Az asztrológiáról néhány gondolatom

Ez az írásom azoknak is szól, akik nem asztrológusok, de érdeklődők, azoknak is, akik azt mondják nem azok, de első dolguk az újságok horoszkóp-rovatát olvasgatni, és persze gyakorló asztrológusoknak is.
Arról van szó, hogy gyakran tapasztalom, hogy az asztrológiát sok esetben a hozzáértők, pont úgy, mint a nem azok, a relativizáláshoz használják, azaz csökkentik, lebecsülik, elbagatellizálják, könnyelműen fogják fel, jelentőségét veszik bizonyos történéseknek, emberi cselekedeteknek, személyiségvonásoknak előhúzva a bugyorból, hogy hát azért ilyen, mert.... és jönnek az asztrológiai jelzők.
A kevésbé hozzáértő leragad a bulvárasztrológiánál, jelesül: csak a Napjegyből von le következtetéseket. Erre is forgatom a szemeimet, de már megszoktam, ritkán állok le magyarázni, hogy minden embernek a teljes horoszkópját kell nézni, bármely következtetés levonásához, azaz nem csak a napot, hanem a születés óráját és percét is tudnunk kell.
Mondok egy példát.
Nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a vizes jelek érzékenyek, ezért aztán mindenen megsértődnek, vagy elbőgik magukat, vagy alacsony az ingerküszöbük. Azt se, hogy a tüzes jegyek fejjel mennek a falnak ész nélkül. Meg azt se, hogy a levegősök folyamatosan beszélnek, és azt se, hogy a földiek lassúk, lusták lennének.
Mert mindez, amit felsoroltam pusztán a legalsó szintje ezen elemeknek. A jegyekre sem térnék ki, mikor elkezdenek okoskodni, hogy a Halak ilyen, vagy olyan, meg az Oroszlán, nahátaztán, és az Ikrekről már ne is beszéljünk, vagy fujj Skorpió. Mindez csak az asztrológiai ismeretek teljes hiányáról árulkodik. Ami még mindig nem volna nagy baj azon esetekben, ha nem szakmabeli, azaz asztrológus mondja mindezt, de amikor végzett, gyakorlott asztrológustól olvasom, hallom ezeket, akkor tényleg nagyokat kell sóhajtanom, OHMMMM......
Én is asztrológus szemmel IS nézem a világot, hiszen az asztrológus lét egyben teljes szemléletváltást igényel az embertől, ezt jó esetben a négy év alatt, az igazi tanár megérteti a tanulóival. Ha nem, akkor magától rájön a praxis alatt. Ez nem azt jelenti, hogy elrugaszkodunk a földtől, sőt azt pláne nem lenne szabad jelentse, hogy besoroljuk az embereket a 12 jegy valamelyikébe, netán Ascendens, vagy egy-két bolygó alapján kategorizáljuk. Mert gyakran látom, hogy ez történik nem csak kezdő, hanem bizony évek, évtizedek óta gyakorló asztrológusokkal is. Baj ez, nagy baj, mert tudniuk kellene azt az alapvetést, hogy a bolygók NEM DETERMINÁLNAK, hanem hajlamosítanak, és az egyén tudatossági szintjétől függ, hogy a születésekor meglévő energiákból élete adott pillanatáig, szakaszáig a pozitívumokat, vagy a negatívumokat használja-e fel. Érthetőben egy példa: a Halak legalsó szintje a mártírkodás, az alkohol, a drogok, az önsajnálatban való elmélyülés, a legfelsőbb pedig a mindent és mindenkit átfogó megértő isteni szeretet, a teljes eggyé-válás. A legalsót minden Halak megéli, innen ki kell emelkednie, míg a legfelsőt százalékokban nem mérhetően kevesen.
Nos... a két szint között mint látjuk óriási különbség van, és bizony így van ez minden egyes napjeggyel. Így talán érthető, hogy miért értelmetlen ennek alapján megítélni bárkit.
Tehát, ha valaki nem tud disztingválni, az tök mindegy milyen jegyű, és ha valakinek nem tetszik ez, és ennek hangot ad, az is tök mindegy milyen jegyű. Ha valaki ostobán viselkedik, szeretetlen, vagy értetlen, vagy lassú, vagy éppen adott szituációban túl gyors, ha kedves, vagy kedvetlen, ha keseredett, vagy túl vidám, ha magas, ha alacsony, ha vékony, ha vastagabb, ha türelmes, vagy türelmetlen, ha durva, agresszív, vagy ha éppen kenyérre lehet kenni, túl alázatos, ha szőke, vagy fekete, ha a pirosat kedveli, vagy a zöldet, az NEM csak a NAPJEGYTŐL, vagy csak Ascendenstől, vagy csak a bolygók állásától függ!
Mondom, asztrológus szemmel IS figyelem a világot, de főként adott pillanatot, helyzetet, viselkedést szoktam elemezni, nem azt, hogy ez az ember milyen jegyű, és azért ilyen....
Azon embereknél, akiknek ismerem a horoszkópját a legritkábban szoktam előrángatni agyam valamely szegmenséből az adatait, mert a horoszkóp a születés pillanatát ábrázolja, nem azt, hogy e pillanatban milyen az ember... Amúgy direkt treníroztam magam arra, hogy amint egy horoszkóppal nem foglalkozom többé, azt el is felejtsem, úgy, ahogy van. Éppen elkerülendő a kategorizálást és a relativizálás hibáját. Hosszan taglalhatnám ezt a kérdést, de talán így is érthető mire akarok kilyukadni.
Egy általam nagyon tisztelt és kedvelt asztrológus Hölgy írta nekem, és teljesen egyetértek vele: "az asztrológia sokkal intimebb...meghittebb belső ráébredés mindenkinek...még az asztrológusnak is, minthogy következtetések legyenek levonva, hogy most, ezért, vagy azért van ez...mert a Szaturnusz (vagy bármi más). Az asztrológia egy életforma...életvitel... A jó pap is, ha civilben van is viszi a hivatását a mindennapi gondolkodásában, tetteiben..."
És még valami, amiről írnék néhány szóban, ha már egyszer e témában klaviatúrát "ragadtam".
Az asztrológusok egymás közti rivalizálása. Rengeteg asztrológiai ág virágzott ki az elmúlt nemtudom mennyi időben, mert nem követtem. Hogy melyiknek van létjogosultsága, vagy nincs, ezt nem tisztem eldönteni. Amelyik érdekel, abba beleásom magam, az elérhető információk birtokában eldöntöm akarom-e érdekel-e, vagy nem tudok vele azonosulni, nem fog meg.
DE! Az egészen biztos, hogy rengeteget tanulok más asztrológusok által közreadott írásokból, könyvekből akkor is, ha nem értek egyet némelyikkel. Ez utóbbi esetben továbbmegyek, és kész. Ha nagyon elrugaszkodott egy-egy elmélet, és gondolatok születnek róla a fejemben esetleg leírom, de nevesítés nélkül. Éppen ma olvastam egy ilyen írást, amely iskolapéldája annak, hogy ha valamivel nem értünk egyet, nem ócsárolunk, hanem kifejtjük azt, hogy miért gondoljuk másként. Az asztrológia tapasztalati tudomány, és mint ilyen évezredek alatt fejlődött odáig, ahol most tart, és fejlődik folyamatosan, mert az asztrológusok is gondolkodó emberek, akik új és új dolgokat látnak meg, más-más perspektívából szemlélve a dolgokat. És ez így van rendjén.
Én úgy vélem tanulunk egymástól, nekem nagyon sokat adott az a néhány asztrológus, akiket megismertem akár személyesen, akár könyveik által. Sok-sok gondolatot ébresztettek bennem, akár azzal, hogy nem értek egyet velük, akár azzal, hogy felnyitották a szemem olyasmire, ami eddig rejtve volt.
Azt gondolom tegyük le a gőgöt, a magunk biztos és tévedhetetlen tudásába vetett hitet, és nyíljunk meg egymás felé. Többre megyünk a befogadással, mint a zsigeri ellenállással, a meggyőződések, hitrendszerek bebetonozásával, azzal, hogy azt hisszük nálunk a bölcsek köve. Mert nincs.
Hiszen nem az a lényeg, hogy mi mekkora májerek vagyunk választott hivatásunkban, hanem az, hogy a hozzánk fordulóknak egyre biztosabb, több, hitelesebb, használhatóbb, igazabb segítséget tudjunk nyújtani.