Jó anya, rossz anya
A legfontosabb, hogy ne akarj jó anya lenni.
Na meg persze jó apa sem.
Nem tanította senki, honnan is tudhatnád.
Mindent, amit teszel, tapasztalás eredménye, ahogy téged neveltek, vagy nem neveltek, a hiedelemrendszered arról, amit jónak, rossznak hiszel.
Próbálunk, így, úgy, amúgy nevelni.
Nem vagy sem rossz, sem jó szülő.
Olyan vagy, amilyen adott pillanatban lenni tudtál, tudsz, se több, se kevesebb. Ne állíts fel szabályokat magaddal szemben. Mert megdőlnek, ettől pedig frusztrált leszel.
A gyermeked maga kérte, hogy hozzád, hozzátok szülessen.
Persze nem ő, akit úgy hívnak, hogy..., hanem az a lélek, aki most az ő testében kívánt a Földre születni. Pontosan ki lettél, lettetek választva, nem csak úgy odacsöppent a kicsi lélek. Éppen arra a tapasztalásra van szüksége, amit melletted megélhet. Tehát, ahogy te változol, vagy nem, amit adni tudsz jelen tudatminőségedben, neki éppen arra van szüksége ahhoz az élethez, amelyet tervezett magának mostanra. Ezért butaság azt mondani: azt akarom, hogy boldog légy, én csak jót akarok neked, stb. Mert fogalmad sincs, hogy neki mi a boldogság, biztos lehetsz benne, hogy nem az, amit te annak gondolsz. És ugyanez vonatkozik a "jóra" is. És mint az élő példa mutatja, nézz körül a világban, mennyi boldog ember szaladgál valójában? Pedig azt hiszem mindannyiuknak azt akarták a szülei, hogy boldog legyen, és jó legyen neki.
De a lelkek nem mindig ezt akarják megtapasztalni, van, amikor a nehézségeket, a rossz dolgok megtapasztalását választják.
Fontos, hangsúlyozottan fontos, hogy semmiképpen ne akarj "jót" neki! Ő pontosan tudja, mi a jó neki. Mert amit te jónak hiszel, ami szerinted neki jó lesz, az biztos, hogy nem lesz jó. Semmikor, sosem. Se kicsinek, se kamasznak, se huszonévesnek, sem később. Ez a generációbeli különbségből már eleve adódik, nem csak abból, hogy mások vagytok, más igényekkel.
Ebben az életében neki pont arra a tapasztalásra van szüksége, a mindent-tudósághoz, amit csak általad, általatok kaphat meg.
Ha lelkiismeret-furdalásod van a gyermeked miatt, az jelzés arra, hogy cselekedj. Légy TUDATOS abban, hogy mit teszel, mondasz neki.
De ne vádold magad azért, mert olyat szóltál, vagy tettél a múltban, amivel fájdalmat okoztál neki. Tudtál más lenni abban a pillanatban, amikor megtetted, mondtad?
Nyilván nem, hisze akkor másként tetted volna.
Ha elkezdesz TUDATOS lenni abban, amit teszel, és nem ösztönös, máris megváltozik a viszonyotok is, méghozzá jó irányba.
A lényeg persze itt is, hogy minden tettedet, mondatodat a szeretet vezérelje, szeresd akkor is, amikor büntetsz, vagy haragos vagy, szeresd akkor is, amikor egyáltalán nem szeretetre méltó.
És tudd magadnak megengedi azt is, ha éppen úgy érzed, nem szereted. Úgysem tudod nem szeretni, ez egész egyszerűen lehetetlen.
Senkinek nem ragyog a glória a feje felett, ember vagy te is, ő is.
És ne hallgass senkire.
Csakis kizárólag Arra, ott bent, Aki mindig segít, a gyereknevelésben is, mint minden dolgodban.
Ne aszerint neveld, hogy mit mond anyád, barátnőd, óvónő, tanárnő, netán gyermekpszichológus, hiszen a gyerekedet te ismered: te hordtad 9 hónapig, te szülted meg, és te vagy, voltál vele a nap 24 órájában.
Ha apa vagy, csak figyelj, és szeress.
És használd erős férfias kisugárzásodat, ha szükséges.
Ne akard, hogy más legyen, mint ami, ne akard, hogy jobb legyen mint te!
Miért kínoznád ezzel?
Bőséggel elég, ha megtanítod neki a társadalmi együttélés szabályait valamint a becsületességet, a tisztességet, a hálát, a szeretetet, de a legtöbb, amit adhatsz neki, ha önzetlenségre tanítod. A többi jön magától.
A szülő-gyerek kötődést semmi, de semmi nem tudja felülmúlni, bízz ebben az ezüstszálban.
Nézd őt úgy, mint egy növényt, amelyet elültettél.
Tápláld, védd meg a kártevőktől, nyesegesd le a vadhajtásait, de ne tedd üvegházba, mert megfullad.
Hagyd kinn a kertben, tapasztalja meg a Napot, az esőt, a szelet, a vihart, a hideget, a meleget, engedd, hogy megkóstolják a bogarak.
Figyeld, ahogy bimbózik, majd teljesen kinyílik, gyönyörködj benne. És ha esetleg megtörik a viharban, állj ott mellette, hogy te légy a karó, ami megtámasztja, amíg újra meg nem erősödik.
Nem adhatsz neki nagyobb ajándékot, mint, hogy megengeded neki: éljen.
S majd, amikor mennie kell engedd el. Ez a dolgod, semmi más.
Na meg persze jó apa sem.
Nem tanította senki, honnan is tudhatnád.
Mindent, amit teszel, tapasztalás eredménye, ahogy téged neveltek, vagy nem neveltek, a hiedelemrendszered arról, amit jónak, rossznak hiszel.
Próbálunk, így, úgy, amúgy nevelni.
Nem vagy sem rossz, sem jó szülő.
Olyan vagy, amilyen adott pillanatban lenni tudtál, tudsz, se több, se kevesebb. Ne állíts fel szabályokat magaddal szemben. Mert megdőlnek, ettől pedig frusztrált leszel.
A gyermeked maga kérte, hogy hozzád, hozzátok szülessen.
Persze nem ő, akit úgy hívnak, hogy..., hanem az a lélek, aki most az ő testében kívánt a Földre születni. Pontosan ki lettél, lettetek választva, nem csak úgy odacsöppent a kicsi lélek. Éppen arra a tapasztalásra van szüksége, amit melletted megélhet. Tehát, ahogy te változol, vagy nem, amit adni tudsz jelen tudatminőségedben, neki éppen arra van szüksége ahhoz az élethez, amelyet tervezett magának mostanra. Ezért butaság azt mondani: azt akarom, hogy boldog légy, én csak jót akarok neked, stb. Mert fogalmad sincs, hogy neki mi a boldogság, biztos lehetsz benne, hogy nem az, amit te annak gondolsz. És ugyanez vonatkozik a "jóra" is. És mint az élő példa mutatja, nézz körül a világban, mennyi boldog ember szaladgál valójában? Pedig azt hiszem mindannyiuknak azt akarták a szülei, hogy boldog legyen, és jó legyen neki.
De a lelkek nem mindig ezt akarják megtapasztalni, van, amikor a nehézségeket, a rossz dolgok megtapasztalását választják.
Fontos, hangsúlyozottan fontos, hogy semmiképpen ne akarj "jót" neki! Ő pontosan tudja, mi a jó neki. Mert amit te jónak hiszel, ami szerinted neki jó lesz, az biztos, hogy nem lesz jó. Semmikor, sosem. Se kicsinek, se kamasznak, se huszonévesnek, sem később. Ez a generációbeli különbségből már eleve adódik, nem csak abból, hogy mások vagytok, más igényekkel.
Ebben az életében neki pont arra a tapasztalásra van szüksége, a mindent-tudósághoz, amit csak általad, általatok kaphat meg.
Ha lelkiismeret-furdalásod van a gyermeked miatt, az jelzés arra, hogy cselekedj. Légy TUDATOS abban, hogy mit teszel, mondasz neki.
De ne vádold magad azért, mert olyat szóltál, vagy tettél a múltban, amivel fájdalmat okoztál neki. Tudtál más lenni abban a pillanatban, amikor megtetted, mondtad?
Nyilván nem, hisze akkor másként tetted volna.
Ha elkezdesz TUDATOS lenni abban, amit teszel, és nem ösztönös, máris megváltozik a viszonyotok is, méghozzá jó irányba.
A lényeg persze itt is, hogy minden tettedet, mondatodat a szeretet vezérelje, szeresd akkor is, amikor büntetsz, vagy haragos vagy, szeresd akkor is, amikor egyáltalán nem szeretetre méltó.
És tudd magadnak megengedi azt is, ha éppen úgy érzed, nem szereted. Úgysem tudod nem szeretni, ez egész egyszerűen lehetetlen.
Senkinek nem ragyog a glória a feje felett, ember vagy te is, ő is.
És ne hallgass senkire.
Csakis kizárólag Arra, ott bent, Aki mindig segít, a gyereknevelésben is, mint minden dolgodban.
Ne aszerint neveld, hogy mit mond anyád, barátnőd, óvónő, tanárnő, netán gyermekpszichológus, hiszen a gyerekedet te ismered: te hordtad 9 hónapig, te szülted meg, és te vagy, voltál vele a nap 24 órájában.
Ha apa vagy, csak figyelj, és szeress.
És használd erős férfias kisugárzásodat, ha szükséges.
Ne akard, hogy más legyen, mint ami, ne akard, hogy jobb legyen mint te!
Miért kínoznád ezzel?
Bőséggel elég, ha megtanítod neki a társadalmi együttélés szabályait valamint a becsületességet, a tisztességet, a hálát, a szeretetet, de a legtöbb, amit adhatsz neki, ha önzetlenségre tanítod. A többi jön magától.
A szülő-gyerek kötődést semmi, de semmi nem tudja felülmúlni, bízz ebben az ezüstszálban.
Nézd őt úgy, mint egy növényt, amelyet elültettél.
Tápláld, védd meg a kártevőktől, nyesegesd le a vadhajtásait, de ne tedd üvegházba, mert megfullad.
Hagyd kinn a kertben, tapasztalja meg a Napot, az esőt, a szelet, a vihart, a hideget, a meleget, engedd, hogy megkóstolják a bogarak.
Figyeld, ahogy bimbózik, majd teljesen kinyílik, gyönyörködj benne. És ha esetleg megtörik a viharban, állj ott mellette, hogy te légy a karó, ami megtámasztja, amíg újra meg nem erősödik.
Nem adhatsz neki nagyobb ajándékot, mint, hogy megengeded neki: éljen.
S majd, amikor mennie kell engedd el. Ez a dolgod, semmi más.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése