Neptunusz a Halakban

Olyan bolygóállás vette kezdetét az égen 2011. áprilisában, ami több, mint százötven év óta nem volt tapasztalható, így tehát a mai kor emberére tett hatásáról nem tudunk semmit.
A Neptunusz kb. tizennégy évig tartózkodik egy jegyben, utoljára tehát az ezernyolcszázas évek közepén volt a Halakban.
A Neptunusz bolygóhoz a káoszt, a csalárdságot, a becsapásokat, az illúziókat, a drogot, alkoholt, minden bódulatot, ködösséget, de az alkalmazkodó-, és áldozatkészséget, az érzelmességet, az álmokat, a megváltást, feloldódást, és érzékek feletti érzékelést is társítjuk. Ő a Vénusz magasabb oktávja, az egyetemes szeretet jelölője.
Lévén, hogy a Halakban a Neptunusz uralomban van, így bízvást mondhatom, hogy alapvetően a jó analógiái kerülnek előtérbe. Nekem legalábbis tuti, mert én már megadtam neki, amit megkövetelt: lévén születési képletemben az Ascendensemen áll a Neptunusz bolygó, ráadásul még a Holdtól is kap egy kvadrátot, hát velem megtapasztaltatta életem első negyven évében a zavart, a káoszt, a bódulatot, a ködösséget, a lelki zűrzavart, a depressziót, szóval megéltem az összes negatív analógiát.
Részemről sokkal biztosabb, hogy innentől valóban a pozitívumokat hozza az életembe, amelynek előszeleit éreztem is a bolygó jegybe érkezését megelőző hetekben. Az interneten többnyire a negatívumairól olvastam, valahogy mindenki pánikba esik a Neptuntól, szinte csak a zavarkeltés analógiáját említik.
Valahol jogos is, ha azt vesszük, hogy a mai kor embere inkább menekül a bódulatokba a valóság elől, mint tudatosság válna az őt körülvevő fizikai és szellemi világra. Ez ugyanis sokkal munkásabb dolog, egyszerűbb talajrészegre inni magunkat, vagy elszívni, belőni egy kis cuccot. Addig sem kell az agyunkat használni.
Semmi gond nincs azzal, ha néha vágyakozunk rá, hogy kissé elveszítsük a tudatunkat, kicsit oldódjon a feszültség a mindennapokban. Erre egyébként kitalálódott a természetes módszer: például a szerelmeskedés tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember elveszítse öntudatát, és még baromi egészséges is, ha csak pusztán a fiziológiai hatásait vesszük. Vérnyomáscsökkentő, stresszoldó hatása van, megemeli az endorfinokat a szervezetben, ami boldogságot okoz, ezzel hosszabb életet generál, ránckisimító hatású, és még egy csomó minden, ami most nem jut eszembe. De ha mondjunk éppen nincs kivel szerelmezni, hát az időjárás még jelenleg is kiváló alkalmat ad a természetjárásra, jó kis túrákat szervezni, barátokkal találkozni, jókat dumálni, nem csak chaten, e-mailben érintkezni magányosan, bemerevedett, oxigénhiányos testtel ülni a monitor előtt.

Szóval a helyzet az, hogy a bolygó hatása kettős, viszont én döntöm el, hogy melyiket óhajtom belőle megélni. Ugyanis valamelyik analógiát MEG KELL élni, olyan nincs, hogy figyelmen kívül hagyom, és ezzel megúszom a dolgot.
Ha a személyiséged elég erős, elképesztő spirituális és lelki fejlődés kezdődhet életedben.
Ha személyiséged elég erős, képessé válhatsz most olyan érzékelésekre, összefüggések feltárására, amelyekre eddig nem volt rálátásod.
Emelkedik az együttérzés, az önzetlenség, az átadás, az elfogadás, az egység utáni vágy.
Képessé válhatsz azonosulni a társaddal, a külvilággal.
Az anyagi szint egyre távolodik, egyre több felismerésben lehet részed: mi az igazán fontos számodra.

De.
Ha nem döntötted még el, merre tovább, mit is akarsz kezdeni az életeddel, tuti, hogy beránt az örvény.
Erre készülhetsz, nyugodtan.
Ha még bizonytalankodsz kicsit, az irányt, a célt illetően, megoldja helyetted a Neptunusz, magával ránt, és onnan már sokkal nehezebb lesz visszajönni, mintha most, rögtön, eme pillanatban behúzod a vészféket, és azt mondod, ha nehéz is, de felfelé akarok, kipróbálom, mi bajom lehet?

Hozhat durva szakadásokat.
Nem a bolygó, ne kenjünk rá, ő csak abban segít neked, hogy a döntésed véghezvitelében melletted áll.
Ha felismered, hogy mi a fontos az életedben, és mi nem, segít kitakarítani a nem odavaló dolgokat.
Mit és kit engedsz be a továbbiakban az életedbe, és mit, kit nem?
Ki, mi hat rád inspirálóan, ki és mi segít a továbbhaladásodban, és kit, mit kell kizárni az életedből.
De itt a csapda is: ha kikapcsolod a tudatodat bódítószerekkel, illúziókba, ábrándokba ringatódsz. Ebben is melléd áll a Neptunusz: egyre többet és többet kívánsz majd, és innen már nem lesz visszaút. Becsapsz, és becsapathatsz. A depresszió, a bizonytalanság, a zavaros gondolkodás felé veszed az irányt.
Ha viszont hajlandó vagy megérteni a bolygó energiájának üzenetét, és tudatosan egyre tudatosabbá válsz, megnyílnak az égi kapuk. Mindenesetre talpon kéne maradni. Mindig és minden körülmények között. Nincs középút, csak felfelé van, vagy lefelé. Mindenki maga döntheti el, hogy merre halad. Nincs tovább "majd egyszer", csak most van. Csak figyeld a környezetedet, ha nem hiszel nekem.
Csak figyeld mivé lesznek a percemberek, a tudattalanok, a sorozatnézők, a kocsmajárók, az anyagban elveszők, a pénzhajkurászók, a tudatukat bezárók. Csak figyeld, és közben szép lassan tedd pont az ellenkezőjét, mint amit a többség.
Elhagynak majd azok közül, akik amúgy is elmaradtak volna mellőled idővel, akiknek csak azért kellettél, mert szívogathatták az energiádat, mert rád zúdíthatták a bajaikat. Nem baj, ne törődj a veszteséggel, az Univerzum nem szereti az ürességet, ahol hiány van, ott betömi a lyukat.
Nem maradsz egyedül, igényességeddel igényesebb embereket vonzol magadhoz.
Persze teheted éppen ellenkezőleg is, maradhatsz, ahol vagy, úgy, ahogy vagy, várhatod a csodát, bár Isten sem képes csodát tenni ott, ahol ölbe tett kézzel ülnek.
Picike szabad akaratodat tehát használd ésszel, és tudatosan, döntsd el, merre tovább.
Neptunusz ott lesz melletted bárhogyan is döntesz. Hogy könnyebb legyen, menj most vissza az írás elejére, és olvasd el újra az analógiákat.