Átjáró

Idén lesz tizenöt éve, hogy megismerkedtem a Reikivel, és beavatást kaptam először az első fokozatba, majd a másodikba.
A Reikiről röviden annyit, ha valaki esetleg nem tudná, hogy olyan energia, amelyhez minden ember hozzáférhet, egy avatott mester segítségével kaphatja meg a behangolást, hogy csatornaként szolgáljon az energia számára.
A Reiki szó szerint Univerzális Életenergiát jelent, a mindent átható életenergiáról van szó. Behangoláskor a mester a fejtetőcsakrát nyitja meg, amellyel a továbbiakban csatornaként működhetünk, és az energiát tenyerünkön át az élőlényeknek (ember, állat, növény) továbbíthatjuk. Gyógyításra, energetizálásra alkalmas erő nem csak másnak, hanem önmagunk számára is.
Nagyon zanzásítva ennyi a lényege.
A különböző fokozatok azért szükségesek, hogy a beavatott hozzászokhasson a Reikihez, megértse annak filozófiáját, elmélyüljön benne a Reiki, megtanulja használni, életébe integrálni, megtanulja magában kezelni ezt az egész fantasztikumot. A beavatások között eltelt idő is ezért szükséges.
Véleményem szerint minden spirituális érdeklődésű embernek fontos volna a Reiki megtapasztalása, elsőként kezeltként, másodikként úgy, hogy ő maga is behangolttá váljék.
Én kiválóan elvoltam az elmúlt tizenöt évben az első és második fokozattal, amely utóbbival már távkezelésre is képessé váltam, megtapasztalhattam azt az eleinte hihetetlen dolgot, hogy pusztán a vizuális képességem és elmélyülésem igénybevételével, a tőlem akármilyen távolságban lévő embereknek képes vagyok segítséget nyújtani, gyógyulásukat az energia hozzájuk irányításával elősegíteni, felgyorsítani, fájdalmakat elmulasztani, ilyesmi.
Néhány hónapja volt egy kósza gondolatom, hogy talán ennyi év tapasztalattal a hátam mögött lassan megkaphatnám a hármas, azaz mesteri szintű behangolást, de első próbálkozásom finom elutasításra talált, így nem feszegettem a dolgot, ha nem, hát nem, ha nincs még itt az ideje, akkor nincs.
Úgy tűnik azonban, hogy nekem erre szükségem van, mert a Sors úgy alakította a körülményeket, hogy néhány hét múlva behangolást kapok a mesteri szintű Reikibe.
Ehhez másra nincs is igazán szükségem már, mint, hogy az egyest és kettest ismételjem kicsit, és praktikussági okokból úgy lett, hogy ezek a családias tanfolyamkák az én otthonomban kerültek és kerülnek megrendezésre.

Az elmúlt hétvégén volt az egyes tanfolyam, és a behangolásra is természetesen itt került sor, egészen pontosan kislányom szobáját rendeztük be avató szobának. A behangolás, vagy más néven beavatás szertartása nem publikus, úgyhogy annyit csak róla, hogy a mester megnyitja ugyebár a fejtetőcsakrát, amelyen keresztül innentől kezdve árad a reiki-energia.
Ehhez gyakorlatilag egy fényoszlop létrehozása szükségeltetik.
Igen ám, csakhogy a fényoszlop viszont arra is alkalmas, hogy átjáróként működve az esetlegesen földközelben ragadt lelkeket bevonzza, mert ezen keresztül távozhatnak a túlvilágra.
A tanfolyam végeztével, kedélyes levezető beszélgetés után, mindenki szépen hazament, kilencvenkilenc százalékban boldogan, elégedetten, átszellemülten, felpörögve.

A maradék egy százalék én voltam.
Lassanként úgy éreztem egyre kevésbé vagyok önmagam.
Leányom, aki szintén behangolást kapott, közölte, hogy ő bizony nem mer a szobájában aludni.
Ezen normál esetben igencsak elgondolkodtam volna, de most a fáradtság olyan szinten uralkodott el rajtam, hogy nem volt erőm firtatni a dolgot, legyen hát, aludjunk együtt.
Estére már azt sem tudtam hol vagyok, beszédültem az ágyamba.
Éjjel egyik horror jött a másik után, reggel fáradtabban és törődöttebben ébredtem, mint ahogy lefeküdtem.
Tagjaim ólomból, és olyan gondolatok kúsztak a fejembe, mint már évek óta nem.
Írtam már, hogy voltam anno depressziós, na ma délelőtt sikerült felelevenítenem akkori érzéseimet, a "minek is vagyok a világon?" című előadást láthattam és élhettem át ismét.
Próbáltam dolgozni, mert ettől mindig jobban leszek, de be kellett lássam, ahogy ott ültem bőgve, és összeomolva a telefon mellett, hogy ha most valaki telefonál, és segítséget kér, maximum annyi telik tőlem, hogy megvitatom vele, vajon mely' halálnemet válasszuk, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a keserű, örömtelen, boldogtalan, fájdalmas, szürke, és gonosz világot, ahol nincs értelme élni, mert csak sivár pusztaság a lét. Vagy jól kibőgjük magunkat együtt, ő a vonal túloldalán, én meg itt.
Ennek viszont az üzemeltető cég nem nagyon örülne, sőt lehet, tán el is veszíteném kedvenc munkámat, szóval sürgősen kijelentkeztem a rendszerből, és megpróbáltam ágyba bújni, hogy kellően kisajnálhassam magam.
Mindeközben folyamatosan, és egyre kétségbeesettebben próbáltam rájönni, hogy vajh' mi lelt engem, és lehet, hogy már mindig így maradok?!
Azt tudtam, hogy köze van a hétvégéhez, de nem volt világos, hogyan. Gondoltam, figyelem elterelésül megnézem a frissen szerzett Gyűrűk ura trilógiát.
A lejátszó közölte velem, hogy a cd nem játszható le. Egyik sem, a három közül.
Ok, akkor hallgassunk meditációs zenét, az majd ellazít.
A lejátszó közölte velem, hogy cd error.
Azt hiszem itt már súrolt a hisztéria szele.
Kezdtem sejteni, hogy valami olyasmi történik a házamban, bennem, ami nagyon nincs rendjén.
Később megerősítést nyertem, midőn "véletlenül" a mester felhívott, hogy hogy vagyok az elmúlt hétvége után.
Rázúdítottam összes fájdalmamat, mire azonnal megvolt a válasz: a fényoszlop bevonzotta az összes, még tán a második világháború óta itt kóválygó lelket, és tán még az azelőttieket is, lévén falum legalább négyszáz éves, és a háborúban frontvonal volt a házamtól alig párszáz méterre, ahol is számos német katona veszítette életét.

Te jó ég, tényleg, hiszen jó múltkorában jártam a szomszéd pincéjében, aki évek óta gyűjti ezen szerencsétlenek földi maradványait, fémkeresővel kutatva.
És mivel feltehetőleg azóta senki sem csinált átjárót számukra a környéken, nosza tegnap estétől sikerült bevonzani őket ide, volt hát jövés-menés.
Az én energiám kiváló táptalaj volt számukra, ennyi entitás ellen már nem volt elég a védelmem, főleg, hogy nem is volt, hiszen nem számítottam jöttükre. E
Ezt az információt még látó barátném is megerősítette, szerinte alig fértek el a házamban, úgyhogy sürgős háztisztításra volt szükség, egész délután ezen dolgoztunk.

Ma éjjel tán nyugalom lesz, holnap reggelre már többet tudok.
Ezidáig szolíd büszkeséggel töltött el szellem-elküldő képességem, no most tényleg bizonyságot nyerhetek, mert a saját házamban nyüzsögtek számtalanul, vajon elég volt-e az erőm az itt ragadtakat továbbhaladásra bírni, ez kiderül ma éjjel...