Kinek higgyek?

Na, túléltem az éjszakát, méghozzá igen jól aludtam, leánykám ébresztett reggel, finom forró kávéval, és elmondása alapján neki is nyugodt, és békés álma volt. Hallelúja, mégis visszataláltam az erőmhöz, ami tulajdonképpen természetes, hiszen itt a Földön én vagyok otthon, ennél fogva szemernyi félelem sincs bennem azoktól, akik itt kóricálnak, bár már régen nem ide tartoznak. Ismét egy tapasztalással lettem gazdagabb, tehát, ha valaki hasonlóan hirtelen rátörő depresszív tünetekkel fordul hozzám, ezt a lehetőséget sem zárom ki az okok keresésekor. Tegnap este még beszélgettem kicsit egy barátnőmmel, akivel hasonló utat járunk, ő jelenlegi Mesterem korábbi tanítványa. Betegeskedik, megfázásos tüneteket produkál, úgyhogy mindjárt meg is kérdeztem, szed-e elegendő C-vitamint. Ő aztán nem szed a világon semmit, és kérdezzem meg Mesterünket, mi a véleménye erről az egész vitamin-dologról. Ebből egyértelművé vált számomra, hogy nyilván nem pozitív. Szerencsére barátnőm és én is eljutottunk már a fejlettség azon fokára, hogy nem győzködjük egymást semmiről, mert tudjuk, hogy mindenkinek magának kell a dolgokat megtapasztalni. Ám nem hagyott nyugodni a dolog, így később leírtam neki saját tapasztalataimat a vitaminokkal kapcsolatban. Ha nem volnának ilyenek, ha mondjuk nem érezném hatásukat saját magamon, nem látnám a gyerekemen, nem propagálnám a vitaminokat. Ha egy másik barátnőm, akinek fejében már a válás is megfordult, nem mondta volna: visszakaptam a férjemet, miután elkezdte szedni a vitaminokat, nem ajánlanám akivel csak összehoz a Sors. Ha nem tapasztaltam volna meg saját páromon milyen állapotban volt a vitaminkúra előtt, közben, majd hogyan omlott össze kapcsoltunk végét előidézve a hirtelen abbahagyás miatt, vagy, ha nem látnám, hogy egy jós-kolléganőm, aki néhány órákat aludt a pénz utáni hajszában, ezzel magát a végkimerülés határára juttatva, mennyire energikus lett a vitaminoktól, nem propagálnám a vitaminokat. Ha nem kaptam volna már számtalan köszönő levelet,amiért felhívtam a figyelmüket kimerült szervezetük vitaminhiányos voltára, akkor nem propagálnám a vitaminok hasznosságát. És itt értem el ezen írás lényegéhez, ahhoz, amit minden IGAZ mester, így jelenlegi Mesterem is hirdet, de már a próféta és médium szinteket elért igaz emberek is mondanak: ne higgy senkinek, amíg magad meg nem tapasztalod! Nem szabad feltétel nélkül hinned senkinek, még magasabb szellemiségű embereknek sem. Ők nem azért vannak, hogy tanítsanak, mert nem tudnak megtanítani semmit neked, hanem azért vannak, hogy emlékeztessenek arra, amit mindig is tudtál, hiszen ezzel a tudással jöttél, csak éppen elfelejtetted. Minden ellenkező állítás hazug prófétát takar. Éppen ezért nagy csapda az is, amikor azt hisszük, mindenről kialakult véleményünknek kell lenni, mert attól látszunk marha okosnak, tanultnak, tájékozottnak, széles látókörűnek. Ez óriási tévedés, és itt kezdődik az okoskodás. Amiről nincs tapasztalatod, nem ismered, ne legyen véleményed. Ha ismersz olyan embert, aki számodra hiteles, mert megtapasztaltad a szavai mögötti valódiságot, kérdezd őt arról, amit nem tudsz, hallgasd meg a választ, aztán egyeztesd össze azzal, amit neked a lelked üzen. Ne a meggyőződéseiddel! Az az egó műve. A lelkedről beszélek, mert valójában minden válasz benned van. Ha úgy érzed, zsigerből, hogy a vitaminok is hozzájárulnak a tested jól-létéhez, akkor szedj vitaminokat, de járj utána, hogy valójában mennyi szükséges az emberi szervezetnek, és ne a reklámoknak higgy, vagy a dobozon szereplő adatoknak. Magadnak higgy: olvass utána, tapasztald meg, és azt hidd el. A spirituális gyógyító emberek egy részének nagy hibája, hogy az általa végzett tevékenység, legyen az szellemi, lelki, vagy konkrétan a testre irányuló módszer egyedül üdvözítő voltát vallja. És nem veszi észre, hogy ezzel ugyanazt teszi, mint a nyugati orvoslás: az embert nem egészében, hanem részleteiben próbálja tünetileg kezelni, elhanyagolva a többit, az ő kizárólagosnak hitt módszerét gyakorolva. Ez is egyfajta spirituális és szakmai gőg, és szűklátókörűség, ami nagyon rossz irányba visz, mert komolyan árt az amúgy is megtépázott hitelünknek. Ezzel azt érik el, hogy az alternatív módszerek létjogosultságát rendre megkérdőjelezik, pocskondiázzák, mert egyes gyógyítók nem mondják el, hogy módszerük csak egy a sok közül, ha úgy érzi a kedves beteg, hogy nincs bizodalma, vagy nem érzi a hatást, menjen máshová, hátha neki más módszer a hatékonyabb. Meg kellene értetni az emberrel, hogy TUDATOSULJON mindenkiben: a test-lélek-szellem harmóniában képes csak együttműködni, azaz hiába kezelgetjük a testet, ha lelki szinten nem nyújtunk segítséget, ha nem változtatunk gondolkodásmódunkon is mindeközben. De hiába járunk lelki segítőhöz is, ha nem kezdjük el a beteg testet életet adó táplálékkal támogatni, vagy nem vonjuk meg tőle az ártó anyagokat. És itt a saját felelősség kérdése is, azaz, hogy ne legyen könnyebb más szavait szentírásnak venni, ami persze mindenképpen egyszerűbb, hiszen akkor nem kell magunkba nézni, befelé figyelni, elmélkedni, testi jelzéseinkre figyelni, mert ez sokkal munkásabb feladat ugyebár, és a Való Világ és Eszmeralda közötti reklámok alatt nem jut erre idő. Kinek higgyünk tehát? Saját magunknak: elcsendesedve, befelé figyelve, elmélkedve. Ne tagadjunk meg semmit, és ne fogadjunk el semmit anélkül, hogy valóban nem járunk utána, annak, amiről véleményt alkotunk.