Gondolkodás
Az ember individuumként azt hiszi, hogy különáll a Mindenségtől.
Kétségbeesik, görcsöl, parázik attól, hogy nem tud a kezében tartani mindent maga körül.
Azt hiszi, hogy ha nem gondolkodik, a dolgok szétesnek körülötte.
Maga akar megoldani mindent, lehetőleg azonnal, és egyszerre. Gyerekkorunk óta azt halljuk: gondolkodj! Ezt annyira belénk nevelték, hogy a 24 órából gyakran 24-et gondolkodunk, sokan még álmukban is.
"Coito ergo sum" emlegetik gyakran, azaz gondolkodom, tehát vagyok.
Csak azért, mert egy mondás ősi, még nem jelenti azt, hogy igaz is.
Ez például az egyik legnagyobb marhaság.
Miért, ha nem gondolkodsz, nem vagy?!
Minél többet GONDolkodsz, annál több GONDod lesz, annál többet kreálsz magadnak, egész pontosan.
Semmit nem tudsz megoldani gondolkodással.
Na most viszont tényleg gondolj bele: amikor valami égető problémádra megoldást találtál, hogyan történt: amikor szétgondolkodtad az agyadat, vagy akkor, amikor eleged lett, és azt mondtad: teszek rá, majd megoldódik valahogy, lesz, ami lesz... És egyszerre bevillant a megoldás, megkaptad a választ. Tudod miért van ez? Mert akaratlanul - persze, hogy úgy, hiszen magadtól dehogyis engedted volna ki a kezedből az irányítást - átengedted a vezetést a felsőbb énednek. Ami nem az egód, és nem az elméd. Lecsendesítetted az elmédet azzal, hogy úgymond "feladtad", és nem gondoltál a dologgal többet. Átadtad a vezetést a szellemednek, aki pontosan tudja, mindig, minden problémádra a megoldást. Ha végre hajlandó volnál kiengedni a kezedből a görcsös akarással az irányítást, minden gondod megoldódna pontosan úgy, ahogy az neked a legjobb lesz.
Még akkor is, ha ez a megoldás elsőre nem tetszik neked.
Mesterem azt mondta: minden gondolkodással eltöltött idő megrövidíti a spirituális életed hosszát.
Azaz, ha hagyod, hogy az elméd és az egód irányítson, az biztos, hogy a lehető legmesszebb visz a Szellemedtől, Belső Vezetődtől, önvalódtól, Istentől, nevezd bárhogyan. Attól, akitől viszont a valódi segítségnyújtást várhatnád.
Viszont, ha megkéred elmédet, egódat, hogy kicsit csendesedjenek el benned, meghallod majd a Szellemed szavát.
A legnagyobb problémája a ma élő embernek, hogy nem ő uralja az elméjét és egóját, hanem azok őt. Minden negatív érzelem, gondolat az elmédből jön, az egód hatására, és minden pozitívum a Szellemed műve benned. Ha ezt TUDATOSan képes vagy megérteni, ha megtanulod szolgáddá tenni őket, többé nem lesz hatalmuk feletted. Nem kizárni kell őket, mert azt képtelenség, hanem uralmad alá hajtani. Nem olyan nehéz ám, mint most gondolod. Csak TUDATOSSÁG és éberség kérdése az egész.
(Hahh, most vettem észre, midőn visszaolvastam, rosszul írtam az idézetet. :) Lelkem üzent így valószínűleg, hogy talán mással is kellene már foglalkoznom, nem csak a blogolással. :) a "coito" egészen mást jelent... :D
Helyesen így szól az idézet: Cogito ergo sum.
De legalább kiderült ismét, én sem vagyok hibátlan! :)
És az is, hogy hogyan működik a tudatalatti.
És az is, hogy hogyan vedd az üzenetét.
Így! :)
Kétségbeesik, görcsöl, parázik attól, hogy nem tud a kezében tartani mindent maga körül.
Azt hiszi, hogy ha nem gondolkodik, a dolgok szétesnek körülötte.
Maga akar megoldani mindent, lehetőleg azonnal, és egyszerre. Gyerekkorunk óta azt halljuk: gondolkodj! Ezt annyira belénk nevelték, hogy a 24 órából gyakran 24-et gondolkodunk, sokan még álmukban is.
"Coito ergo sum" emlegetik gyakran, azaz gondolkodom, tehát vagyok.
Csak azért, mert egy mondás ősi, még nem jelenti azt, hogy igaz is.
Ez például az egyik legnagyobb marhaság.
Miért, ha nem gondolkodsz, nem vagy?!
Minél többet GONDolkodsz, annál több GONDod lesz, annál többet kreálsz magadnak, egész pontosan.
Semmit nem tudsz megoldani gondolkodással.
Na most viszont tényleg gondolj bele: amikor valami égető problémádra megoldást találtál, hogyan történt: amikor szétgondolkodtad az agyadat, vagy akkor, amikor eleged lett, és azt mondtad: teszek rá, majd megoldódik valahogy, lesz, ami lesz... És egyszerre bevillant a megoldás, megkaptad a választ. Tudod miért van ez? Mert akaratlanul - persze, hogy úgy, hiszen magadtól dehogyis engedted volna ki a kezedből az irányítást - átengedted a vezetést a felsőbb énednek. Ami nem az egód, és nem az elméd. Lecsendesítetted az elmédet azzal, hogy úgymond "feladtad", és nem gondoltál a dologgal többet. Átadtad a vezetést a szellemednek, aki pontosan tudja, mindig, minden problémádra a megoldást. Ha végre hajlandó volnál kiengedni a kezedből a görcsös akarással az irányítást, minden gondod megoldódna pontosan úgy, ahogy az neked a legjobb lesz.
Még akkor is, ha ez a megoldás elsőre nem tetszik neked.
Mesterem azt mondta: minden gondolkodással eltöltött idő megrövidíti a spirituális életed hosszát.
Azaz, ha hagyod, hogy az elméd és az egód irányítson, az biztos, hogy a lehető legmesszebb visz a Szellemedtől, Belső Vezetődtől, önvalódtól, Istentől, nevezd bárhogyan. Attól, akitől viszont a valódi segítségnyújtást várhatnád.
Viszont, ha megkéred elmédet, egódat, hogy kicsit csendesedjenek el benned, meghallod majd a Szellemed szavát.
A legnagyobb problémája a ma élő embernek, hogy nem ő uralja az elméjét és egóját, hanem azok őt. Minden negatív érzelem, gondolat az elmédből jön, az egód hatására, és minden pozitívum a Szellemed műve benned. Ha ezt TUDATOSan képes vagy megérteni, ha megtanulod szolgáddá tenni őket, többé nem lesz hatalmuk feletted. Nem kizárni kell őket, mert azt képtelenség, hanem uralmad alá hajtani. Nem olyan nehéz ám, mint most gondolod. Csak TUDATOSSÁG és éberség kérdése az egész.
(Hahh, most vettem észre, midőn visszaolvastam, rosszul írtam az idézetet. :) Lelkem üzent így valószínűleg, hogy talán mással is kellene már foglalkoznom, nem csak a blogolással. :) a "coito" egészen mást jelent... :D
Helyesen így szól az idézet: Cogito ergo sum.
De legalább kiderült ismét, én sem vagyok hibátlan! :)
És az is, hogy hogyan működik a tudatalatti.
És az is, hogy hogyan vedd az üzenetét.
Így! :)
Fantasztikus, hogy mikor gondolok valamire, miközben olvaslak, Te válaszolsz rá! (Most én azonosultam veled, vagy Te velem?...)
VálaszTörlésNagyon élvezem az írásaidat! Minden elismerésem a Tiéd! Te már megvalósítottad a "megvalósíthatatlan"- t!
Gratulálok hozzá!
evanyh
Nagyon szépen köszönöm! Ilyen esetekben általában a Te Szellemed az, aki elvezetett hozzám, most éppen erre van szükséged. :) Nem kell ezen sem agyalni, csak hagyd, hogy megtörténjen, és élvezd, amíg jó neked! :)))
VálaszTörlésAzért én még nem érzem úgy, hogy megvalósítottam volna, én is útonjáró vagyok, mint Te, és még sokan mások... Nekem is vannak még néha kétségeim, fájdalmaim, néha elkenődöm, hogyan is tovább, csak már nem ragadok bele. Átadom a vezetést a szellememnek, mert tudom, hogy ő minden problémámra megtalálja a megoldást, és engem pont oda fog juttatni, ahol lennem kell. Most is éppen ilyen állapotban leledzem, csak hátradőltem a csónakban, és elengedtem az evezőlapátokat. Csak nézem a felhőket felettem, és élvezem, ahogy ringat a víz.... mi mást tehetnék?! :))))