Mária Magdolna írásai

Imént beszélgettem egy barátommal a szerelemről. Pontosabban azon panaszkodott, hogy a közösségi oldalon leoltották, és a szerelem ellenségének titulálták. A vitát Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című verse indította. Aki netán nem ismerné, íme a vers: Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellen

A napokban kezembe került egy könyv, Gael Lindenfield írta, Önbecsülés a címe. Nagyon jó könyv, bár mint spirituális embernek, számomra vannak benne kicsit "erős" dolgok, de összességében rendben lévőnek tartom. Tavaly írtam már 2012. hatásairól, akkor még úgy: fogalmam sincs mi lesz valójában. Most is ezt gondolom, annak ellenére (sőt talán éppen ezért), hogy számosan bocsátkoznak jóslatokba. A sok jóslattól aztán úgy meg lehet kavarodni, mint vasorrú bába a mágneses mezőben. Én azt érzem, hogy a kollektív tudat hatására, mármint, hogy "valaminek történnie kell", meg "valami van a levegőben" mindenki elkezdett "érezni" dolgokat, a változásra vonatkozóan, ami nem baj, mert legalább az egyetlen értelmes és járható, és élhető útra, a spiritualitás felé vezeti őket. (Hangsúlyozom a spiritualitást szellemi értelemben véve, nem arra gondolva, hogy mindenkinek valamiféle ezoterikus ágazatban kell gyökeret verni. Pusztán az anyagi világ felől a szellemi