Párkapcsolat 1.
Van az úgy, hogy a párod nem a barátod.
Nem a lelki, szellemi társad.
A párod a párod, szerelemben, a mindennapokban, a játékban, a szerelmeskedésben, a gyermeknevelésben, a társasági életben, a főzésben, a mosásban, a takarításban, a villanyszerelésben, a házépítésben, a jövő tervezésében.
Ha szerencséd van, stílusérzéke, ízlése jó, tehát őszintén segít a ruha-, smink-, hajstílus választásban.
Beszélgethetsz vele barátokról, ismerősökről, filmekről, zenéről, tévéről, sportról.
De mi van, ha nem a lelki társad?
Ha azt, hogy mi van a lelked mélyén, mit álmodtál, és hogyan értékeled ezt, mint a lelked üzenetét, milyen megvilágosodásaid vannak napi szinten, milyen összefüggésekre jössz rá, de főként a halálról lehet, nem tudsz vele beszélgetni, mert megriasztod.
A haláltól félnek a férfiak. Persze, a nők is, meg mindenki fél a haláltól, nehéz a zsigeri kódolást kiiktatni, pedig ahogy mesterem mondja a halál nem más, mint az egyik helyiségből átmenni egy másikba. De ezt úgyis csak akkor hiszi az ember fia, lánya, ha megtapasztalja. Az más kérdés, hogy ha félsz a haláltól, a félelmedet átviszed a túloldalra is, na erről majd máskor.
A férfiak a halál elől a szexbe menekülnek, ami persze nem baj :)
A lelked mélységei szintén riadalmat okoznak számukra. Ha már ott tartasz, hogy szembesülni merészelsz a lelked árnyoldalaival is, és erről nem átallsz nyíltan beszélni is, no ezt egy átlagférfi végképp nem tudja megemészteni, feldolgozni, ennél fogva vagy dühvel reagálnak, vagy türelmetlenül legyintenek, vagy csak szimplán hülyének néznek, kinevetnek.
Tartsd meg magadnak a lelkedet, vagy írd ki magadból. Vagy ha szerencséd van, mondjuk szerencsésebb vagy barátok terén, mint én, akinek mindig csak átmenetileg voltak némelyek jelen az életében, találsz olyan barátokat, köröket, ahol megoszthatod elmélkedéseidet velük.
És tudd meg: a lelki társadat hiába is keresed. Ugyanis ott van benned. Te magad vagy az.
Aztán ebben az egészben az ám az érdekes, hogy amint ezt elfogadod, mármint, hogy nincs olyan ember a Földön, aki lelki társad lehetne, és sikerül úgy élned az életedet, hogy kegyelmi állapotba kerülj, megkerülhet a lelki társad a párod alakjában.
De ehhez sok-sok minden kell. Erről majd egyszer máskor.
Nem a lelki, szellemi társad.
A párod a párod, szerelemben, a mindennapokban, a játékban, a szerelmeskedésben, a gyermeknevelésben, a társasági életben, a főzésben, a mosásban, a takarításban, a villanyszerelésben, a házépítésben, a jövő tervezésében.
Ha szerencséd van, stílusérzéke, ízlése jó, tehát őszintén segít a ruha-, smink-, hajstílus választásban.
Beszélgethetsz vele barátokról, ismerősökről, filmekről, zenéről, tévéről, sportról.
De mi van, ha nem a lelki társad?
Ha azt, hogy mi van a lelked mélyén, mit álmodtál, és hogyan értékeled ezt, mint a lelked üzenetét, milyen megvilágosodásaid vannak napi szinten, milyen összefüggésekre jössz rá, de főként a halálról lehet, nem tudsz vele beszélgetni, mert megriasztod.
A haláltól félnek a férfiak. Persze, a nők is, meg mindenki fél a haláltól, nehéz a zsigeri kódolást kiiktatni, pedig ahogy mesterem mondja a halál nem más, mint az egyik helyiségből átmenni egy másikba. De ezt úgyis csak akkor hiszi az ember fia, lánya, ha megtapasztalja. Az más kérdés, hogy ha félsz a haláltól, a félelmedet átviszed a túloldalra is, na erről majd máskor.
A férfiak a halál elől a szexbe menekülnek, ami persze nem baj :)
A lelked mélységei szintén riadalmat okoznak számukra. Ha már ott tartasz, hogy szembesülni merészelsz a lelked árnyoldalaival is, és erről nem átallsz nyíltan beszélni is, no ezt egy átlagférfi végképp nem tudja megemészteni, feldolgozni, ennél fogva vagy dühvel reagálnak, vagy türelmetlenül legyintenek, vagy csak szimplán hülyének néznek, kinevetnek.
Tartsd meg magadnak a lelkedet, vagy írd ki magadból. Vagy ha szerencséd van, mondjuk szerencsésebb vagy barátok terén, mint én, akinek mindig csak átmenetileg voltak némelyek jelen az életében, találsz olyan barátokat, köröket, ahol megoszthatod elmélkedéseidet velük.
És tudd meg: a lelki társadat hiába is keresed. Ugyanis ott van benned. Te magad vagy az.
Aztán ebben az egészben az ám az érdekes, hogy amint ezt elfogadod, mármint, hogy nincs olyan ember a Földön, aki lelki társad lehetne, és sikerül úgy élned az életedet, hogy kegyelmi állapotba kerülj, megkerülhet a lelki társad a párod alakjában.
De ehhez sok-sok minden kell. Erről majd egyszer máskor.
Juj olyan szépen írtad le :) Nekem a saját bőrömön kellett megtapasztalnom ezt. Azt is, hogy sajnos jobban kell odafigyelnem emberekre. Míg ő dolgozik, elmélkedik, de alapvetően nincs ideje morfondírozni, egyszerűen ő így jó, lassan halad előre, neki is kell tanulnia, lehet, hogy neki épp ez a feladata... De a szeretet győz, azon nem kell "vitatkoznunk" :) s épp ez a lényege ennek a kapcsolatnak... Zsuzsa
VálaszTörlésA dolgunk mindig a tanítás. Mindig a nő dolga a tanítás, elfogadás, befogadás. Ez van. :)
VálaszTörlés