A jövendölésről
"Abból élek, hogy megjósolom a jövőt. Ismerem a jóseszközöket, tudom hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a Körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kiolvasom a jövőt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni. És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtezik: ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot. Isten csak akkor engedi látni a jövőt, ha ő maga akarja. A valódi jövőt csak ritkán mutatja meg, abban az esetben, ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék."
Fenti sorokat Paulo Coelho: Alkimista című művéből idéztem.
Ismét egy gondolat, ami nem az én fejemből pattant ki - sajnos :) -, de minden szavával egyetértek.
Gyakran kérdezik, hogyan csinálom, csináljuk mi jósok, mi a titok.
A titok az, hogy valójában nincs titok.
A titok, hogy visszataláljunk a Forráshoz, a Gyökerekhez, a Kezdethez, vagy Istenhez, vagy nevezd aminek akarod.
Három millió éve van ember a Földön. (Bár lehet, hogy több, ezt sem én sem más nem tudhatja.)
Azóta kíváncsi a jövőre, amit mindig az adott korban fellelhető eszközökkel kutatott. A jövendölés létjogosultsága vitathatatlan. Elég nagy önteltségre vall, ha valaki ezt kétségbe vonja, kb. annyira, mint a földönkívüli életek létezését.
Múltkorában olvastam egy tudós professzor kijelentését, ami emígyen szólott: Mára már minden ki lett találva, és fel lett fedezve. A kijelentése 1872-ben hangzott el. Jót mosolyogtam, és azonnal eszembe jutott a párhuzam a spirituális dolgokkal: amit (ma) nem látsz, az nem létezik...
A különbség annyi, hogy míg a spiritualitás (szellemiség), vagy ezotéria (a titkos tanok tudománya) mindig volt, van és lesz, állandóan, és örökké, változatlanul, addig a tudomány folyamatosan változik, ami pár éve, évtizede, évszázada nem volt tudott, mára ismertté vált - szerencsére -, vagy idejétmúlt, és nevetségessé lett. Jól megférnek egymás mellett, nem háborúzni kéne, egyiket elfogadva, másikat nem, hanem mindkettőt beleilleszteni az emberi létbe.
A jós nem a jövőt látja. Csak annak egyik részét.
Tehát, ha jóshoz fordulsz, és ő kinyilatkoztat, megváltoztathatatlanul, állj fel, köszönd meg szépen, és felejtsd el, amit mondott.
Jövő számtalan van.
Az igazi jós nem is jós, hanem javas, javaslatot tesz.
Jó ez neked?
Nem?
Akkor keressünk másikat.
Úgy teszi a dolgát, hogy segítsen, merre tovább. Tehát sose úgy tedd fel a kérdést, hogy mi lesz, hanem, hogy mit tegyek, hogy a célomat elérjem? És még akkor sem biztos, hogy megkapod a választ. Mert "Isten csak akkor engedi látni a jövőt, ha ő maga akarja. A valódi jövőt csak ritkán mutatja meg, abban az esetben, ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék."
Fenti sorokat Paulo Coelho: Alkimista című művéből idéztem.
Ismét egy gondolat, ami nem az én fejemből pattant ki - sajnos :) -, de minden szavával egyetértek.
Gyakran kérdezik, hogyan csinálom, csináljuk mi jósok, mi a titok.
A titok az, hogy valójában nincs titok.
A titok, hogy visszataláljunk a Forráshoz, a Gyökerekhez, a Kezdethez, vagy Istenhez, vagy nevezd aminek akarod.
Három millió éve van ember a Földön. (Bár lehet, hogy több, ezt sem én sem más nem tudhatja.)
Azóta kíváncsi a jövőre, amit mindig az adott korban fellelhető eszközökkel kutatott. A jövendölés létjogosultsága vitathatatlan. Elég nagy önteltségre vall, ha valaki ezt kétségbe vonja, kb. annyira, mint a földönkívüli életek létezését.
Múltkorában olvastam egy tudós professzor kijelentését, ami emígyen szólott: Mára már minden ki lett találva, és fel lett fedezve. A kijelentése 1872-ben hangzott el. Jót mosolyogtam, és azonnal eszembe jutott a párhuzam a spirituális dolgokkal: amit (ma) nem látsz, az nem létezik...
A különbség annyi, hogy míg a spiritualitás (szellemiség), vagy ezotéria (a titkos tanok tudománya) mindig volt, van és lesz, állandóan, és örökké, változatlanul, addig a tudomány folyamatosan változik, ami pár éve, évtizede, évszázada nem volt tudott, mára ismertté vált - szerencsére -, vagy idejétmúlt, és nevetségessé lett. Jól megférnek egymás mellett, nem háborúzni kéne, egyiket elfogadva, másikat nem, hanem mindkettőt beleilleszteni az emberi létbe.
A jós nem a jövőt látja. Csak annak egyik részét.
Tehát, ha jóshoz fordulsz, és ő kinyilatkoztat, megváltoztathatatlanul, állj fel, köszönd meg szépen, és felejtsd el, amit mondott.
Jövő számtalan van.
Az igazi jós nem is jós, hanem javas, javaslatot tesz.
Jó ez neked?
Nem?
Akkor keressünk másikat.
Úgy teszi a dolgát, hogy segítsen, merre tovább. Tehát sose úgy tedd fel a kérdést, hogy mi lesz, hanem, hogy mit tegyek, hogy a célomat elérjem? És még akkor sem biztos, hogy megkapod a választ. Mert "Isten csak akkor engedi látni a jövőt, ha ő maga akarja. A valódi jövőt csak ritkán mutatja meg, abban az esetben, ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése