Öregedés

Tegnap fél füllel hallottam a szomszédban a tévéből, valamelyik természettudományos csatornán, hogy ismét feltalálták a spanyolviaszt: rájöttek, hogy nincs az emberi testben az öregedésért felelős gén! A közeg, akikkel hallgattam, nagy szemeket meresztett, én csendben mosolyogtam, de jó, hogy nem én mondtam el nekik, úgysem hitték volna el. Na, nem az egóm szólalt meg most, én is csak egy röpke hónappal ezelőtt tudtam meg, a parapszichológiai tanfolyamon, Mesterünktől. Bármily hihetetlen, a testünk örökösen regenerálódik, minden sejtünk kicserélődik, csak nem egyszerre, viszont folyamatosan. Maximum 15 éves minden élő ember! A 90 éves nénike ugyanúgy, mint a 15 éves ifjú, bizony-bizony! Az, hogy mégis ott tartunk az évek előrehaladtával, ahol, azt kizárólagosan magunknak köszönhetjük. Azaz a cigi, a pia, a sz..r kaják, de a legeslegártalmasabb mind közül: az aggodalom! Jézus mondta: értelmetlen az aggodalom, mert nem hosszabbítod meg vele az életedet. Ha aggodalmaskodsz, az tuti biztos, hogy bekövetkezik, azaz te magad teremted a problémáidat, amikért aztán újfent aggodalmaskodhatsz, és ez így visz tovább lefelé a negatív spirálban, mígnem aszott öregemberré aggodalmaskodod magad. Az aggodalmaskodás az egó és az elme műve, a Szellemed, amit igyekszel elhallgattatni tévével, rádióval, MP3-mal, alkohollal, cigivel, droggal, felszínes emberek társaságával, locsogással, pletykálkodással, mások problémáin csámcsogással, Ő ott bent sosem aggodalmaskodik, csak némán szemléli, mit művelsz a testeddel, amibe Ő leszületésed előtt saját választása szerint beköltözött. Mivel nem hallgatsz rá, és Ő nem tud kiabálni (tud egyébként, de csak ha már vagytok valamiféle viszonyban, és csak kicsit nem figyelsz rá; megtapasztaltam, rám is hozta a frászt rendesen), így tehát kénytelen például rémálmokkal üzenni. A lélekkel, szellemmel, és testtel egyformán kellene foglalkozni, mert bármelyikre inkább figyelmezünk, a három lábú szék bizony felborul. A múltkorában kaptam egy e-mailt a www.avonzastorvenye.hu oldalról, amelyben egy húsz perces videó látható, Dan Buettner: Hogyan éljünk száz évig? a címe, érdemes megnézni. Az előadó arról beszélt, hogy kutatni kezdték azokat az embercsoportokat, akik száz év fölött vannak. Találtak ilyeneket az USA-ban Kaliforniában, Szardínia szigetén, Okinawa szigetén, és még két másik helyen. Az előadást fényképekkel, filmekkel illusztrálja. Végül összefoglalta, mi kell ahhoz, hogy egészségben és boldogságban éljen az ember a lehető leghosszabb ideig. Először is mindegyikük valamely közösség tagja, családban élnek, olyan környezetben, ahol minél idősebb egy ember, annál értékesebb, tiszteletreméltóbb. Vallási közösségek tagjai, sokat imádkoznak együtt, magyarán mindegyikük hisz valamilyen Felsőbb Erőben, Istenben, Univerzumban. Nem diétáznak, viszont növényi alapú az étrendjük. Mindőjük tesz valamit a közösségért, más emberekért, fontosnak érzi magát, tudja, hogy helye van a közegében, és szükség van rá. Nem sportolnak, de egész életüket úgy alakítják, hogy aktív fizikai tevékenységet folytassanak, sétálnak, kertészkednek, gyalog mennek bevásárolni, vagy az állataikat legeltetik, látják el. Valamint megválogatják a társaságukat: egészséges emberekkel veszik körül magukat! Amilyen emberekkel veszed ugyanis körül magad, olyanná leszel te is akarva, akaratlanul. Sokat vannak társaságban tehát, sokat nevetnek, énekelnek. Dan Buettner elmondta, hogy az ő kedvenc hobbija a vadvízi túrázás, ami köztudottan nem a neurotikusok körében kedvelt, de életében először akkor volt halálfélelme, amikor az egyik százvalahány éves nénike, aki a szomszéd városba járt segédkezni a rászorulókon, az autópályán száznegyvennel száguldott. A lényeg az, hogy most, ebben a pillanatban is, tök mindegy hány éves vagy, és hányfajta gyógyszert szedsz, megfordíthatod a gondolkodásodat, és nem mondogatod tovább se magadnak, se másnak, és nem is hallod meg, ha környezeted károg: bizonyos kor után öreg vagy, innen már nincs visszaút, szépen egyre sz..rabbul leszel, egyre öregebb, egyre több betegséggel, ami "természetes", amivel "együtt kell élni", innentől már csak a gyógyszerek tartanak életben, és hát mit tegyünk, az élet már csak ilyen, megöregszünk, és magunk alá csinálunk, stb., stb... Nem. Ha sikerül a gondolkodásodat megfordítanod, és mondjuk holnap reggeltől elszánod magad a hosszú és boldog életre, menj be az első gyógyszertárba, és vegyél egy nagy doboz, 500 mg-os kiszerelésű C-vitamint. Ő a vitaminok királynője, és túl azon, hogy elkerül az összes megfázásos, vírusos nyavalya, feltölti a ráncaidat, és visszaadja a fájdalmas ízületeidből kikopott kocsonyás anyagot, aminek szintén a kollagén az alapja. Legalább 3-4ezer milligramm egy felnőtt ember napi adagja, ennyi kell ahhoz, hogy megtapasztald áldásos hatását. (lsd. dr. Szentgyörgyi Albert, Nobel-díjasunk írásait.) Taglalhatnám még a vitaminok szükségességét, bár lehet, hogy akkor én is véletlenül meggyilkolódnék, mint dr. Farber, aki rájött, hogy az AIDS-et gyógyítani lehet ezüstkolloiddal, vagy csak simán törlődne a világhálóról a blogom, mint ahogy igyekeznek a gyógyszeripar vérebei ellehetetleníteni mindenkit, aki a vitaminok életbevágó fontosságáról szól az egészség megőrzése, helyreállítása és a hosszú élet biztosítékaiként, szemben a gyógyszerekkel. Nem teszem tehát, nem is az én tisztem, én csak élek velük, szó szerint, egészségesen. Írtam már, hogy volt egyszer egy látásom magamról nénikeként, azóta immáron ismét kaptam, kérés nélkül, egy élethosszomra vonatkozó jóslatot, most a tenyeremből: nyugodtan megcélozhatom a 88-90 évet. Én úgy döntöttem, TUDATOSAN: nem öregszem. Sem lelkileg, sem szellemileg, sem testileg.