Istenről
Van egy ember, aki közel áll a szívemhez.
Megismerkedésünkkor elmondta, hogy akkor vesztette el Istenbe vetett hitét, mi több, égre nézve átkozta Őt, amikor - az ő szavaival élve - Isten elvette tőle az édesapját.
Jó hosszú időbe telt, nem kevés átbeszélgetett órára, amíg végre megértette, hogy nem Isten fosztotta meg őt apjától.
A dolognak semmi köze nem volt Istenhez, apukája hosszú betegeskedés után maga döntött úgy, hogy elég volt.
Átadta magát Szelleme döntésének, és lelke elhagyta elhasznált, beteg fizikai testét. Kedvesem ma már gyakran beszélget Istennel, tud kérni Tőle, ha segítségre van szüksége, és tud hálás lenni Neki, ha kap valamit.
Isten is tanul, ő is változik.
Azért teremtette az embert, hogy megtapasztalja saját magát, fizikai mivoltjában. És nem azért, hogy uralkodjon az ember felett, és ha rosszul viselkedik jól megbüntesse, vagy a pokolba küldje. Mint jó anya, nézi, nézi szegény, mivé lesznek teremtményei azzal a fene nagy szabad akaratukkal...
És mi, mint egy rossz gyerek, ha orra bukunk, és lejön a plezúr, égre nézve átkozódunk, miért nem segítesz? Miért büntetsz?
De hogyan tanulsz meg felállni, ha folyton felsegítenek?
Miért büntetés, ha egy kis erőfeszítést kell tenned magadért?
Kérd Tőle: segíts megtanulni lábra állni!
Ha megmutatod az utat, már tudom, hogyan tovább. Segíts, hogy jó irányba haladjak, hogy elérjem a céljaimat! Adj erőt, egészséget, erősítsd a hitemet, vezess hozzám olyan embereket, akik segítenek, hogy teljesüljenek vágyaim! Küldj inspiráló gondolatokat, segíts, hogy egészségesen tartsam a testem! Segíts, hogy meghalljam a hangodat, ha szükségem van Rád!
Egyet ne tégy: ne alkudozz vele.
Ne mondd, hogy ha ezt vagy azt megteszi neked, te ezt vagy azt megteszed neki.
Ez emberek közötti cserekereskedelem, de Isten és ember között nincs helye a kufárkodásnak. Kérd, és bízz benne, hogy meg is kapod.
Ne hozakodj elő ugyanazzal, nap, mint nap, egyre sürgetőbben, hogy na mikor segítesz már?! Csak küldd el az imaként kérésedet, köszönd meg, hogy meghallgatott, légy hálás előre azért, amit kapsz majd, ennyi a dolgod, nem több.
Ne gondolkodj rajta, hogy megérdemled-e, vagy sem, vajon megkapod-e, vagy sem. Megjön a segítség onnan, ahonnan nem is várod, bevillan az inspiráló gondolat a továbblépéshez, megtalálod a gyógymódot egészséged helyreállításához, találkozol valakivel, aki segít tanáccsal, pénzzel, bármivel, stb., stb.
Csak vedd észre a segítségeket, amelyek lehetőségek formájában tárulnak eléd.
Ha sikerül egy kicsit TUDATOSABBAN észlelned a jeleket, ne feledkezz el a háláról!
Elég csak annyi: köszönöm.
Megismerkedésünkkor elmondta, hogy akkor vesztette el Istenbe vetett hitét, mi több, égre nézve átkozta Őt, amikor - az ő szavaival élve - Isten elvette tőle az édesapját.
Jó hosszú időbe telt, nem kevés átbeszélgetett órára, amíg végre megértette, hogy nem Isten fosztotta meg őt apjától.
A dolognak semmi köze nem volt Istenhez, apukája hosszú betegeskedés után maga döntött úgy, hogy elég volt.
Átadta magát Szelleme döntésének, és lelke elhagyta elhasznált, beteg fizikai testét. Kedvesem ma már gyakran beszélget Istennel, tud kérni Tőle, ha segítségre van szüksége, és tud hálás lenni Neki, ha kap valamit.
Isten is tanul, ő is változik.
Azért teremtette az embert, hogy megtapasztalja saját magát, fizikai mivoltjában. És nem azért, hogy uralkodjon az ember felett, és ha rosszul viselkedik jól megbüntesse, vagy a pokolba küldje. Mint jó anya, nézi, nézi szegény, mivé lesznek teremtményei azzal a fene nagy szabad akaratukkal...
És mi, mint egy rossz gyerek, ha orra bukunk, és lejön a plezúr, égre nézve átkozódunk, miért nem segítesz? Miért büntetsz?
De hogyan tanulsz meg felállni, ha folyton felsegítenek?
Miért büntetés, ha egy kis erőfeszítést kell tenned magadért?
Kérd Tőle: segíts megtanulni lábra állni!
Ha megmutatod az utat, már tudom, hogyan tovább. Segíts, hogy jó irányba haladjak, hogy elérjem a céljaimat! Adj erőt, egészséget, erősítsd a hitemet, vezess hozzám olyan embereket, akik segítenek, hogy teljesüljenek vágyaim! Küldj inspiráló gondolatokat, segíts, hogy egészségesen tartsam a testem! Segíts, hogy meghalljam a hangodat, ha szükségem van Rád!
Egyet ne tégy: ne alkudozz vele.
Ne mondd, hogy ha ezt vagy azt megteszi neked, te ezt vagy azt megteszed neki.
Ez emberek közötti cserekereskedelem, de Isten és ember között nincs helye a kufárkodásnak. Kérd, és bízz benne, hogy meg is kapod.
Ne hozakodj elő ugyanazzal, nap, mint nap, egyre sürgetőbben, hogy na mikor segítesz már?! Csak küldd el az imaként kérésedet, köszönd meg, hogy meghallgatott, légy hálás előre azért, amit kapsz majd, ennyi a dolgod, nem több.
Ne gondolkodj rajta, hogy megérdemled-e, vagy sem, vajon megkapod-e, vagy sem. Megjön a segítség onnan, ahonnan nem is várod, bevillan az inspiráló gondolat a továbblépéshez, megtalálod a gyógymódot egészséged helyreállításához, találkozol valakivel, aki segít tanáccsal, pénzzel, bármivel, stb., stb.
Csak vedd észre a segítségeket, amelyek lehetőségek formájában tárulnak eléd.
Ha sikerül egy kicsit TUDATOSABBAN észlelned a jeleket, ne feledkezz el a háláról!
Elég csak annyi: köszönöm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése