Valóság

Van egy barátom, férfi. Évek óta az egyetlen hímnemű lény, akivel beszélgetni tudok, hosszan, sokat, mélyen, mindenről. Régebben néhány üveg borocska társaságában beszéltük át a napot, vagy éjszakát, mára csökkent az alkohol mennyisége, sőt részemről gyógyteával teli bögrével melengetjük egymást, miközben mélyenszántó spirituális vagy egyszerű hétköznapi dolgokról beszélgetünk barátommal. Ma is így történt, többek között a valóságról, elméről, egóról, szellemekről, jó és rossz entitásokról, Sátánról, csakrákról, vágyakról folyt a társalgás. Nagyon ritka az, amikor nem értünk egyet, folyamatos az eszmecsere, ő érti, amit én mondok, én értem, amit ő mond, mi több, odáig fajult az elmúlt évek alatt a viszonyunk, hogy lelki síkon is képesek vagyunk egymásnak üzengetni, csak idő kérdése, hogy melyikünk emeli fel előbb a telefont. Szóval megvitattuk mennyit, merre haladtunk, mióta utoljára beszélgettünk, milyen történések zajlottak, és azok merre vitték a fejlődésünk hajóit, lefelé vagy felfelé haladtunk-e az utunkon, ilyesmi. A valóság, a jelen kérdésében akadt el egy picit a társalgás. Szerintem a valóság az, amit itt, most e pillanatban megélünk, gondolkodás nélkül. Itt a hangsúly a gondolkodás-nélküliségen van, hiszen a gondolkodás azt jelenti, hogy vagy a múlton rágódsz, vagy a jövőn agyalsz, de semmiképpen nem a jelenben létezel. A gondolkodás mindig azt jelenti, ahogy már írtam, hogy GONDokat akarsz megoldani fejben. És hopp, máris eltűntél a jelenből, sehol sem vagy valójában. Igen, de ezt a mai rohanó világban, és ebben a társadalomban nem tudjuk megtenni, nem lehet gondolattalanul élni, hiszen annyi gond van, ami megoldásra vár, mondta ő. Azzal példáztam, hogy a jelen itt és most van, ebben a szobában, ebben a pillanatban, ebben a beszélgetésben. Semmi más nem létezik, sem a társadalom, sem a többi világ, ez a mi világunk, ebben a pillanatban, itt. Ezt teremtettük magunk köré azzal, hogy megbeszéltük, hogy találkozunk sok hónap eltelte után, hogy úgy alakítottuk a dolgainkat, hogy legyen időnk egymásra, és most itt vagyunk, és beszélgetünk. EZ A VALÓSÁG, amit magunknak teremtettünk, ő és én, és ez a mi világunk, nem más, ebben a pillanatban, a jelenben. Minden pillanat amit te magad körül teremtesz, az a valóság, az egyetlen számodra igaz dolog. Nem kell úgy tenned, mint másnak, nem kell úgy élned, nem kell úgy aggódnod, gondolkodnod, betegedned, szenvedned, panaszkodnod, rosszul érezned magad. Mesterem szerint a boldogsághoz vezető út, ha megfigyeled mit tesznek mások, és te pont az ellenkezőjét csinálod. Az lesz a te valóságod, nem amit a hírekben mondanak, nem, amit a társadalom csinál, vagy mások beszélnek beléd. Az az ő valóságuk, és neked egyáltalán nem kell azzal azonosulni. A saját valóságodat olyanná teszed, amilyenné akarod. Ha rábízod magad a szellemi vezetődre, és nem GONDolkodsz. Ugyanis ha ezt elfogadod, pontosan olyan helyzetekbe kerülsz, ami megoldást nyújt az összes problémádra. Anélkül, hogy gondolkodnál. És közben benne élsz a jelenben, az igazi valóságodban.