Mária Magdolna írásai

Volt már olyan, hogy egy nap alatt jártam végig a létkerék összes állomását, a pokloktól az állati léten át, a Nirvánáig, a legnagyobb boldogságig, harmóniáig. Életem folyamán mindig sokkal kevésbé viselt meg az egynapos mindent-megélés, mint amikor napokig, sőt hetekig kellett végigjárnom a Szamszárát. Fejlődésem ott látom, hogy már nem ragadok bele a poklokba, már nem trunkolom magam napokig egy-egy problémán, sikerül fülön csípnem Gollam pajtást, és még mielőtt a fejemre nőne, kinevetem játszmáit, ezzel elejét véve a további mélyrepülésnek. Szóval messze még a tökéletesség, amikor érzelmi reakcióim amplitúdója már szinte alig-alig látszik, de a lényeg, hogy nem tart már sokáig, egy-egy nap, vagy éjszaka túljutok a nehezén. Ugyanis nem mindegy, hogy az embert nyaktilóval végzik ki, vagy máglyán égetik. A végén úgyis a Fénybe jut, de az odavezető út hosszúsága nagyon nem mindegy. Volt idő, még nem is oly rég, amikor azon elmélkedtem, hogy milyen jó kis életet terveztem magamnak ott

Érdekes, hogy erről még nem írtam az elmúlt két évben, pedig a vízcsapból is ez folyik. De lehet, tán éppen ezért. A karma. Főként ezoterikus emberek kapaszkodnak ebbe a szóba, használják gyakran, és félremagyarázva, vagy nem érthetően magyarázva. Leginkább a karmaoldásoktól kapok sikítófrászt, és most ne taglaljuk,hogy nem is úgy gondolják, hanem másként, mert egy spiritualitással is foglalkozó, nem csak ezotériát használó embernek tudnia kell, hogy a nem tudatos, vagy kevésbé "szakértő" embereket ezzel úgy meg lehet vezetni, hogy még akár a pszhichiátrián is kiköthetnek. Viszont jó sok pénzt le lehet szedni a hívőktől, mindenféle hókuszpókuszokkal "feloldva" a karmájukat. Azt azért jó tudni, hogy karmaoldás, mint olyan, nem létezik. A karma azért karma, mert azt meg kell élni, kikerülni nem lehet, és amint megéljük, feldolgozzuk, megértjük, továbbenged. Nincs karmaoldó szertartás, nincs hétvégi tanfolyam, és nincs az a pénz, amivel a karmát meg lehet kerülni. Aki