Gondolat-elementálok

Nem akarok a plagizálás bűnébe esni, ezért meg kell említenem, hogy az alant következő gondolataimat Berente Ági Angyalok között című könyve ihlette.
De nem csak a plágium miatt, egyébként is említeném Berente Ágit, mert nagyon szeretem őt, személyes ismeretség nélkül is. A könyvein át ismertem meg Őt, szellemisége, amely az írásain átjön, gyakorlatilag egy az egyben megegyezik az enyémmel, nem nagyon találtam még olyan mondatot a könyveiben, amellyel ne tudnék százszázalékosan egyetérteni, és ez nem fordul elő túl gyakran, tán egy kezemen meg tudom számolni hány spirituális tanító van, akivel ennyire hasonlóan gondolkodnánk.
Japán kapcsán sok marhaság kering az interneten, többek között tegnap kaptam egy e-mailt, amelynek címe valami olyasmi - nem jegyeztem meg, és már kitöröltem -, hogy a japán katasztrófa Isten büntetése? Egyrészről azt taglalja, hogy mely bűnöket követett el Japán az emberiség ellen ezidáig, másrészről azt, hogy azon népek, országok, amelyeket hasonló természeti katasztrófák sújtottak, és fognak még a jövőben, mind-mind Isten büntetését nyögik.
A cikk írójának nem tűnik fel az a képzavar, hogy büntető Isten csak az Ószövetségben van - mely a zsidók bibliája ugyebár -, a krisztusi tanok szerint, amely az Újszövetség, már egyáltalán nincs szó Isten haragjáról. Mindeközben azonban nem lehet nem észrevenni cikkében, hogy mennyire elmarasztalóan szól az izraelitákról, mint szintén sok bűnt elkövetett népről, de ha így gondolja, akkor meg miért az ő Istenük büntetésével fenyegetőzik?
Szóval kissé zűrzavar van a fejekben, de hát ez nem csoda.
Szerintem meg az a helyzet, amit nem csak én állítok, hanem minden spirituális tanító erről beszél: Isten csak ül a felhőcskéjén, és nézi ölbe tett kézzel, hogy mire megy a teremtett világa azzal az ezreléknyi szabad akaratával... milyen elképesztő pusztítást visznek végbe az emberiség összeadódott gondolat-elementáljai... gondolj csak bele, hogy reggel úgy ébredsz, hogy rosszat álmodtál, vagy csak egyszerűen rohadtul utálod a világot, mert álmos vagy, fáradt, be kell menned ma is a sok hülye közé, kamaszodó gyereked állandó figyelmet igényelne, mert valami nagyon nem stimmel vele, a pároddal is valahogy mostanában nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, van egy csomó elintézetlen ügyed, de nem jut rá időd, a sárga csekkek halmozódnak, és még sorolhatnám mi minden kering a fejedben, mind-mind negatív mondatokba szőve, tele neheztelő kifejezésekkel, nézz csak ilyenkor a tükörbe, nézd csak meg az arcod...
Most képzeld el, hogy ebben a városban, vagy faluban, ahol élsz, nagyjából kilencvennyolc százaléka a lakosságnak, ugyanígy ébred, és ugyanilyen gondolatokat táplál.
És ebben az országban is.
És a mellettünk lévőkben is.
Meg egész Európában.
Meg az egész földrészünkön is.
És az egész világon ilyen gondolatokat táplál az emberiség nagy részre.
Táplál: tökéletesen kifejezi ez a szó, amit csinálunk. Ahogy egyre inkább eluralkodnak az elméden ezek a gondolatok, elementálokká, teremtett lényekké válnak.
Belépsz az irodádba, vagy a közösségbe, akikkel dolgozol, és ÉRZED a feszültséget, a fájdalmat, a félelmet, a haragot, a sértettséget. Később egymásnak ugranak némelyek, apróságokért. Ez az, ilyenkor aztán híznak, növekednek a negatív gondolat-elementálok! Ezt szeretik!
És most képzeld el magad, ahogy egyre jobban kívül kerülsz, felemelkedsz a munkahelyed, a városod, az országod fölé, nincsenek falak, csak mint gondos-szorgos hangyácskák nyüzsögnek az emberek.
De te látod a gondolataikat is: azt a számtalan fekete, sötét, szúrós, haragos, félelmetes örvénylő energianyalábot, ami összeadódva hatalmas, sűrű, fekete felhővé lesz, rátelepszik az egész országra, átnyúlik a határokon, és ahogy emelkedsz felfelé látod, hogy más országokban ugyanígy, csak itt-ott villan fel egy-egy világosabb folt, egy-egy szín, fénylő sugárnyalábok próbálnak a sötét, vastag energiafelhőn áttörni, szétoszlatni, világosságot teremteni... aztán felemelkedsz Európa fölé, majd látod lassanként a többi földrészt is, ahol ugyanígy hömpölyög sötét felhőként a harag, a düh, a megvetés, a rosszindulat, a káosz, a reménytelenség, az éhezés, a félelem, a fájdalom, a csalódottság, a harácsolás, a kirekesztettség, a betegségek.... meddig soroljam még?

Elképesztő a negatív energia, amit kibocsátunk magunkból.

És most megint megkérdezem: érezted már ugye, hogy bementél egy helyiségbe, és TUDTAD, hogy ott valami történt?
Csend van, de TUDOD, egyszerűen ÉRZED, hogy valami történt, mert ott a feszültség még a levegőben. Pedig, mondjuk csak két ember volt a helyiségben. Kettő. Nem ezrek és milliók és milliárdok.
Érted ugye, hogy miről beszélek.
Olyan negatív energiát képes kibocsátani ez a hétmilliárd ember aki jelenleg a Földön él, ami már valóban meg tudja rengetni a Földet, a szó átvitt értelmében is.
A gondolataink elementálokká válnak, teremtett lényekké, és attól, hogy nem látod, bizony még ott vannak, megteremtetted, léteznek, útjukra bocsátottad őket. Ha azt mondod dühödben: ó, hogy döglene meg... (mondjuk), ezzel a kívánsággal teremtettél egy elementált, aki elindul tőled, és valahol, valakire rátapad. De ha nem másra, hát visszaszáll hozzád, ebben biztos lehetsz.
Negatív gondolatok vonzzák a negatív elementálokat, a pozitív gondolatok pedig a pozitív elementálokat.
Ezért van az, hogy ha sokan kívánnak szívből jókat neked, az biztos, hogy hatni fog, de ha ugyanez fordítva történik, no az, ebben is biztos lehetsz, szintén hatni fog, de szerintem már megtapasztaltuk ezt mindannyian.
Igen, sajnos én is azt gondolom, hogy nem nézünk jó dolgoknak elébe, és máris itt van az én negatív elementálom: nem nézünk jó dolgoknak elébe. Ezt én leírom, te elolvasod, meg még mások is rajtad kívül, és gondolkodsz rajta, azaz az én egyetlen negatív mondatom, egy-tíz-száz, akárhány fejben szül további negatív gondolatot, amely aztán elszabadul, és teremti azt, amit kívánunk.
Viszont.
A jó hír az, hogy ugyanez működne fordítva is. Azaz: én hiszek abban, hogy egyre többen ébredünk fel mosolyogva a szó szoros és átvitt értelmében is. Egyre többen mondjuk azt, hogy köszönöm, hogy felébredtem ma reggel, és köszönöm, hogy újabb lehetőségeknek nézek elébe a mai napon. Szép a világ, és örülök, hogy egészséges, és szép kamaszgyerekem van, és van, aki szeret, és van, akit szerethetek, ezen túl pedig semmi más nem számít.
És nem számít, hogy mennyi pénzem van a bankban, vagy milyen autóm van - lásd ismét a japánok, akiknek dugig telt bankszámlája, és csodálatos autói mellett most mégis kilométeres sorokban állnak az élelmiszerekért, és pár liter benzinért - szóval hiszem, hogy nem történhet velünk olyan, ami nem szolgálja az épülésünket, mert minden értünk van.
Ha ez az utolsó mondat ragad meg a fejedben, és ezt adod tovább a környezetednek, és ők is a maguk környezetének, akkor ha ismét felemelkedsz a városod, országod, földrészed fölé, talán már egyre több kis fényt látsz, egyre több világító gondolat-elementál terjed a sötétben, talán elcsitulnak a hullámok, talán lecsendesíthetjük még a Földet.

Talán.