Mária Magdolna írásai

Buddhista filozófiával szembeni érdeklődésem elején gyakran találkoztam az egyhegyűség fogalmával. Eleinte lövésem se volt, mit is jelent ez, aztán később azt hittem megértem, majd volt, hogy már úgy éreztem el is értem ezt az állapotot, holott csak olykor-olykor bepillantást nyertem eme létformába. Nem véletlen a "létforma" szó használata, mert a ma emberének, legalábbis ezen a féltekén, igencsak idegenül hangzik ez a kifejezés, és olyan, mintha valóban egy másik létformáról beszélnénk, amit csak a tibeti hegyek kolostorainak falai között lehet megtapasztalni. Eleink még nem is oly rég, szerintem anélkül bírtak e formátumban létezni, hogy tudták volna mit is művelnek az elméjükkel, tudatukkal. Sajnos nem jártam még Erdélyben, de a székely viccekből azt a következtetést vonom le, hogy a Havasokban megbúvó falvak öreg bácsikái birtokolják eme képességet. Igaza lehet Csöpel Lámának, aki azt tanítja, hogy a buddhizmust eleink mentették át anno, de ebbe most nem megyek bele bőveb

Az alábbi írást ma reggel kaptam e-mailben, egy barátnőmtől. Nem tudom ki írta, és honnan ered, de minden szavával egyetértek, ezért közzéteszem. Egyetlen apró változtatást sem eszközöltem rajta, nem is szükséges. "Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után > hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! > Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek? > A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta > megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, > de felfogni még neki is nehezére esett. > > Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az > volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű. Azonnal > elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, ami láthatatlanul is képes hatni > a tűre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak > az, amit a szemünkkel látunk. > Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hog

Fejbekólintásként ért a hír a múlt hét végén, hogy nincs szabad akarat. Eddig vidáman ellubickoltam a saját döntéseim nagyszerűségében, olykor persze az is előfordult, hogy ezt akartam elhitetni magammal, mármint, hogy jónak neveztem bizonyos döntéseimet, mondván, most már úgyis mindegy, így döntöttem, azt eszem, amit főztem, meg ilyen okosságok. Azt mindig éreztem, hogy nem véletlenül hozok olyan döntéseket, amilyeneket, azt is megtapasztaltam, hogy ha más hozott helyettem döntést, annak nagyon megittam a levét. Abban is biztos voltam, főleg, mióta TUDATOSABBÁ lettem, hogy pont úgy kellett döntenem, ahogy, máskülönben nem lehetnék ott, ahol vagyok. Csak arról is meg voltam győződve - pedig ugyebár nem szabad meggyőződéseket gyártani, mert azzal menten szemellenzőt rántunk magunk elé -, hogy Istenke szabad akaratot adott nekünk, és ezzel élve, a földi létünket ugyanúgy élhetjük építő módon is, mint romboló módon. Azaz te döntöd el, hogy lefelé mész, vagy felfelé. No, ez nem így van. Tí

Mostanában belemélyedtem az asztrológia és családfelállítás összefüggéseibe. A családfelállítás Bert Hellinger, német pszichológus nevéhez fűződik, ő fedezte fel ezt a pszichoterápiás módszert, melynek segítségével felszínre kerülnek olyan problémák közeli és távolabbi családunkban, amelyek kihatással vannak életünkre, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Nagyon leegyszerűsítve ennyi, mindenesetre ha nem tudod mi a franc bajod van anyáddal, apáddal, testvéreddel, magaddal, gyerekeddel, párkapcsolataiddal, miért ismételgeted ugyanazokat a történeteket az életedben, csak esetleg más-más szereplőkkel, vagy úgy összességében megrekedettnek érzed magad, és nem tudod hogyan tovább, akkor irány a családfelállítás. A sok módszer közül véleményem szerint ez ér a legtöbbet, leghatásosabban, legjobban szembesít igen rövid idő alatt a múltadban és a családodban gyökerező problémákkal. Hogy mit kezdesz azzal, amit megtudtál, innentől a te dolgod, vagy más módszerekkel folytatod a terápiázást, vag

Én tudom, hogy az emberek túlnyomó többsége, aki nem élt lovak közelében, valami nagyon klassz dolognak tartja a lovazást, hiszen a ló a szabadság szimbóluma. Az emberi képzeletben a végtelen zöld mezők fűtengerében vágtázó ménesek, a csodálatos lelki érzékenységgel megáldott lovak, az erőtől duzzadó, fényes szőrű, lobogó sörényű állatok látványa rabul ejti, és csodálattal tölti el a szíveket, és irigylésre méltónak találják a velük foglalkozó embereket is. Egészen addig látszik ez ilyen romantikusnak, amíg közel nem kerülünk a lovakhoz, be nem szippant bűvös erejük. Mert a lovazás valóban olyan jóindulatú métely, ami belerágja magát az ember lelkébe, és bármennyire is akarna, már sosem tud szabadulni tőle. De valójában nagyon fáradtságos munka a lótartás, és gondozás, sok kitartás és fizikai erő szükségeltetik hozzájuk, amely messze nem olyan szép és romantikus, mint kívülről látszik. A lovakat a legérzékenyebb állatok között említik, és tényleg lelkük van. Amikor tizenegy éve végre f

Többször írtam már a spirituális hullámvölgyről. Talán nem így fogalmaztam, de ez a lényeg. Azt hiszem én most megint elérkeztem egy ilyenbe. Azon elmélkedem az elmúlt közel egy hétben, hogy vajh' ki akar próbára tenni, a Jóisten vizsgáztat, vagy a negatív oldal akar visszarántani. Valószínű, hogy mindkettőjük keze van a dologban, bár ez kissé úgy hangzik, mintha hárítanám a felelősséget magamról, ami viszont távol áll tőlem. Megint olyan érzésem van, mintha valaki, vagy valami erőnek erejével próbálna visszahúzni a langymeleg szellemi és testi tunyaság állapotába, ahol leledzenek azok, akik nem élnek, csak léteznek. Ismerem már ezt az állapotot, magam is voltam benne életem első felében. Néha kidugtam a fejem, körülnéztem, és láttam, hogy ott fenn tiszta kék az ég, és ragyog a Nap, de túl nagy erőfeszítésembe került volna, hogy kikászálódjam a mocsárból, letakarítsam magamról a rám ragadt mocskot, és felkapaszkodjam egy tiszta, hószín felhőre, és azon utazzam tovább. Később sikerü

Na, túléltem az éjszakát, méghozzá igen jól aludtam, leánykám ébresztett reggel, finom forró kávéval, és elmondása alapján neki is nyugodt, és békés álma volt. Hallelúja, mégis visszataláltam az erőmhöz, ami tulajdonképpen természetes, hiszen itt a Földön én vagyok otthon, ennél fogva szemernyi félelem sincs bennem azoktól, akik itt kóricálnak, bár már régen nem ide tartoznak. Ismét egy tapasztalással lettem gazdagabb, tehát, ha valaki hasonlóan hirtelen rátörő depresszív tünetekkel fordul hozzám, ezt a lehetőséget sem zárom ki az okok keresésekor. Tegnap este még beszélgettem kicsit egy barátnőmmel, akivel hasonló utat járunk, ő jelenlegi Mesterem korábbi tanítványa. Betegeskedik, megfázásos tüneteket produkál, úgyhogy mindjárt meg is kérdeztem, szed-e elegendő C-vitamint. Ő aztán nem szed a világon semmit, és kérdezzem meg Mesterünket, mi a véleménye erről az egész vitamin-dologról. Ebből egyértelművé vált számomra, hogy nyilván nem pozitív. Szerencsére barátnőm és én is eljutottunk