Mária Magdolna írásai

Szeretem ezt a szót. Szeretem kimondani is, szeretem leírni is, de legjobban azt szeretem, hogy még mielőtt kinyilvánítom bármely módon, a mellkasomban keletkezik egy érzés, amit nem tudok pontosan leírni, izzáshoz hasonlít talán a legjobban, szinte fáj, forró, és kavargó, száguldó érzés, amelytől könnybe lábadnak a szemeim. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni, mit érzek, amikor kimondom, vagy leírom: köszönöm. Talán érezhető, hogy nem az odavetett köszikről, kösssz-ökről beszélek, az agyonhasznált, belénk nevelt kötelezőségről. Ahogy az ember egyre mélyebbre kerül önmagába, egyre zsugorodottabb az egója, a hála érzete ezzel egyenesen arányosan növekszik. Rájön ugyanis, hogy a reklámokban sugalltaktól eltérően neki nem "jár" semmi. Maximum a szája, amúgy elég gyakran sajnos, jóval többet, mint kellene, de ez másik téma. :) És ahogy megvilágosodunk, hogy bizony nem, hogy nem jár semmi, hanem micsoda elképesztő kegyelmi állapot egyáltalán az, amiben részesülhetünk: egész-sége

„Tegnap nagyon félelmetes dolog történt. Macskám az asztalon aludt mellettem, miközben én a számítógépen dolgoztam. Közben készülődtem is, kávét készítettem, stb. Egyszerre felült, mereven nézett az előszoba felé, én hiába beszéltem, simogattam, ő csak meredten nézett, borzolta a szőrét, és lopakodó pózban elindult. Majd leült, rám nézett, és visszajött.Tudtam, hogy valamit, valakit látott ott, az lepett meg, hogy én most nem érzékeltem semmit. Ami aggaszt, hogy a macskám azóta folyamatosan nyugtalan, mindig ugyanarra a pontra néz, szőrét borzolja, és szemmel láthatóan nem találja a helyét. Sajnos nekem elég régóta vannak szellemekkel kapcsolatos észrevételeim. 1994-ben, nagymamám halála óta tapasztalok megmagyarázhatatlan dolgokat. Volt egy barátnőm, aki teljesen szkeptikus volt, de amikor közös albérletben laktunk, még ő is tapasztalt fura dolgokat. Ha ismeretségi körömből meghal valaki, a környezetemben leesnek, megmozdulnak dolgok, ajtók nyílnak ki. Eddig én éreztem jobban őket, m

Folytatnám a tegnapi eszmefuttatásomat, egy beszélgetés kapcsán tovább szőve azt. Látom tehát, érzékelem minden antennámmal, hogy valami nagyon nincs rendben, mintha egy élőlényt a szájába nyúlva próbálnánk kifordítani önmagából. Mindenki képzeljen amit/akit akar ide. Mert ez folyik most a spiritualitással, a szellemiséggel, a Tannal. Ahogy Istennek is tök mindegy, hogy káromolják-e vagy sem, ugyanígy a Tannak sem tud ártani, hogy megpróbálják megerőszakolni. Ez csak nekünk fáj, akik már régóta vagyunk a "szakmában". De ahogy nincs köze Jézus tanaihoz a vallásnak sem, lassan ugyanerre a sorsra jutnak a spirituális tanok is. Azt látom, hogy tudatos tudatrombolás kezdődött ezen a szinten is. Már nem csak a média, mint első számú agyromboló dolgozik, talán azért, mert sokan eljutottak addig a szintig, hogy nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, nem járnak mozikba. Viszont még interneteznek. Ezt használják fel tehát most újult támadással a tudat zilálására. Kiváló környezet err