Jövendölésről ismét
Vannak, akik azért fordulnak hozzám jósoltatni, hogy valami naaaagy-nagy spirituális, misztikus választ kapjanak a problémájukra.
Valami csodára számítanak, ami a jövőjükben vár rájuk, persze úgy, ahogy azt ők elképzelik.
Például egy középkorú hölgy, aki azzal keresett fel, hogy 35 éve házasságban élő férjével mikor lesz már jobb a viszonyuk. A férfi masszív alkoholista, és 35 éve rendszeresen veri. Régebben a három gyerekük szeme láttára, ma már kettecskén, csendeskén, amikor senki sem látja. Elő sem vettem a kártyát. Csak beszélgettünk. Megkérdeztem tőle, hogyan vélekednek erről a gyerekei. Már felnőttek, régen elmenekültek otthonról. És hogy élnek családi életet? A két fia megházasodott, de nem jól élnek. A lánya még eladósorban, de nem szándékozik férjhez menni. Miért nem hagyta már ott a férjét régebben, kérdeztem? A gyerekek miatt, jött a szokásos takaróválasz. (Milyen jó is lehetett úgy felnőni, hogy anyámat a szemem láttára üti-vágja az apám...milyen példát is visznek az ilyen gyerekek a saját családjukba...) Meg hová is mehetett volna, ez egy kis falu, mit szóltak volna az emberek... És most, mennyiben változott a helyzet, kérdeztem? Ő: még mindig reménykedik, hogy megváltozik. Van rá esély?
Igen, mondtam.
Ha sikerül megérnie a férjének, és nem issza szét a máját, agyát még jobban, akkor talán úgy 70-80 éves korában, amikor már menni sem tud, vagy csak járókerettel, esélye van, hogy nem lesz ereje ütni.
Van hova mennie most? Van egy öccse, aki egyedül él, oda mehetne. Van jövedelme? Nyugdíjas. Hát akkor menjen, tegye meg, a jó Isten áldja meg magát! Tegye meg! Legalább azt az egy-két évtizedet, ami hátra van, élje már le nyugalomban, békességben. Hagyja itt ezt a házat, mindent, amiért egész életében dolgozott? Nem feltétlenül. Ott is maradhat, és ragaszkodhat a testi, lelki épsége, fizikai állapota rovására ahhoz, amit megszerzett, bár élvezni nem tud, mert minden téglájához a vére tapad, szó szerint.
De az is egy lehetőség, hogy lemond mindenről, viszont nyugodt lesz, egészséges, és békében élhet.
A végén úgyis az övé, és a gyerekeié lesz minden.
Választhat.
A legegyszerűbb válasz az igazi válasz.
Nincs ebben semmi misztikum, nincs varázslat, sem nehézség, és nincs olyan, ami ne volna benned.
Ő is tudta a választ, csak szüksége volt a megerősítésre.
Ami szar, azt be kell fejezni, ott kell hagyni.
Ami jó, arra vigyázni kell, ápolni, szeretni, élvezni, örülni neki, és ha eljött az ideje, elengedni. Jön helyette másik, jobb. És ez mindenre áll: párkapcsolatra, munkahelyre, lakóhelyre. Ami kínlódás árán működik, ott nincs boldogság, csak balgaság.
Sosincs késő semmit sem befejezni és elkezdeni sem.
Ha boldogtalan vagy, csak még több boldogtalanságot vonzol be.
Ez biztos.
És nem azért mert én mondom, hanem azért, mert ez a Törvény. A
boldogtalanságunkat mindig a Törvények nem ismerete, vagy be nem tartása okozza. Nem muszáj elhinni, de attól még működik. A te életedben is, az övében is, az enyémben is.
Valami csodára számítanak, ami a jövőjükben vár rájuk, persze úgy, ahogy azt ők elképzelik.
Például egy középkorú hölgy, aki azzal keresett fel, hogy 35 éve házasságban élő férjével mikor lesz már jobb a viszonyuk. A férfi masszív alkoholista, és 35 éve rendszeresen veri. Régebben a három gyerekük szeme láttára, ma már kettecskén, csendeskén, amikor senki sem látja. Elő sem vettem a kártyát. Csak beszélgettünk. Megkérdeztem tőle, hogyan vélekednek erről a gyerekei. Már felnőttek, régen elmenekültek otthonról. És hogy élnek családi életet? A két fia megházasodott, de nem jól élnek. A lánya még eladósorban, de nem szándékozik férjhez menni. Miért nem hagyta már ott a férjét régebben, kérdeztem? A gyerekek miatt, jött a szokásos takaróválasz. (Milyen jó is lehetett úgy felnőni, hogy anyámat a szemem láttára üti-vágja az apám...milyen példát is visznek az ilyen gyerekek a saját családjukba...) Meg hová is mehetett volna, ez egy kis falu, mit szóltak volna az emberek... És most, mennyiben változott a helyzet, kérdeztem? Ő: még mindig reménykedik, hogy megváltozik. Van rá esély?
Igen, mondtam.
Ha sikerül megérnie a férjének, és nem issza szét a máját, agyát még jobban, akkor talán úgy 70-80 éves korában, amikor már menni sem tud, vagy csak járókerettel, esélye van, hogy nem lesz ereje ütni.
Van hova mennie most? Van egy öccse, aki egyedül él, oda mehetne. Van jövedelme? Nyugdíjas. Hát akkor menjen, tegye meg, a jó Isten áldja meg magát! Tegye meg! Legalább azt az egy-két évtizedet, ami hátra van, élje már le nyugalomban, békességben. Hagyja itt ezt a házat, mindent, amiért egész életében dolgozott? Nem feltétlenül. Ott is maradhat, és ragaszkodhat a testi, lelki épsége, fizikai állapota rovására ahhoz, amit megszerzett, bár élvezni nem tud, mert minden téglájához a vére tapad, szó szerint.
De az is egy lehetőség, hogy lemond mindenről, viszont nyugodt lesz, egészséges, és békében élhet.
A végén úgyis az övé, és a gyerekeié lesz minden.
Választhat.
A legegyszerűbb válasz az igazi válasz.
Nincs ebben semmi misztikum, nincs varázslat, sem nehézség, és nincs olyan, ami ne volna benned.
Ő is tudta a választ, csak szüksége volt a megerősítésre.
Ami szar, azt be kell fejezni, ott kell hagyni.
Ami jó, arra vigyázni kell, ápolni, szeretni, élvezni, örülni neki, és ha eljött az ideje, elengedni. Jön helyette másik, jobb. És ez mindenre áll: párkapcsolatra, munkahelyre, lakóhelyre. Ami kínlódás árán működik, ott nincs boldogság, csak balgaság.
Sosincs késő semmit sem befejezni és elkezdeni sem.
Ha boldogtalan vagy, csak még több boldogtalanságot vonzol be.
Ez biztos.
És nem azért mert én mondom, hanem azért, mert ez a Törvény. A
boldogtalanságunkat mindig a Törvények nem ismerete, vagy be nem tartása okozza. Nem muszáj elhinni, de attól még működik. A te életedben is, az övében is, az enyémben is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése