Meditáció

Hát ez a meditáció-dolog számomra sokáig csak olyan keletről átvett dolognak tűnt, ami a nyugati, mit nyugati, MAGYAR ember számára kivitelezhetetlen, mert zsigerileg nem így vagyunk kódolva.
Aztán buddhista-koromban átértékeltem, függetlenül attól, hogy a gondolatszünetek meghosszabbítása komoly kihívásnak számított akkoriban is.
Aztán ahogy elsodort az élet, no meg az, hogy nekem ez úgysem megy, hagytam a dolgot annyiban. Midőn eljutottam arra az elhatározásra, hogy spirituális utamon a reiki-mesteri fokozat elérése elengedhetetlen, és ide csak egy Valódi Mester irányításával juthatok el, az ő ösztönzésére ismét nekiálltam a meditáció gyakorlásának. Kételyekkel persze, mert ugyebár ez nekem úgysem megy. Különben is, én olyan jóban vagyok az Égiekkel, hogy igazán miért is volna erre szükségem?! Dehát mi bajom lehet, majd lesz valahogy.
És nekiálltam.
Leültem.
Belégzés, kilégzés.
Hasba, persze, nem ám úgy nőiesen, hogy a cicik emelkedjenek, hogy nehogy nagyobbnak látszódjon a hasam, neeem, nem.
Mivel figyelmemet teljesen lekötötte, hogy Úristen, mekkora lesz a hasam, ahogy belélegzem a levegőt, észrevétlenül azon kaptam magam, hogy teljesen kikapcsoltam a külvilágot, és csak a légzésre figyeltem. Egyéb gondolatoknak nem is volt helyük a fejemben.
De ám ez nem jó így.
Mert az általam végzett meditációnak az a lényege, hogy egyszerre kell figyelni a légzésre, a tudatra, a testre és a környezetre! No. Csak ennyi. :)
Amikor ezt először mondta nekem István, a Mesterem, azonnali reakcióm volt, hogy hát ez egy nőnek semmiség, hiszen mi zsigerileg száz felé tudunk figyelni ugyebár... Mosolygott, és csak annyit mondott, menj haza, és csináld.

A lényeg, hogy ma már egész jól megy, a kezdeti nehézségeket leszámítva.
EZ AZ ABSZOLÚT ÉBERSÉG.
Miközben meditálsz, és figyeled a légzésedet, a tudatodban jövő-menő gondolatokat, a tested reakciót - itt fáj, ott húzódik, feszül, stb. -, a környezeted hangjai és történései is ott vannak BENNED.
Egyik leggyönyörteljesebb élményem az volt, amikor átéltem a Valódi Egységet. A légzésemben, a testemben, a tudatomban, a környezetemben egyszerre voltam jelen, majd ez kitágult a Föld felett, majd sötét, fényesfekete masszaként olvadtam bele a Föld testébe, és EGY voltam MINDEN élő és élettelen dologgal... nem tudom igazán elmondani, mert leírhatatlan volt.

De a meditáció nem csak erre való. Megoldások, amelyeket napi teendőid ellátása közepette hiába is keresel, a gondolatlavinának köszönhetően, ami a fejedben száguld, még véletlenül sem találod meg, pedig már fáj a fejed a sok gondolkodástól.
Na éppen ez a baj.
Csak csendes tudatban születnek nagy dolgok. És itt a lényege a keleti filosznak számomra legalábbis: ez a "nyugi már!" lefordítása. Ha nem tudod az elmédet lecsendesíteni eszetlenül csapkodsz, görcsölsz, háborúzol a napi problémákkal. Holott annyira egyszerű volna. Csak keltsd fel magad reggel fél órával korábban. Ez a fél óra befektetés busásan megtérül a napok folyamán, az életedben. De ezt te is csak akkor fogod elhinni, ha kipróbálod. Addig mondhatok én is bármit.