Szülőség

A statisztikákból azt is látom, hogy a leggyakrabban olvasott bejegyzésem a Jó anya, rossz anya. Szóval ezek szerint küzdünk a gyerekneveléssel.... :))) Mostanában én is megtapasztalom 12 és fél éves leánygyermekem öntudatra ébredésének számomra fájdalmas pillanatait... néha tényleg agyramenés a nőcike. Csak nézem, hallgatom őt, és mintha nem az én szerelmetes kisbabámat látnám. Mindazonáltal baromira büszke vagyok rá, ahogy egyre nőiesebb, önállóbb, hogy kiváló az önérdek-érvényesítő képessége, hogy divatos szóval éljek, azaz ha érdeke úgy kívánja, tökéletesen megtalálja a módját, hogyan érje el a célját, vagy védje meg a saját igazát. Adott esetben velem szemben is. De képes visszavonulni, és csendben maradni, sőt kompromisszumot kötni, ha így véli akaratát érvényesülni. Szerintem nincs olyan szülő, akinek ne lett volna valaha életében lelkiismeret-furdalása a gyereke miatt. Ez a nyomasztó érzés teszi lehetővé, hogy javítsunk az elkövetett hibán. De rögvest! Gyakran esünk abba a hibába, hogy rendszabályozzuk a gyereket akkor is, amikor igazándiból nem kellene, azért, hogy megfeleljen szegényke a társadalmi elvárásoknak. Úgymond szocializálódjon. Ha lelki-fúrás jön ilyen alkalmakkor, bizton tudható, hogy a fegyelmezés nem volt helyénvaló, illetve rosszul tálaltuk. Nem arról beszélek, amit manapság látok kisgyerekes szülőknél, hogy angyali mosollyal tűrik, amint néhány éves gyerekük tombol és rombol maga körül, közmegbotránkozást okozva, szülőjét cselédjeként használva, hanem arról, amikor túlreagálunk bizonyos dolgokat. Az iskolában sok lexikális tudást a fejünkbe nyomnak, csak éppen az életre nem tanítanak meg, azaz pl. arra, hogyan kell gyereket nevelni. Ha azt nézem, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni az örökbe-fogadó szülőknek, hogy egyedülálló nő nem fogadhat örökbe gyereket, és párhuzamot vonok azzal, hogy végül is bárki szülhet gyereket minden előzetes szülői tudás és korhatár nélkül, elég döbbenetes eredmény jön ki. Szerény véleményemmel megkockáztatom, hogy alkalmasabbak azok a párok, vagy egyedülálló nő, mind pszichésen, mind egzisztenciálisan arra, hogy gyereket neveljenek, mint azok, akik minden előzetes felkészültség nélkül saját gyereket vállalnak. Édes szülőként csak a saját szüleink mintáját visszük tovább, azaz vagy úgy nevelem, ahogy engem, vagy jaj, dehogyis, én aztán másként csinálom mint ők! Persze a végeredmény kellő TUDATOSSÁG hiányában ugyanaz lesz: amit el akarok kerülni a gyereknevelésben, biztos, hogy pont azokat a hibákat fogom elkövetni, mint amit velem tettek. Magyarán túlkompenzálok, aminek az eredménye ugyanaz lesz, mintha nem tettem volna. Ami a legfontosabb: a gyereked nem te vagy! Nem kéne akarni benne, általa megvalósítani azt, amit te nem értél el az életben. Egyáltalán nem a te életedet kell tovább vinnie, ő egy lélek, aki téged választott szülőjének, hogy általad, veled tapasztalja meg mi a dolga ebben az életében. Valamelyik tv-csatornán van egy idióta amerikai showműsor - bocsánat USA-beli Olvasómtól! - ahol éppen csak járni tudó gyerekektől a nagyobbacskákig barbi-babának öltöztetve, agyonra sminkelve, cicomázva riszáltatják bálnára hízott szülők a csemetéiket. Szegény kicsikék igyekeznek megfelelni már párévesen, de a kulisszák mögé is bepillantást nyerhetünk: sírnak, hisztiznek, amikor elegük lesz a vegzálásból. Érdemes megnézni egy ilyen adást. Kétségbeejtő, és ahogy ismerem a mai magyar médiát, percek kérdése, hogy nálunk is találnak ilyen elmebeteg szülőket, akik halálra szekálják a gyerekeiket, beteges önmegvalósítási vágyukat általuk kiélve. A gyereked nem te vagy! És nem azért született, hogy több legyen, mint te, hanem azért, mert úgy döntött a lelke, hogy itt és most, nálad akar megtestesülni, de nem azért, hogy übereljen téged! Ne akard tehát! Had legyen néha szomorú, had tanuljon meg küzdeni lelkileg, fizikailag, had legyen csalódott és boldogtalan, had hibázzon, és még sorolhatnám. Hogyan lesz boldog, erős, egészséges, hogyan tanulja meg milyen a jó, ha nem engeded, hogy megtapasztalja a rosszat?! Nem adhatsz neki nagyobb ajándékot az életben, mint, hogy engeded önmaga lenni. Minél inkább burokban tartod, annál nagyobbat fogsz koppanni ha eljő a kamaszkor, annál hatalmasabb lesz a robbanás, amivel szétfeszíti a burkot. Tanítsd az életre, arra, hogyan viselje a megpróbáltatásokat, ne arra, hogy három diplomát kell szerezni, ha belepusztul is. De a legfontosabb mind közül: lánygyereket nőnek nevelj, fiút pedig férfinak. És ne ellenkezőleg.