezt is, mint mindent, te magad teremted magadnak. Sok emberrel beszéltem, akik évek óta eltávozott szeretteiket nem tudják elengedni. Mesterem szerint a halottat maximum egy napig kellene siratni, aztán elengedni. Azzal, hogy hónapokig, évekig siratjuk őket, beszélünk hozzájuk, kérleljük őket, a legnagyobb ellenségeikké

Tapasztalatom szerint minden párnak szüksége volna asztrológiai tanácsadásra, mielőtt hosszú távú terveket szövögetnének egymással. Az nem látható a képletekből, hogy együtt maradnak-e, vagy sem, életvégig tart-e, vagy sem, hiszen ez egyéb dolgok függvénye, de minden más igen. Baráti körömben szerencsére többen már eljutottak odáig, hogy ha új ismeretséget kötnek, azonnal megkérdeznek, van-e jövője a kapcsolatnak, érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele, vagy csak futó kaland az egész, esetleg annak sem jó. Légyen ez bárminemű kapcsolat, nem csak szerelmi. A tradicionális asztrológia szerint elsőként az Ascendens, Nap, házak, uralkodó bolygók kapcsolatának sorrendiségében nézzük a dolgokat, de nagyon fontos az is, hogy mennyi és milyen jellegű fényszögeik vannak a párnak. Minél több, annál több dolguk van egymással, és minél vegyesebb - jó, illetve rossz - fényszög van, annál impulzívabb, élettel telibb a kapcsolat. Ezután nézem a karmára utaló jelzések, azaz, hogy mi dolguk van egymássa

Mostanában egymásnak adják a kilincset (és telefonvonalamat)a krízisben lévő párok. Többségüknél azonos a probléma: lényegében elég volt egymásból. Aki ismeri a múltamat, tudja, hogy én is kijártam az iskolát párkapcsolatból, mára viszont konszolidálódni látszik a helyzet, mi több boldognak érzem magam, és ezért végtelenül hálás vagyok. Az Égieknek, a tapasztalataimnak, a volt szerelmeimnek, akik mellett kupálódtam, valamint magamnak, a felsőbb énemnek, hogy vezetett végig az úton a TUDATOSSÁG felé. Ennyit rólam, bevezetőként az alábbiakhoz. Szóval azt látom, hogy keményen megy az egóból való küzdelem. (Én is ilyen voltam.) Azaz majd, ha ő változik, változom én is, ha majd ő így, meg úgy, na akkor talán majd én is, én miért tenném meg, ha ő sem, és így tovább. Na ez az, amivel szépen lassan haladhatunk a kapcsolat halála felé, a rettegett egyedüllét felé. Házasságot kötünk, vagy összekötjük az életünket egy másik emberrel, gyerekeink születnek. A házasságkötéskor mindkettőnek ELVÁRÁSA

Sokan kérdezik tőlem: mi lesz 2012-ben? Fogalmam sincs. Spirituális beállítottságú ember lévén, érzem, hogy készülőben van "valami", de, hogy konkrétan mi, azt nem tudom. Az is lehet, hogy csak a kollektív tudat, ami hat: egyre többen gondolunk, beszélünk arról, hogy mi lesz, valami lesz, valami készül, így teremtjük meg aztán a saját valóságunkat. Azt tudom továbbítani, amit számomra hiteles emberektől hallok, olvasok. Amit mondanak, gyakran nekem is hihetetlen, ismerve mai világunkat, az embereket magam körül, a mentalitást, az anyagközpontú szemléletet, az egymáson átgázolást, az érzéketlenséget, szeretetlenséget, a Sátán előretörését az emberi tudatokban. Az kétségtelen, hogy nagyon-nagyon rossz irányba haladunk, és ha ingaként képzelem el ezt a világot, az sokkal erősebben már nem lenghet egyik irányba, át kell, hogy váltson a másikba. A nyugati világban az emberek túlnyomó többségének gondolkodása bal agyféltekés, a jobb szinte teljesen háttérbe van szorítva. A gyerekek

Van egy ember, aki közel áll a szívemhez. Megismerkedésünkkor elmondta, hogy akkor vesztette el Istenbe vetett hitét, mi több, égre nézve átkozta Őt, amikor - az ő szavaival élve - Isten elvette tőle az édesapját. Jó hosszú időbe telt, nem kevés átbeszélgetett órára, amíg végre megértette, hogy nem Isten fosztotta meg őt apjától. A dolognak semmi köze nem volt Istenhez, apukája hosszú betegeskedés után maga döntött úgy, hogy elég volt. Átadta magát Szelleme döntésének, és lelke elhagyta elhasznált, beteg fizikai testét. Kedvesem ma már gyakran beszélget Istennel, tud kérni Tőle, ha segítségre van szüksége, és tud hálás lenni Neki, ha kap valamit. Isten is tanul, ő is változik. Azért teremtette az embert, hogy megtapasztalja saját magát, fizikai mivoltjában. És nem azért, hogy uralkodjon az ember felett, és ha rosszul viselkedik jól megbüntesse, vagy a pokolba küldje. Mint jó anya, nézi, nézi szegény, mivé lesznek teremtményei azzal a fene nagy szabad akaratukkal... És mi, mint egy ro

Kaptam egy cd-t, amelyen a 2012-es várható eseményekről beszélnek. Vannak benne meditációs, imaginációs gyakorlatok, amik arra szolgálnak, hogy minél jobban megnyissuk a szívünket, egyre befogadóbbá váljunk a várható felemelkedésre, jelzésekre, figyelmezzünk a világra a szívünkből, és ne az egónkból, elménkből. Napok óta hallgatom, buzgón csinálom a gyakorlatokat. Van benne egy immaginációs gyakorlat, amely azt segíti, hogyan válj meg a külső páncéloktól, és ha ez megtörtént, képzeld el, hogy egy erdőben, tisztáson vagy, teljesen nyitottan, a magad köré növesztett burkolatoktól megszabadultan. A madarak köréd sereglenek, egy őz a gidájával melléd telepszik, mert félelem nélkül, biztonságban érzik magukat melletted, tiszta vagy, és szeretetteli. És ez így megy hosszú percekig, aztán elbúcsúztok egymástól, és ennyi. Boldogság, béke, harmónia honol benned. No, én ezt szorgosan csinálgattam az elmúlt napokban. Van egy macska, aki hetek óta be-betér a kertünkbe, az ajtó elé kuporodik, nyerv

Az elmúlt egy, másfél hónapban, megrezgett alattam a léc, ami az anyagi helyzetemet illeti. Volt egy kis szokásos őrület: mi a fenét csinálok már megint rosszul, lehet, hogy mégsem a helyemen vagyok, eltértem az utamtól, stb., szóval megengedtem az egómnak, hogy az elmémmel összefogva, kételyeket helyezzenek el a fejecskémben. Izibe' jóshoz fordultam, nosza halljuk, mit látsz, ne kímélj. Amit mondott, attól még erősebb lett a kétely, mi több, súlyos aggodalomba fordult. Ismerem ezt a dögöt nagyon jól, az elmúlt harmincvalahány évben állandó partnerként nyomult a hátamban, utáltam is rendesen. No, szóval bezuhantam. Látni véltem magamat a lánykámmal és szegény édesanyámmal, ahogy valami híd alatt szorongunk összebújva egy koszos paplanon, sötétben, kétségbeesetten. Hát ez a látomás bizony nagyon nem volt ínyemre. Na, azt aztán nem, tört fel belőlem zsigerből, ez nem mi vagyunk! A jóslatnak köszönhetően láttam magam egy irodában papírok és számítógép előtt görnyedve, szigorúan reggel

Hallottam már, hogy "elszállt" vagyok, meg "bolond nő", meg "kicsit furcsa", meg "nem százas", és ezek, gondolom a finomított változatok. Kis falumban nincs is mit csodálkozni rajta. Jókat mosolygok a véleményformálókon. Valóban, ma bolond, furcsa, és tuti nem százas az, aki egyszerűen él, van, teszi a dolgát, sokat mosolyog, egyszerű dolgokat mond, és úgy mer kinézni, ahogy jólesik neki. Nem állok be a nyavalygók, jajongók, problémázók, depressziósok táborába. Pontosabban már kiálltam közülük. Egyszerű hasonlattal élve: nem bégetek együtt a nyájjal. Inkább ülök egy fa alatt egy fűszállal a számban, és szeretettel nézem, ahogy hömpölyög a nyáj...na jó, nem bántok senkit, dehogy, az aztán tényleg távol áll tőlem. Csak arra akarok kilyukadni, hogy az élet végtelenül egyszerű. Egyre kevesebbszer kombinálok már az elmémmel, igyekszem nem gondolkodni felesleges dolgokon, mint múlt és jövő, tudatosan törekszem rá, hogy a jelen pillanatát éljem, és ilye

Semmit nem érsz el a spirituális úton, amíg nem bocsátasz meg. Olvashatsz könyveket, fordulhatsz jóshoz, asztrológushoz, kereshetsz pszichoterapeutát, vagy Mestert magadnak, kutathatsz bármeddig a nagy Igazságok után, önmagadat keresve. Újra és újra megrekedsz, elakadsz, hiteltelenné válik minden, ami addig rendben lévőnek tűnt, nem tudod beilleszteni az életedbe, mindig megtörténik veled ugyanaz, azt érzed majd, hogy egy lépést sem haladtál előre. Mindez addig tart amíg meg nem bocsátasz. Mindenkinek, aki valaha ellened valamit elkövetett. Légyen az anyád, apád, testvéred, barátod, aki ellenséggé lett, szerelmeid, szomszédod, a közértes, mert beszólt, bárki, aki megsértett, megbántott szóval, tettel életed folyamán, ez mind ott ül a lelked mélyén egy nagy koszos üstben, és fortyog, okádja mérges gőzeit a mindennapjaidra. De ez még mind semmi. Jó lenne, ha csak ennyi lenne, megbocsátani másoknak, amiért fájdalmat okoztak, ez általában nem is olyan nagy dolog. Most jön a java: magadnak

Vannak, akik azért fordulnak hozzám jósoltatni, hogy valami naaaagy-nagy spirituális, misztikus választ kapjanak a problémájukra. Valami csodára számítanak, ami a jövőjükben vár rájuk, persze úgy, ahogy azt ők elképzelik. Például egy középkorú hölgy, aki azzal keresett fel, hogy 35 éve házasságban élő férjével mikor lesz már jobb a viszonyuk. A férfi masszív alkoholista, és 35 éve rendszeresen veri. Régebben a három gyerekük szeme láttára, ma már kettecskén, csendeskén, amikor senki sem látja. Elő sem vettem a kártyát. Csak beszélgettünk. Megkérdeztem tőle, hogyan vélekednek erről a gyerekei. Már felnőttek, régen elmenekültek otthonról. És hogy élnek családi életet? A két fia megházasodott, de nem jól élnek. A lánya még eladósorban, de nem szándékozik férjhez menni. Miért nem hagyta már ott a férjét régebben, kérdeztem? A gyerekek miatt, jött a szokásos takaróválasz. (Milyen jó is lehetett úgy felnőni, hogy anyámat a szemem láttára üti-vágja az apám...milyen példát is visznek az ilyen

Az ember individuumként azt hiszi, hogy különáll a Mindenségtől. Kétségbeesik, görcsöl, parázik attól, hogy nem tud a kezében tartani mindent maga körül. Azt hiszi, hogy ha nem gondolkodik, a dolgok szétesnek körülötte. Maga akar megoldani mindent, lehetőleg azonnal, és egyszerre. Gyerekkorunk óta azt halljuk: gondolkodj! Ezt annyira belénk nevelték, hogy a 24 órából gyakran 24-et gondolkodunk, sokan még álmukban is. "Coito ergo sum" emlegetik gyakran, azaz gondolkodom, tehát vagyok. Csak azért, mert egy mondás ősi, még nem jelenti azt, hogy igaz is. Ez például az egyik legnagyobb marhaság. Miért, ha nem gondolkodsz, nem vagy?! Minél többet GONDolkodsz, annál több GONDod lesz, annál többet kreálsz magadnak, egész pontosan. Semmit nem tudsz megoldani gondolkodással. Na most viszont tényleg gondolj bele: amikor valami égető problémádra megoldást találtál, hogyan történt: amikor szétgondolkodtad az agyadat, vagy akkor, amikor eleged lett, és azt mondtad: teszek rá, majd megoldód

Ha reggel pocsék hangulatban ébredsz - talán az álmaid nyomasztanak, vagy egyszerűen rossz gondolat volt reggel az első -, ne a rádió vagy tv gombja után nyúlj. Picit ülj még az ágyban. Hunyd le a szemed, és öleld át magad. Fújd ki a levegőt, és lassan, kb. 8 másodpercig szívd be. Tartsd bent, szintén 8 mp-ig. Aztán lassan fújd ki ugyanennyi idő alatt. Majd kezdd elölről az egészet. Legalább négyszer csináld meg. Segít, hogy megszeresd magad a mai napra is, és megnyugszol. Az agyad csak a lelassult légzést érzékeli, ami a nyugalmat jelenti számára. A gyors légzés az izgalom jele, akkor ő is felpörög. A "használd az agyadat" felszólítás nem azt jelenti, hogy gondolkodni kell, hanem, hogy tedd szolgáddá az elmédet. Tudd, hogy te irányítasz, és nem ő. Te határozod meg a gondolataidat, és nem ő. Nagyon fontos, hogy hogyan indul a reggel, ezt tudod te is, mert ez határozza meg az egész napodat. Öleld hát magad, szeresd, legalább néhány percig, reggel, mert ebben a testben, ezzel a

"Abból élek, hogy megjósolom a jövőt. Ismerem a jóseszközöket, tudom hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a Körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kiolvasom a jövőt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni. És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtezik: ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot. Isten csak akkor engedi látni a jövőt, ha ő maga akarja. A valódi jövőt csak ritkán mutatja meg, abban az esetben, ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megválto

Örömmel látom, hogy gyarapodunk! Viszont csak egy számot látok, amely egyre növekszik, és ez nekem nagyon JÓÓÓÓÓ, ezért arra szeretnélek buzdítani Benneteket, írjátok meg a gondolataitokat, amelyeket az írásaim ébresztettek. Írjátok le a kételyeiteket, ha valamivel nem értetek egyet, ha valami továbbgondolásra érdemes. Beszélgessünk. Néhányotokat ismerem, de biztosan van, akit még nem. Ne fogjátok vissza magatokat, rajta, írjatok nekem! Az én igazságom nem biztos, hogy a Tiétek is, sőt, biztos, hogy nem. Azért jöttünk a Földre, hogy egyre jobbakká váljunk minden szinten, ez egyedül nem megy, illetve megy, csak sokkal lassabban, nehezebben. Csapatban viszont húzzuk egymást, a közösségben, légyen az bármekkora, összeadódnak az energiák, ami a felfelé ívelő spirálba vezet. Minden bejegyzés alatt van egy sor, ahol ott van: 0 bejegyzés. Ha erre klikkeltek, megjelenik egy ablak, amibe írhattok, és ezt mindenki látja. Lehet névvel, vagy álnévvel, mindegy. (Tudom, hogy időbe telik, amíg fel me

Sírj nyugodtan. Légy gyenge, elkeseredett, haragos, dühös, és nyugodtan kérdezd égre emelt tekintettel: MIÉRT?! Mit tettem, hogy ez történt, mit csinálok rosszul?! Sírj, és tombold ki magad. Ha kell, gyújts rá, igyál meg egy-két pohár bort. Szenvedj, és sajnáld magad. Ess kétségbe, és lásd lelki szemeid előtt a véget, az összeomlást. Sírj csak. Ne várj addig, amíg senki sem lát, tedd meg azok előtt, akiket szeretsz, akik körülötted vannak, akik szeretnek, sőt telefonálj, hívd azt, akiben a legjobban megbízol. Beszéld ki neki a fájdalmadat, a veszteség miatti félelmeidet. Aki tud kifelé sírni, aki tud dühös, haragos lenni életben marad. Ha hagyod, hogy a félelmed, fájdalmad kitörjön belőled, mint vulkán, akkor nem feszít tovább, mint gennyes kelés. Ha mégsem teszed, mert te aztán nem, és különben is, erős vagyok, összeszorítom a fogaimat, rajtam aztán ne nevessen senki, na nehogymár gyengének lássanak, ezt is megteheted. Gyűjtögesd csak magadban, savazd tovább a testedet belülről, had e

A legfontosabb, hogy ne akarj jó anya lenni. Na meg persze jó apa sem. Nem tanította senki, honnan is tudhatnád. Mindent, amit teszel, tapasztalás eredménye, ahogy téged neveltek, vagy nem neveltek, a hiedelemrendszered arról, amit jónak, rossznak hiszel. Próbálunk, így, úgy, amúgy nevelni. Nem vagy sem rossz, sem jó szülő. Olyan vagy, amilyen adott pillanatban lenni tudtál, tudsz, se több, se kevesebb. Ne állíts fel szabályokat magaddal szemben. Mert megdőlnek, ettől pedig frusztrált leszel. A gyermeked maga kérte, hogy hozzád, hozzátok szülessen. Persze nem ő, akit úgy hívnak, hogy..., hanem az a lélek, aki most az ő testében kívánt a Földre születni. Pontosan ki lettél, lettetek választva, nem csak úgy odacsöppent a kicsi lélek. Éppen arra a tapasztalásra van szüksége, amit melletted megélhet. Tehát, ahogy te változol, vagy nem, amit adni tudsz jelen tudatminőségedben, neki éppen arra van szüksége ahhoz az élethez, amelyet tervezett magának mostanra. Ezért butaság azt mondani: azt a