A múlt árnyai

Mostanában belemélyedtem az asztrológia és családfelállítás összefüggéseibe.
A családfelállítás Bert Hellinger, német pszichológus nevéhez fűződik, ő fedezte fel ezt a pszichoterápiás módszert, melynek segítségével felszínre kerülnek olyan problémák közeli és távolabbi családunkban, amelyek kihatással vannak életünkre, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
Nagyon leegyszerűsítve ennyi, mindenesetre ha nem tudod mi a franc bajod van anyáddal, apáddal, testvéreddel, magaddal, gyerekeddel, párkapcsolataiddal, miért ismételgeted ugyanazokat a történeteket az életedben, csak esetleg más-más szereplőkkel, vagy úgy összességében megrekedettnek érzed magad, és nem tudod hogyan tovább, akkor irány a családfelállítás.
A sok módszer közül véleményem szerint ez ér a legtöbbet, leghatásosabban, legjobban szembesít igen rövid idő alatt a múltadban és a családodban gyökerező problémákkal.
Hogy mit kezdesz azzal, amit megtudtál, innentől a te dolgod, vagy más módszerekkel folytatod a terápiázást, vagy további felállításokon veszel részt, amíg fel nem oldasz mindent, ami nem a te problémád, csak magaddal cipelted eddig másét.
Lehet, hogy egy alkalom is elég, amivel legalább annyit elérsz, hogy tudod, milyen terhet vettél magadra születéseddel, kitől, és miért.
Szóval "véletlenül" kezembe akadt egy könyv, amelyet egy német asztrológus hölgy írt, aki családfelállító terapeutákkal közösen dolgozik.
Döbbenetesen leképeződik az ember horoszkópjában a hozott múlt, nevezhetjük misztikusan karmának is, de sokaknak könnyebb elfogadni, ha valami a láthatóság keretein belül maradva, tudományosan elfogadott módon nyilvánul meg.
Ez az egész ugyan fából vaskarika, de mindegy, túlkondicionált, agyontanult elménk könnyebben beveszi így.
Visszatérve, mondom, beleástam magam, persze a saját képletemet nézegettem először ebből a szempontból.
És rendesen eltekeredett a fejem, nem könnyű szembesülni azzal, ami marhára ott van az orrom előtt, hogy mi bajom nekem a világgal néhanapján, mi tör fel bennem időről időre, mivel kell még nagyon sokat dolgoznom, hogy feloldjam magam a tudattalanul, gyermekként magamra vett terhek alól.

És mivel figyelmemet most a családfelállítás és az asztrológia összefüggéseire fókuszáltam, mindjárt be is vonzom azokat az embereket, akiknek problémái hasonlóak az enyémhez.
Érdekes például egy férfi életében látni az én - szerencsére már múltbeli - női problémáimat. Másként nyilvánul meg, de a mélyben ugyanaz húzódik: a szeretettelenség, az, hogy, az érzelmi hiány milyen rombolást képes az ember lelkében véghez vinni. Vajon mi történhetett és mikor a családban, hogy ugyanazokat a hibákat vétjük, mint szüleink, vagy nagyszüleink, nagybátyáink, nagynénéink, vagy unokatestvéreink, vagy olyanok bűnét, fájdalmát cipeled, akit nem is ismertél.
Akár nőként akár férfiként ugyanaz az eredmény: mindig mástól várjuk a szeretetet, az odafigyelést, mindig újabb férfiak és nők vágyunk tárgyai, sóvárgunk, és az érzelmi hiányt szexszel gondoljuk pótolni, miközben azt hisszük, hogy megtaláltuk az igaz szerelmet.
Aztán jön a hideg zuhany, amikor ráébredünk a hév elmúltával, hogy tán nem is szerelem, amit érzünk, érzünk egyáltalán valamit....?!
Amikor már a harmadik-negyedik ilyenen van túl az ember, elkezd gondolkodni, vajh' mi lehet az ok?
Vagy ennek éppen ellenkezője, miért tagadod meg magadtól az élet örömeit, miért sodródsz állandóan az önként vállalt magány felé, amitől pedig szenvedsz...

És itt jön képbe az asztrológia a családfelállítással karöltve, oly módon, hogy már nincs is szükség feltétlenül magára a családfelállításra, hiszen a bolygók jelölik a képletedben az egész rokonságodat, még azokat is, akiknek létezéséről tudomásod sem volt.
Rájöhetünk, hogy melyik ősünk fájdalmát cipeljük tudattalanul, ami nem engedi, hogy azzá legyünk, akik lehetnénk.
Kiderülhet, hogy miért várod folyton mástól, hogy szeresse azt, akit te megvetsz, utálsz, gyűlölsz, akinek nem tudsz megbocsátani, azaz önnönmagadat... és ez az, ami nem engedi, hogy elhidd, hogy szerethető vagy, ami folyton hajt, egy új szeretőt keresve, aki talán végre tényleg megadja, amire annyira vágysz...és addig ismételgeted ezt a műsort, amíg rá nem jössz, hogy soha, senki nem szerethet eléggé addig, amíg te nem szereted magad...de szeretni meg csak akkor leszel képes, ha el tudod fogadni magad, a múltadat, a gyökereidet.

Mindig elképedek, amikor újabb és újabb felfedezéseket teszek az asztrológiában, ez tényleg egész életvégig tartó tanulás, soha nem érhetünk a végére. É
s mindig megerősödik bennem, hogy jól éreztem én ezt már az elejétől, hogy az asztrológia tudományát nem lehet degradálóan jóslásként definiálni.
Főként addig nem lehet a jövőkutatásra használni, amíg nem fedezzük fel benne a múltunk árnyait.
Hogyan vársz szépséges jövőt, ha a múltad sötét, és telis-tele van ismeretlen, félelmetes zugokkal...
Mire építed a házadat, ha nincs alapja?
Hogyan építhetnél várat a mocsárra?
Mi a fenét keresnél a jövődben, amíg fogalmad sincs a múltadról?

Persze, értem én, meg tudom is, hogy mindig előre kell nézni, és nem a múlton rágódni, nem is arról beszélek.
De ha nem gyógyítod be a sebeidet, azok minduntalan felszakadoznak, örökös fájdalmat okozva.

Ha TUDATOSSÁ válsz a múltadra, csak úgy vagy képes megélni a jelenedet, változtatni rajta, ha kell, és tisztán, egészséges lélekkel tekinteni a jövődre.

Mindannyian az őseink terheit hordozzuk.
Így van ez, mióta a világ, világ.
És egészen addig így is adjuk át a gyerekeinknek, amíg nem válunk rá TUDATOSSÁ, és nem világítjuk meg mi magunk a múlt sötét árnyait.
Nem lesz a gyereked boldogabb, mint te, abban biztos lehetsz.
Csak akkor, ha te leveszed a vállairól a terhet.