Ő és én 3.
- Itt vagy? - Hol máshol lehetnék? - Tudom… köszönöm. - Igazán nagyon szívesen. - Aggódom. - Tudom. Vártam mikor jut eszedbe beszélgetni. - Napok óta. Nem, tán inkább hetek óta. Mióta kering körülöttem az elmúlás. - Vagy inkább benned jött el az ideje, hogy foglalkozz az elmúlással. - Vagy inkább külső körülmények kapcsán indikálódik bennem a foglalkozás kényszere. - Nincs meg egyik a másik nélkül, mindegy honnan nézed. A dolgok egyszerre vannak mindig. Nincs előbb az egyik mint a másik. - Tudom. - Akkor ne akard megmagyarázni, hogy mi volt előbb, lényegtelen. - Szigorú vagy. - Nem. Csak kevésbé érzelgős, mint te. - De azért szeretsz? - Nem tudlak nem szeretni. Az egóddal jól elszórakoztok ezzel a nem szeretem magam játékkal, de ez tőlem teljesen független. Soha nem tudlak nem szeretni. - Akkor elmondom min elmélkedem, beszéljük meg. - Rajta. - Azon gondolkodom, hogy mennyire el van torzulva ez az egész haláltudat a mi égövünk alatt. Hogy milyen er