Meggyőződés

Kissé felkavarodtam, amikor megírtam az "Elvált szülők gyereke" című bejegyzést. Úgy látszik lelkem üstjének fala nem teljesen sima, vannak benne gidrek-gödrök, mint a vastagbélben, ahol megbújik a szemét, és ha nem tökéletes a tisztítás-tisztulás, a lerakódott méreg alattomosan szivárogva mérgezi a testet. Arra viszont jó volt az újra átélése gyerekkoromnak, hogy rájöttem a megoldásra, tisztára magamtól. De aztán arra is rájöttem, hogy milyen hülye vagyok, hát előbb is megtehettem volna, hiszen hallottam már ezerszer, mit kell ilyenkor tenni. Jobb későn, mint soha, és ez a lényeg. Ölembe vettem tehát kislánykori önmagamat, és dajkáltam, öleltem, simogattam hosszú, göndör, barna haját, letöröltem a könnyeit, és dúdolva ringattam. Érdekes érzés volt. Nem emlékszem ilyesmire, már ami a dajkálást illeti, de így, felnőttként nagyon tudtam szeretni kislány-önmagamat. Ha tehát visszanyúlsz a múltba, és átéled a veled történteket, mindeközben átalakítva azt, megváltoztathatod a jelenedet. Azonban, hogy ezt meg tudtam tenni, egy nagyon fontos dolgon kellett túlhaladnom a gondolkodásomban, hozzáállásomban. Ez a dolog a meggyőződés. Elég régen nem ejtem ki már ezt a szót, és nem is írtam le. Önmagammal folytatott beszélgetéseimben is kerülöm ezt a fogalmat, TUDATOSAN. Már nem emlékszem mikor hallottam először valamelyik mesteremtől a felszólítást: kerüld a meggyőződéseket! Minden meggyőződéssel korlátok közé zárod magad, lezársz, becsuksz egy ajtót, ami a továbblépéshez vezető úton van. Ha meggyőződésed van, azt megváltoztathatatlanként tartogatod magadban, és mindent, ami meggyőződésed ellentéteként megjelenik, határozottan elutasítasz, mert te aztán TUDOD, és ettől téged maga az Atyaúristen sem fog eltántorítani. Gondold csak végig, hány ilyen meggyőződésed van... Ha elkezdesz rajta elmélkedni, tán magad is megdöbbensz, szinte az egész életed a meggyőződéseidre épül. Ez azért kétségbeejtő, nem? Olyan az egész, mint egy kártyavár, illetve meggyőződés-vár: inog az egész, és attól félsz, ha változtatsz rajta valamit, máris összeomlik, azaz széthullik az, amiről azt hiszed, hogy te vagy. A valóság viszont az, hogy minél kevesebb meggyőződést gyártasz magadnak, annál inkább megtalálod önmagad, annál rugalmasabban, ám mégis egyre stabilabban, két lábbal állsz a Földön. Gyerekkori emlékeimnek köszönhetően sokáig meggyőződésem volt, hogy nem vagyok szerethető. Nem vettem észre, hogy pont ezzel építettem gátat a saját boldogulásom elé. De hétköznapibb meggyőződésekre is gondolok, mint például, hogy sosem vettem magamnak fehér szoknyát, vagy nadrágot, mert meggyőződésem volt, hogy ezekben úgy néznék ki, mint egy tehén. Negyvenhárom éves voltam, amikor az első fehér szoknyámat megvettem, de ehhez előbb le kellett tennem egy harminc éves meggyőződést. Szóval óvatosan ezekkel a dolgokkal, mert olyan börtönbe tudjuk zárni magunkat velük, ami képes teljesen más irányt adni az életünknek. De egyébként, mint minden hülyeségünket, ezt is jelzi a testünk. Az elmúlt hetekben egóm munkához látott, fű alatt, sumák módon, és ha nem alakult volna ki bennem már szinte automatikusan, hogy figyeljek a testem jelzéseire, szent Karácsony ünnepét lehet, hogy ágyban fekve tölteném, megmeredve. Néhány nappal ezelőtt egyik munkahelyem karácsonyi partiján odáig fajultak a dolgok, hogy hazafelé induláskor már nem bírtam felvenni a kabátomat, olyan iszonyat fájdalom volt a jobb vállamban. Eluralkodott rajtam a pánikhangulat, mert évekkel ezelőtt volt ideggyulladásom ugyanitt, csak akkor még nem voltam ennyire TUDATOS, és az önsajnálaton kívül mást nem igen tettem. Most viszont a kétségbeesés fojtogatását meditációval oldva, TUDATOSAN kerestem az okot. Miért állt be a vállam, miért nem tudom mozgatni lassan a jobb karomat, mi a merevedés, bénulás oka? A test jobb oldala a férfias energiák lakhelye, tehát vagy valami bajom van a pasikkal, vagy a bennem lévő Jang-gal. Hamar jött a válasz, és nem volt ínyemre. Egóm, saját megnyugtatására, és az én bosszantásomra kitalált valamit, amivel viszont Önvalóm baromira nem értett egyet, és mivel álmaimon keresztül nem vettem az adást, pedig napok óta kapom az igét, illetve rosszul értelmeztem, a bénulással, egyre erősödő, eszelős fájdalommal üzent: erre a meggyőződésre neked nincs szükséged, mert semmi valóságalapja nincs. Amikor TUDATOSult bennem ez az egész katyvasz, bocsánatot kértem a testemtől, és Felsőbb Énemtől, megköszöntem a figyelmeztetést, és ígéretet tettem, hogy jobban ügyelek, nem szállok el attól, hogy mennyire sikeres az egó-leépítő munkám, merthogy nem az. Állandó figyelmet, és TUDATOSSÁGOT igényel, hogy ne engedjem fölém kerekedni Gollant, mert ilyennek látom saját egómat. Gyakorlatilag szinte azonnal oldódott a görcs, néhány órán belül pedig simán elhordtam volna a hegyet, ami a házam mögött van. De fizikai szinten is rásegítettem: napi hét-nyolcezer milligram C-vitamin nem csak a fájdalmat csökkenti, de energetizál is. A hegyelhordási vágy nem csak a fájdalom megszűnte, és a mozgásszabadság visszakapása miatt volt, hanem azért, mert elképesztő érzés megtapasztalni a vezettetést. Reménysugár csillant, ahogy meggyőződésemet elhajítva, kaptam egy mély hitet a jövőm bizonyos szeletét illetően. Hiába mondogatod magadnak, hogy köszönöd szépen, már nem kéred a fájdalmat, a betegséget. Amíg nem találod meg a baj gyökerét a gondolkodásodban, addig nem oldod meg a dolgot. Nem egyszerű a szembesülés, viszont célravezető, a TUDATOSSÁ válás pedig hihetetlen hatalmat ad a kezedbe önmagadat illetően.