Pia, cigi, egyebek

Mostanság annyira jó útra tértem, hogy magam sem értem magam... :))))
Mióta a spiri útján járok, állandósult bennem az érzés, hogy bort iszom, s vizet prédikálok, pedig eleinte még nem is nagyon beszélgettem senkivel ezekről a dolgokról.
De az a kis hang belülről mindig súgott, hogy nem jó ez így, ellentmondás van a bensőmben zajló folyamatok és aközött, amit az egóm, elmém irányítása alatt teszek.
Az ember érzi, tudja, hogy rossz úton jár, ehhez a tanhoz nem illik a bódulás, hallja is a hangot belülről, de úgy érzi, nem elég erős, hogy ellenálljon a szenvedélyeknek, mint cigi, pia, vagy fű. Mert olyan jó, ahogy végigárad a testemben a nyugalom, igaz ugyan, hogy mesterségesen előidézett, de mindegy, oldódik a feszültség, és ez a lényeg. Lazul az állkapocs szorítása, oldódik a görcs az öklödben, gyomrodban, karjaidban, vállaidban, hátadban, szóval olyan jóóóó... És mindezzel valójában nem is volna baj, ha megállna az ember azon a ponton, amikor valóban hasznos módon és formában feloldódik a feszkó: egy pohár finom, minőségi italnál.
A cigiről kár is szót ejteni, mert semmi, a világon semmi jó nincs benne: nem oldja a feszültséget, sőt megemeli a vérnyomást, és megdobogtatja a szívet, büdös is, és te is büdös leszel tőle, minden ezzel ellenkező vélemény csak önigazolás miatt van, azért, hogy megmagyarázzuk miért nem tudunk róla lemondani.
Az alkohol más, mert az tényleg tud finom lenni, nagyon, és kellemes hatását azonnal érezni lehet.
Drogban nem tudok nyilatkozni, mert próbálkozásom eredménytelen volt: a hányingeren és a szédülésen kívül mást ezidáig nem tudtam elérni füves cigivel.
És még mielőtt felháborodást keltenék, elmondanám, hogy igen, kipróbáltam ezt is, mint sok minden egyebet az életemben, különben hogyan tudnék ilyen marha okosakat írni... :))) Egyébként is álszentség a felhördülés a füves cigi miatt, de elnézni a legális drogokat: a cigit és az alkoholt.
Sokat foglalkoztam mindkettő hatásával, ami a szerek tudományos oldalát illeti. Kétségtelenül a THC nyert, mert hozzászokást nem okoz (ésszel, persze) hamar kiürül, kevésbé ártalmas minden szinten mint az alkohol, amelyhez viszont igen hamar hozzá lehet szokni, és a legtöbb alkoholistából a lehető legrosszabb énjét hozza elő.
Spirituális szempontból is az alkohol a legveszélyesebb, mert mágnesként vonzza a negatív entitásokat, Mesterem szerint a rendszeres ivókon fürtökben lógnak a szerencsétlen itt ragadt szellemek, ötven, száz is akár. Tiszta tudatú ember tehát nem feltétlenül azért nem megy el még a kocsma előtt sem, mert nem érzi méltónak magához, hanem mert zsigerből érzi a negatív energiák jelenlétét. A környéken, ahol lakom, szinte szó szerint kocsmára nyílik az utcaajtó, ráadásul bortermelő vidék vagyunk, szóval a kísértés óriási. De a kísértés mindig, mindenütt ott van, bárhová is menjen az ember.
Tíz éve élek itt, és tíz év alatt láttam mennyien hullottak el a cigi-pia párosításnak köszönhetően, de látom azt is, minő rombolást visz végbe ez a párosítás embereken, külsőleg, belsőleg.
Családomban anyai ágon öröklődő probléma volt az alkohol, ami most így elég hülyén hangzik, ahogy leírtam és visszaolvasom. Az "öröklődés" kifejezést én nehezen fogadom el, mert úgy érzem mintha felmentésül szolgálna a bajainkra. Az öröklés 10 %-ban dominál, a többi kizárólag magán a delikvensen múlik, mint minden egyéb betegség esetében. Asztrológiai szempontból családi karmaként lehet látni a képletekben. Szóval nálunk is van ilyen.
Ezt kell megoldani, feldolgozni, a negatív példákon okulva, fejlődni, erősíteni önmagunkat. Na, ez szépen hangzott, tényleg úgy, mintha olyan valaki írta volna, aki életében még sosem hullott bele a szenvedélyek gödrébe... :))
Merthogy ugyebár könnyű ezt mondani...
Én jócskán megtapasztaltam mindkettőt, és azt is, hogy nem akaraterő kérdése, hogy lemondunk-e ezekről a dolgokról, inkább átértékelés. TUDATOSSÁG: vajon miért akartam ebbe a családba jönni? Hogy én is alámerüljek, és megtanuljak feljönni, lássam mivé leszek én is, ha az ő nyomdokukba lépek. Miért kapok újra és újra olyan embereket magam mellé, akik pontosan ilyen problémákkal küzdenek? Hogy ők is tükröt tartsanak elém. Hogy lássam, felfogjam, megértsem, mit nem tehetek magammal. Hogy lássam, és megtapasztaljam, hogyan teszi tönkre a szenvedélybetegség önmagát az embert, és rajta keresztül a párkapcsolatokat, szerelmeket, családokat, életeket...
Mert, aki rabbá válik, megbízhatatlan, kiszámíthatatlan emberré lesz, annyira elhomályosítja ítélőképességét a vágy. Nem gondolja át, mi lesz a következménye annak amit tesz. A szenvedélynek hódolás lazít, és olyankor minden mindegy, majd lesz valahogy, kit érdekel.
Aztán eljő a másnap, szorongással és depresszióval, amit az ivászat miatti vércukor-esés okoz, fejfájás, és pokoli közérzet a tömérdek cigitől, jönnek a félelmek, lelkifúró, miegyéb, amit aztán az ember újból egy-két pohárkával, cigivel hallgattat el... és itt az ördögi kör bezárul, tobzódhat a Sátán, élvezkedhetnek a rossz szellemek.
Sokat elmélkedtem azon, vajon mitől kerültek a kipusztulás szélére az észak-amerikai indiánok. Büszkék, szépek, nemesek, fantasztikus spirituális tudással rendelkező népek voltak. Azt kérdeztem, vajon miért engedte meg a Teremtő, hogy majdnem írmagjukig kipusztítsák őket?
És bevillant az isteni szikra: a tüzes víz!
Semmi köze nem volt Istennek ehhez, ő megint csak végignézte mivé lesznek teremtményei a fene nagy szabad akaratukkal...
Mint minden természeti nép, az indiánok is használtak természetes alapú drogokat a révüléshez, hogy közelebb kerüljenek a Teremtőjükhöz, kinyíljon elméjük, befogadóbbá váljanak az isteni üzenetekre. Ezzel nincs is semmi baj, évezredek óta így van és lesz is, még sincs szükségük drogambulanciákra.
Viszont tiszta, egészséges testük nem volt hozzászokva az alkoholhoz, gondolom nem rendelkeztek azok lebontásához szükséges enzimekkel, vagy mi.
Ezt használták ki a betelepülő hordák, és vették el földjüket, ételüket, életüket.
A summázata az egésznek, legalábbis részemről, hogy aki szereti az alkohol ízét (és hozzáteszem, akinek horoszkópjában felfedezhető a gyenge jellem, befolyásolhatóság, vagy alkoholos fényszöge van), annak egyetlen megoldás van, ha felfogja és megérti, hogy nem jó felé halad, és véget akar vetni a mesterséges feszültségoldás ezen módjainak, a saját és mások életét is tönkretevő ivászatnak: nulla alkohol. Kicsi se. Egy pohárral se. Mert akkor jön a következő és nincs megállás.
A cigivel szintúgy: kevesebbet szívni semmi értelme, pillanatok kérdése és újra ugyanott van, ahol előtte. Egy szál se. Ez csak döntés kérdése, persze TUDATOS döntésé. Nem iszom és nem dohányzom, mert szebb a világ nélkülük. De nem fogadalomtétellel, mert ha mégis megszegi, egyrészt oda az önbecsülés, másrészt újabb és újabb leszületésekre kárhoztatja magát, ugyanezen problémákkal, hogy a fogadalmának egyszer végre eleget tegyen.
A lényeg, hogy nemet mondj.
Nem gyújtok rá, most. Nem iszom, most.
És ezt folyamatosan.
A mérgektől való megszabaduláson túlmenően jelentős önbizalom-növekedésre tesz szert az ember, amikor rájön, hogy hatalma van a testi vágyai fölött. Én mondom meg, hogy mit adok a testemnek, és nem szolgálom tovább a bennem tomboló, dühödt vágy-szörnyecskéket. De ne becézgessük őket, szörnyetegek ők a javából, méghozzá a lehető leggonoszabb fajtából.
Azért még mielőtt elszállnék magamtól teljesen, hozzá kell tennem, maradt egy szörny bennem, amit etetek, de nem boldogan, őt úgy hívják süti-szörny.
Na ezzel a döggel még el kell bánnom.
Nehezebb lesz, mint a másik kettővel, de tudom, hogy ha kiéheztetem, ő is elpusztul, mint azok.