Tudatosság
Egy barátném jó múltkorában azt írta: arra jött rá az írásaimat olvasva, hogy ő inkább nem is akar tudatos lenni, mert ez folyamatos agyalással jár, ami túlságosan munkás dolog. (Bocs, Drágám, tudom, hogy nem pontosan ezt írtad, de a lényege ez volt, ugye?) Elsőre picit elkenődtem, ha ez jön át az írásaimból, akkor valamit nagyon nem jól csinálok. Később rájöttem, hogy nem kell nekem azon (sem) problémázni, hogy kinek mi megy át a gondolataimból, mert ezen nem tudok változtatni, és nem is kell. Az a fontos, hogy én jól érezzem magam attól, hogy írok, a többi nem számít. Márpedig jól érzem magam az írástól, ez kétségtelen. Az csak hab a tortán, ha ezzel netán segítek másnak, egy pohár friss vizet nyújtva a fáradt úton járónak, vagy kulcsot a kezébe egy zárt ajtóhoz, vagy kinyitok egy másik ablakot, ne csak mindig ugyanazon bámuljon kifelé... Ám gyakran elgondolkodom azon, hogyan is lehetne a lehető legjobban, legérthetőbben megfogalmazni a TUDATOSSÁG lényegét. Ma rájöttem. A TUDATOSSÁG