Álom 2.
Megint lovas álom...
a hegyről lassan, nagyon lassan, mint a vulkánból a hegy lábaihoz ért láva, megállíthatatlanul, csillogóan hömpölygött lefelé a fekete sár.
A sötétlő erdő mélyéről, a fák közül előtört egy lovas, láthatóan küzdött a fekete csődörrel, amely szügyig merült a sárba. Ló és lovas egyaránt a túlélésért küzdött, valószínűtlen volt a kontraszt a lassan ömlő, fényesfekete sártenger nyugalma, és a ló-lovas páros vergődése között. A ló mellső lábai elsüllyedtek, oldalra dőlt, mintha feladná, lovasa leugrott róla, és a kantárnál fogva próbálta húzni lova fejét, mielőtt az elmerült volna. A következő pillanatban a ló hatalmasat ugrott, szinte szállt a sártenger felett oda, ahol szilárdan, biztonságosan zöldellt a fű.
A mozi folytatódott, újabb képsorral: a hajóból valamiért ki kellett ugrálni a folyóba, ami tiszta volt, és nyugodt sodrású. Azt játszottuk, hogy át kell úszni a túlpartra, majd onnan egy ingatag hídon vissza a hajóba, ahol laktunk. Egyedül voltam, ugyanúgy, mint ahogyan a lovas vergődését is egyedül néztem.
Jó, hát ugorjunk. A vízben voltam, úsztam, átértem, nem féltem. Hídra értem, visszamentem a hajóba.
Lévén, hogy álmaink minden szereplője mi magunk vagyunk, egész nap ezen gondolkodtam, és az összes álmoskönyvemet átolvastam.
A ló visszatérő álmom, az ingoványos talaj szintén. A víz tenger, vagy folyó formájában is mindig jelen van. A ló a szenvedély, a megzabolázhatatlanság, erő, és az Égiek üzenetét hordozza. Az ingoványos talaj, a sár, a matéria, az anyag maga. A víz, ha tiszta, az jó, mert a víz, a tenger, az óceán mind-mind a lelkünk mélységeit mutatja. A víz milyensége mutatja a lelkivilágod milyenségét.
Úgyhogy megállapítottam, hogy rendben vagyok. Mindig kimászom a tengerből, amely szép, nyugodt és csillogó - mint a lelkem :) -, a ló is én vagyok, a sár is, az ingoványos talaj is, amit néha érzek a lábam alatt. Azt üzente a lelkem, hogy nincs mitől tartanom. Nem kell annyit foglalkozzam az anyaggal, az anyagiassággal, a matériával. Merüljek el lelkem tengerében, ott a megoldás, és az Égiek figyelnek rám.
Tudom.
És ez a biztos tudat, hogy sosem vagyok egyedül, és mindig megjön a segítség, amikor kell, ez hihetetlenül jó és biztonságos érzés.
Beültem a tornádó közepére.
a hegyről lassan, nagyon lassan, mint a vulkánból a hegy lábaihoz ért láva, megállíthatatlanul, csillogóan hömpölygött lefelé a fekete sár.
A sötétlő erdő mélyéről, a fák közül előtört egy lovas, láthatóan küzdött a fekete csődörrel, amely szügyig merült a sárba. Ló és lovas egyaránt a túlélésért küzdött, valószínűtlen volt a kontraszt a lassan ömlő, fényesfekete sártenger nyugalma, és a ló-lovas páros vergődése között. A ló mellső lábai elsüllyedtek, oldalra dőlt, mintha feladná, lovasa leugrott róla, és a kantárnál fogva próbálta húzni lova fejét, mielőtt az elmerült volna. A következő pillanatban a ló hatalmasat ugrott, szinte szállt a sártenger felett oda, ahol szilárdan, biztonságosan zöldellt a fű.
A mozi folytatódott, újabb képsorral: a hajóból valamiért ki kellett ugrálni a folyóba, ami tiszta volt, és nyugodt sodrású. Azt játszottuk, hogy át kell úszni a túlpartra, majd onnan egy ingatag hídon vissza a hajóba, ahol laktunk. Egyedül voltam, ugyanúgy, mint ahogyan a lovas vergődését is egyedül néztem.
Jó, hát ugorjunk. A vízben voltam, úsztam, átértem, nem féltem. Hídra értem, visszamentem a hajóba.
Lévén, hogy álmaink minden szereplője mi magunk vagyunk, egész nap ezen gondolkodtam, és az összes álmoskönyvemet átolvastam.
A ló visszatérő álmom, az ingoványos talaj szintén. A víz tenger, vagy folyó formájában is mindig jelen van. A ló a szenvedély, a megzabolázhatatlanság, erő, és az Égiek üzenetét hordozza. Az ingoványos talaj, a sár, a matéria, az anyag maga. A víz, ha tiszta, az jó, mert a víz, a tenger, az óceán mind-mind a lelkünk mélységeit mutatja. A víz milyensége mutatja a lelkivilágod milyenségét.
Úgyhogy megállapítottam, hogy rendben vagyok. Mindig kimászom a tengerből, amely szép, nyugodt és csillogó - mint a lelkem :) -, a ló is én vagyok, a sár is, az ingoványos talaj is, amit néha érzek a lábam alatt. Azt üzente a lelkem, hogy nincs mitől tartanom. Nem kell annyit foglalkozzam az anyaggal, az anyagiassággal, a matériával. Merüljek el lelkem tengerében, ott a megoldás, és az Égiek figyelnek rám.
Tudom.
És ez a biztos tudat, hogy sosem vagyok egyedül, és mindig megjön a segítség, amikor kell, ez hihetetlenül jó és biztonságos érzés.
Beültem a tornádó közepére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése