Megnemértettség
Most beszélgettem éppen egy barátnémmal arról, hogy érdekes módon mennyire azonos dolgokat tapasztaltunk meg, attól függetlenül, mennyire különbözőek vagyunk.
A meg nem értettségről beszélek.
Ez nem az a fajta meg nem értettség, amikor az ember ezt tapasztalván fogja magát, és bevonul egy sarokba, hátatfordítva és megsértődve, amiért nem értik meg, hanem arról, amikor az ember fejlődik, halad, tanul, tudatosan figyeli a környezetét, tanulságokat von le, kombinál, keres, kutat, talál (vagy nem), szóval szellemileg fejleszti magát, majd a világ elé tárván tapasztalatait, ezt mások egész egyszerűen totál félreértik, félreértelmezik, saját maguk elleni sértésnek veszik. Nem nem értik, és legyintenek, lehülyéznek, vagy ilyesmi, hanem kokrétan személyes támadásnak veszik az általunk előadottakat.
Tulajdonképpen ezért is fogtam blogírásba.
Néhány hete lelkitársam-barátnőm oly mértékben megharagudott rám, hogy szó nélkül faképnél hagyott, és még csak egy e-mailt sem írt, hogy elküldjön a francba, amiért belegyalogoltam érzékeny egójába. Kétségtelen, hogy van egy nyers stílusom is, ami általában akkor buggyan ki belőlem, amikor már nem tudom tovább tolerálni, ha valaki újra és újra belemerül ugyanabba a mocsárba, majd segítségért kiabál, de a mentőövet félredobja sokadjára is. A tipikus falrahányt borsó esete, akkor meg minek beszéljek ugyebár. Nem beszélve arról, hogy amennyire vonzom, annyira taszítom is az embereket, számmisztikus barátném szerint egy felhalmozott karmának köszönhetően, mely szerint érezhető a mentális fölény. Ez nem tudatos, lévén hozott karmáról beszélünk, de mivel most már tudom, így majd nagyon figyelek (TUDATOSSÁG!!!!), hogy ne legyen érezhető. Hogy miként, azt még nemtom, de majd elgondolkodom ezen is. Nehéz úgy gondolkodni valaminek a megoldásán, hogy nem érzed megoldandó problémának. Én nem érzek mentális fölényt, sőt szintén egy hozott karmának köszönhetően éppen az az egyik feladatom ezen életemben, hogy saját kishitűségemen úrrá legyek.
A meg nem értettség jó ideig zavart, ma már elfogadom saját másságomat, ha úgy tetszik, bár ez most megint nagyon egósnak tűnhet, de nem baj, van egóm, jócskán, bár elég jól bírok vele. Azt hiszem nincs velem baj, inkább csak másként látok dolgokat, mint az átlagember, talán látom az egészet, míg sokan elvesznek a részletekben. Vagy nemtom. :)
A meg nem értettségről beszélek.
Ez nem az a fajta meg nem értettség, amikor az ember ezt tapasztalván fogja magát, és bevonul egy sarokba, hátatfordítva és megsértődve, amiért nem értik meg, hanem arról, amikor az ember fejlődik, halad, tanul, tudatosan figyeli a környezetét, tanulságokat von le, kombinál, keres, kutat, talál (vagy nem), szóval szellemileg fejleszti magát, majd a világ elé tárván tapasztalatait, ezt mások egész egyszerűen totál félreértik, félreértelmezik, saját maguk elleni sértésnek veszik. Nem nem értik, és legyintenek, lehülyéznek, vagy ilyesmi, hanem kokrétan személyes támadásnak veszik az általunk előadottakat.
Tulajdonképpen ezért is fogtam blogírásba.
Néhány hete lelkitársam-barátnőm oly mértékben megharagudott rám, hogy szó nélkül faképnél hagyott, és még csak egy e-mailt sem írt, hogy elküldjön a francba, amiért belegyalogoltam érzékeny egójába. Kétségtelen, hogy van egy nyers stílusom is, ami általában akkor buggyan ki belőlem, amikor már nem tudom tovább tolerálni, ha valaki újra és újra belemerül ugyanabba a mocsárba, majd segítségért kiabál, de a mentőövet félredobja sokadjára is. A tipikus falrahányt borsó esete, akkor meg minek beszéljek ugyebár. Nem beszélve arról, hogy amennyire vonzom, annyira taszítom is az embereket, számmisztikus barátném szerint egy felhalmozott karmának köszönhetően, mely szerint érezhető a mentális fölény. Ez nem tudatos, lévén hozott karmáról beszélünk, de mivel most már tudom, így majd nagyon figyelek (TUDATOSSÁG!!!!), hogy ne legyen érezhető. Hogy miként, azt még nemtom, de majd elgondolkodom ezen is. Nehéz úgy gondolkodni valaminek a megoldásán, hogy nem érzed megoldandó problémának. Én nem érzek mentális fölényt, sőt szintén egy hozott karmának köszönhetően éppen az az egyik feladatom ezen életemben, hogy saját kishitűségemen úrrá legyek.
A meg nem értettség jó ideig zavart, ma már elfogadom saját másságomat, ha úgy tetszik, bár ez most megint nagyon egósnak tűnhet, de nem baj, van egóm, jócskán, bár elég jól bírok vele. Azt hiszem nincs velem baj, inkább csak másként látok dolgokat, mint az átlagember, talán látom az egészet, míg sokan elvesznek a részletekben. Vagy nemtom. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése