Mindentudók
Minden tudás bennem van!
Hányszor hallom én ezt, te Jó Ég! Általában olyan olvasatban, hogy nem is kell nekünk mester, sem tanító, sem senki emberfia, hiszen először is: egyenes kapcsolatban vagyunk Istennel, másodszor pedig minden tudás bennünk van, úgyhogy nekem aztán nem dumáljon senki.
Ez az elmélet semmi másra nem jó, csak, hogy elképesztő méretűvé növelje a spirituális egót.
Ami annyiban különbözik a "normál" egótól, hogy sokkal rosszabb.
Mert, amíg egy átlagember rendesen arra használja az egóját, hogy reggel kimásszon az ágyból, pedig nagyon nincs kedve, vagy elmenjen bevásárolni a családnak, hogy nehogy éhen haljanak, vagy külső támadás esetén megvédje magát, vagy a szeretteit, addig a magát spirituálisnak tartó ember eljut egy szintre, mert mondjuk elolvasott egy könyvet ezen témában, vagy megnézett a jutubon egy tanítótól egy előadást, amelyből első körben azt szűri le: MINDEN TUDÁS BENNETEK VAN!
Ettől aztán elkezdi magát vagy egyenesen Jézus Krisztusnak képzelni, vagy a másik, amikor totál azonosul az előadóval, vagy könyv írójával, mindegy, és elkezdi hinteni, mit hinteni, rázúdítani az "oktondiakra" az Igét.
Ne szépítsük, egytől-egyig mindenki viselte ezt a cipőt, amikor spirituális útra lépett. Majdhogynem törvényszerű, mert amikor az ember fejében felgyullad a fény: EZ AZ! ez olyan euforikus érzéssel bírja eltölteni, hogy azonnal meg akarja osztani a világgal a tudását.
Ezzel nincs is semmi baj, de a móddal, ahogy ezt teszik némelyek, igenis baj van.
Jómagam tizenhat éve kezdtem ébredezni, és jócskán voltak visszaalvásaim. Többségében azért, mert annak idején még nem igen volt ennyire divatos a spiri, mint manapság, kevés ember kapaszkodott ebbe, vagy kevesebb volt a neurotikus, ezotériába menekülő, nem tudom, de az biztos, hogy észleléseimet, apró, pici megvilágosodásaimat, aha-élményeimet nem nagyon tudtam megosztani senkivel, ha mégis megtettem, akkor kénytelen kelletlen magamra zúdítottam a népharagot, vagy csak simán hülyének néztek.
Bő tíz éve, amikor ide a kis falucskába költöztem, konkrétan huzatosnak tartottak, mert amint bent, úgy kint is, nyilván látszott rajtam, hogy "más" vagyok, mint a többiek, pedig Isten látja lelkemet, mindent megtettem az integrálódásért.
Nem sikerült.
Mára megszoktak engem én is őket, mivel rájöttem, hogy attól leszek a legjobban elfogadott, ha nem akarok integrálódni.
Utam elején tehát még fájdalmasan érintett, és nem értettem, hogy basszus, te hogy nem látod, nem érted a Valóságot? Mivel azonban tényleg elenyészően kevesen látták, amit én, így szépen visszaalukáltam, jó lesz nekem is a langymeleg sz@rban totyakolni, a többiekkel együtt. De nem volt jó, így ismét felráztam magam, jobb ébren, még akkor is, ha fájdalmasabb, fárasztóbb olykor.
Mára megedződtem, és rájöttem, van a Világ, és vagyok én, hogy hogyan helyezkedem el benne, az kizárólag tőlem függ. Ma már nem borulok ki attól, hogy az átlag ember hülyének néz, mert nem is én vagyok a hülye, hanem ő. :)))
Mint legutóbbi írásomból kiderülhetett ma már csak attól borulok ki, de szerencsére nagyon átmenetileg, hogyha a "saját fajtámmal" kerülök szembe, de ahogy az előbbit is, úgy ez utóbbit is megszokom, elfogadom. Jó úton haladok, nekem ez a dolgom.
Visszatérve az elején említett egyenes kapcsolathoz Istennel: csak azt felejtik el a rettenetesen spirituálisak, hogy Isten és ember között semmi más nincs, mint az EGO. És amíg ezt éppen azzal növesztgetik szorgosan, hogy hirtelenjében különbnek tartják magukat mindenki másnál, miközben a szeretet és elfogadás szavakat szajkózzák folyton, addig biza nem hogy egyenes kapcsolat, de semmilyen kapcsolat nincs Istennel.
A mester, aki számomra hiteles tanító (és egyébként nincs a jutubon, minő véletlen, és csak egy könyvet írt, és abba mindent bele, amit fontosnak tartott elmondani, mégis telt házas előadásai vannak) mindig azt mondja: "amíg nem engeditek át magatokon a szavaimat, amíg nem integráljátok be az életetekbe, a mindennapjaitokba, addig hallgassatok. Ha már átengedtétek, megéltétek, megemésztettétek, csak a már általatok letisztított tudást adjátok tovább! Ne higgyétek el, amit mondok! Tapasztaljátok meg, hogy úgy van-e, és ha igen, csak akkor adjátok tovább!"
No ez az az állomás, amit a legtöbben kihagynak.
Néhány nap, egy-két hét alatt Krisztussá, tanítóvá válnak, és ha a visszajelzések nem felelnek meg számukra, mert inkább irritálja a többséget, mint sem befogadó volna rá, akkor jön az: ti sehol sem vagytok, nem értetek engem, és megy, keres magának egy megértő társat, társaságot, ahol ő, mint újjászületett, ezt az új énjét el tudja fogadtatni (hiszen ugyebár nem ismerik a régit).
Nem biztos ám, hogy azért cserélődik le a baráti társaság, mert ők nem értik meg az Úton járót, sok esetben van arról szó, hogy hirtelen olyan magas lóra kerül az Ébredező, ami már feszültté teszi a többieket, és inkább ők hagyják el, vagy próbálják lerángatni róla.
A fölényeskedés semmi esetre sem visz közelebb Istenhez, a Lélek sem komázza, az Önvalótól pedig teljesen eltávolít. Létezik mentális fölény, ha tetszik ha nem, ilyen bizony van, de ez maradjon annak a titka, akinek a tulajdona, és éppen attól válik azzá, ami a tartalma, hogy segítségre használja a tulajdonosa, nem pedig fitogtatásra.
Mindezt a nagy vargabetűt, amiről itt beszélek el lehetne kerülni egy kis szemlélődéssel, türelemmel, átengedéssel, megéléssel, elmélkedéssel, szerénységgel, nem ész nélküli elfogadással, pusztán azért, mert az előadó, vagy az író szimpatikus...
Egy kis csenddel, befelé és kifelé figyeléssel.
Figyelni a világot az új szemlélettel!
Ehhez idő kell.
Ez nem megy máról holnapra, csak figyelemmel, fegyelemmel, gyakorlással, tanulással!
Hitelessé attól válik valaki, ha belülről sugárzik, és nem attól, amit mondd. Az csak hab a sugrázás tortáján.
A "minden tudás bennem van" azt jelenti tehát, hogy mindenre tudod a választ a saját életedben.
Nem azt jelent, hogy a világ összes tudása benned van, MINDENT TUDSZ!
Azt jelenti: ha bármi történik az életedben, a választ a saját dolgaidra önmagad tudod a legjobban megadni.
Egyáltalán NINCS MINDEN TUDÁS Benned!
Honnan tudod, hogy hol tartasz az inkarnációs folyamatodban, honnan tudod, hogy hányadik leszületésedet éled, de főként azt honnan tudod, mit éltél meg eddig és mit nem? Honnan tudod, hogy mikor volt az, amikor Isten leheletével a Te lelked is kiáradt? Honnan tudod, hogy előző életeid bármelyikében szedtél-e össze spirituális tudást, amelyet valóban áthozhattál erre az életedre, és tényleg elég, ha csak valaki emlékeztet rá? Honnan tudod, hogy lelked ezen életedben mit akart megtapasztalni?
Nem kell segítség?
Rendben, ez is a te jelenkori életed megtapasztalásához tartozik, egy ezreléknyi szabad akaratodat arra használod, amire akarod. Ám azt jó tudni, hogy aki segítség nélkül, pusztán ezen nagyon félremagyarázott elmélet szerint akar megvilágosodni, mely szerint MINDEN TUDÁS BENNEM VAN, nagyságrendileg kb. egymillió élet alatt jut el a hőn óhajtott buddhaság állapotába, míg segítőket "igénybe véve" akár néhány év alatt is...
Jézus mondata: "legyetek szerények és alázatosak" pedig arra vonatkozik, hogy fogadjuk már emberi mivoltunkat, ne a szellemekkel, mindenféle egyéb nem emberi lényekkel akarjunk kommunikálni elsősorban, hanem önmagunkban találjuk meg Istent, találjunk végre haza, és fogadjuk örömmel és hálás szívvel, ha mellénk sodor az Élet, vagy a Sorsunk olyan mestert, tanítót, aki kicsit előrébb jár nálunk az inkarnációk sorában, felszínre tudta hozni a már előző életeiben összeszedett spirituális tudását, és megtisztel azzal, hogy ezt át is adja nekünk.
Főként mostanában legyünk sokkal-sokkal éberebbek, mert annyi marhaság kering az interneten 2012-vel kapcsolatban, olyan dolgokat írnak le egyesek, amely szinte kényszerít, hogy változz már meg, de üstöllést, azonnal, rögvest, mert különben lemaradsz a naaaaagy spirituális történésekről. Idén MEG KELL VILÁGOSODNI, szinte kötelezően, mert különben a poklok pokla lesz osztályrészed.
Meg kellene, persze.
Minél előbb, annál jobb volna.
Jó volna, de a görcsös akarás itt is, mint az életben minden esetben az akarás állapotában tart meg.
És az akarással bebizonyosodik, hogy nagyon messze vagy a te hőn áhított Istenedtől...
Mert nem bízol Benne, nem hiszed, hogy vezetve vagy, nem hiszed, hogy pontosan azt kapod meg, amire szükséged van. Ágálsz, kapálózol, ahogy Reményik Sándor gyönyörűen megfogalmazta: "akarsz eget ostromló akarattal, s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád....Azután elalélsz... S akkor - magától - megnyílik az Ég, mely nem tárult ki átokra, imára, erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az Ég..."
Hányszor hallom én ezt, te Jó Ég! Általában olyan olvasatban, hogy nem is kell nekünk mester, sem tanító, sem senki emberfia, hiszen először is: egyenes kapcsolatban vagyunk Istennel, másodszor pedig minden tudás bennünk van, úgyhogy nekem aztán nem dumáljon senki.
Ez az elmélet semmi másra nem jó, csak, hogy elképesztő méretűvé növelje a spirituális egót.
Ami annyiban különbözik a "normál" egótól, hogy sokkal rosszabb.
Mert, amíg egy átlagember rendesen arra használja az egóját, hogy reggel kimásszon az ágyból, pedig nagyon nincs kedve, vagy elmenjen bevásárolni a családnak, hogy nehogy éhen haljanak, vagy külső támadás esetén megvédje magát, vagy a szeretteit, addig a magát spirituálisnak tartó ember eljut egy szintre, mert mondjuk elolvasott egy könyvet ezen témában, vagy megnézett a jutubon egy tanítótól egy előadást, amelyből első körben azt szűri le: MINDEN TUDÁS BENNETEK VAN!
Ettől aztán elkezdi magát vagy egyenesen Jézus Krisztusnak képzelni, vagy a másik, amikor totál azonosul az előadóval, vagy könyv írójával, mindegy, és elkezdi hinteni, mit hinteni, rázúdítani az "oktondiakra" az Igét.
Ne szépítsük, egytől-egyig mindenki viselte ezt a cipőt, amikor spirituális útra lépett. Majdhogynem törvényszerű, mert amikor az ember fejében felgyullad a fény: EZ AZ! ez olyan euforikus érzéssel bírja eltölteni, hogy azonnal meg akarja osztani a világgal a tudását.
Ezzel nincs is semmi baj, de a móddal, ahogy ezt teszik némelyek, igenis baj van.
Jómagam tizenhat éve kezdtem ébredezni, és jócskán voltak visszaalvásaim. Többségében azért, mert annak idején még nem igen volt ennyire divatos a spiri, mint manapság, kevés ember kapaszkodott ebbe, vagy kevesebb volt a neurotikus, ezotériába menekülő, nem tudom, de az biztos, hogy észleléseimet, apró, pici megvilágosodásaimat, aha-élményeimet nem nagyon tudtam megosztani senkivel, ha mégis megtettem, akkor kénytelen kelletlen magamra zúdítottam a népharagot, vagy csak simán hülyének néztek.
Bő tíz éve, amikor ide a kis falucskába költöztem, konkrétan huzatosnak tartottak, mert amint bent, úgy kint is, nyilván látszott rajtam, hogy "más" vagyok, mint a többiek, pedig Isten látja lelkemet, mindent megtettem az integrálódásért.
Nem sikerült.
Mára megszoktak engem én is őket, mivel rájöttem, hogy attól leszek a legjobban elfogadott, ha nem akarok integrálódni.
Utam elején tehát még fájdalmasan érintett, és nem értettem, hogy basszus, te hogy nem látod, nem érted a Valóságot? Mivel azonban tényleg elenyészően kevesen látták, amit én, így szépen visszaalukáltam, jó lesz nekem is a langymeleg sz@rban totyakolni, a többiekkel együtt. De nem volt jó, így ismét felráztam magam, jobb ébren, még akkor is, ha fájdalmasabb, fárasztóbb olykor.
Mára megedződtem, és rájöttem, van a Világ, és vagyok én, hogy hogyan helyezkedem el benne, az kizárólag tőlem függ. Ma már nem borulok ki attól, hogy az átlag ember hülyének néz, mert nem is én vagyok a hülye, hanem ő. :)))
Mint legutóbbi írásomból kiderülhetett ma már csak attól borulok ki, de szerencsére nagyon átmenetileg, hogyha a "saját fajtámmal" kerülök szembe, de ahogy az előbbit is, úgy ez utóbbit is megszokom, elfogadom. Jó úton haladok, nekem ez a dolgom.
Visszatérve az elején említett egyenes kapcsolathoz Istennel: csak azt felejtik el a rettenetesen spirituálisak, hogy Isten és ember között semmi más nincs, mint az EGO. És amíg ezt éppen azzal növesztgetik szorgosan, hogy hirtelenjében különbnek tartják magukat mindenki másnál, miközben a szeretet és elfogadás szavakat szajkózzák folyton, addig biza nem hogy egyenes kapcsolat, de semmilyen kapcsolat nincs Istennel.
A mester, aki számomra hiteles tanító (és egyébként nincs a jutubon, minő véletlen, és csak egy könyvet írt, és abba mindent bele, amit fontosnak tartott elmondani, mégis telt házas előadásai vannak) mindig azt mondja: "amíg nem engeditek át magatokon a szavaimat, amíg nem integráljátok be az életetekbe, a mindennapjaitokba, addig hallgassatok. Ha már átengedtétek, megéltétek, megemésztettétek, csak a már általatok letisztított tudást adjátok tovább! Ne higgyétek el, amit mondok! Tapasztaljátok meg, hogy úgy van-e, és ha igen, csak akkor adjátok tovább!"
No ez az az állomás, amit a legtöbben kihagynak.
Néhány nap, egy-két hét alatt Krisztussá, tanítóvá válnak, és ha a visszajelzések nem felelnek meg számukra, mert inkább irritálja a többséget, mint sem befogadó volna rá, akkor jön az: ti sehol sem vagytok, nem értetek engem, és megy, keres magának egy megértő társat, társaságot, ahol ő, mint újjászületett, ezt az új énjét el tudja fogadtatni (hiszen ugyebár nem ismerik a régit).
Nem biztos ám, hogy azért cserélődik le a baráti társaság, mert ők nem értik meg az Úton járót, sok esetben van arról szó, hogy hirtelen olyan magas lóra kerül az Ébredező, ami már feszültté teszi a többieket, és inkább ők hagyják el, vagy próbálják lerángatni róla.
A fölényeskedés semmi esetre sem visz közelebb Istenhez, a Lélek sem komázza, az Önvalótól pedig teljesen eltávolít. Létezik mentális fölény, ha tetszik ha nem, ilyen bizony van, de ez maradjon annak a titka, akinek a tulajdona, és éppen attól válik azzá, ami a tartalma, hogy segítségre használja a tulajdonosa, nem pedig fitogtatásra.
Mindezt a nagy vargabetűt, amiről itt beszélek el lehetne kerülni egy kis szemlélődéssel, türelemmel, átengedéssel, megéléssel, elmélkedéssel, szerénységgel, nem ész nélküli elfogadással, pusztán azért, mert az előadó, vagy az író szimpatikus...
Egy kis csenddel, befelé és kifelé figyeléssel.
Figyelni a világot az új szemlélettel!
Ehhez idő kell.
Ez nem megy máról holnapra, csak figyelemmel, fegyelemmel, gyakorlással, tanulással!
Hitelessé attól válik valaki, ha belülről sugárzik, és nem attól, amit mondd. Az csak hab a sugrázás tortáján.
A "minden tudás bennem van" azt jelenti tehát, hogy mindenre tudod a választ a saját életedben.
Nem azt jelent, hogy a világ összes tudása benned van, MINDENT TUDSZ!
Azt jelenti: ha bármi történik az életedben, a választ a saját dolgaidra önmagad tudod a legjobban megadni.
Egyáltalán NINCS MINDEN TUDÁS Benned!
Honnan tudod, hogy hol tartasz az inkarnációs folyamatodban, honnan tudod, hogy hányadik leszületésedet éled, de főként azt honnan tudod, mit éltél meg eddig és mit nem? Honnan tudod, hogy mikor volt az, amikor Isten leheletével a Te lelked is kiáradt? Honnan tudod, hogy előző életeid bármelyikében szedtél-e össze spirituális tudást, amelyet valóban áthozhattál erre az életedre, és tényleg elég, ha csak valaki emlékeztet rá? Honnan tudod, hogy lelked ezen életedben mit akart megtapasztalni?
Nem kell segítség?
Rendben, ez is a te jelenkori életed megtapasztalásához tartozik, egy ezreléknyi szabad akaratodat arra használod, amire akarod. Ám azt jó tudni, hogy aki segítség nélkül, pusztán ezen nagyon félremagyarázott elmélet szerint akar megvilágosodni, mely szerint MINDEN TUDÁS BENNEM VAN, nagyságrendileg kb. egymillió élet alatt jut el a hőn óhajtott buddhaság állapotába, míg segítőket "igénybe véve" akár néhány év alatt is...
Jézus mondata: "legyetek szerények és alázatosak" pedig arra vonatkozik, hogy fogadjuk már emberi mivoltunkat, ne a szellemekkel, mindenféle egyéb nem emberi lényekkel akarjunk kommunikálni elsősorban, hanem önmagunkban találjuk meg Istent, találjunk végre haza, és fogadjuk örömmel és hálás szívvel, ha mellénk sodor az Élet, vagy a Sorsunk olyan mestert, tanítót, aki kicsit előrébb jár nálunk az inkarnációk sorában, felszínre tudta hozni a már előző életeiben összeszedett spirituális tudását, és megtisztel azzal, hogy ezt át is adja nekünk.
Főként mostanában legyünk sokkal-sokkal éberebbek, mert annyi marhaság kering az interneten 2012-vel kapcsolatban, olyan dolgokat írnak le egyesek, amely szinte kényszerít, hogy változz már meg, de üstöllést, azonnal, rögvest, mert különben lemaradsz a naaaaagy spirituális történésekről. Idén MEG KELL VILÁGOSODNI, szinte kötelezően, mert különben a poklok pokla lesz osztályrészed.
Meg kellene, persze.
Minél előbb, annál jobb volna.
Jó volna, de a görcsös akarás itt is, mint az életben minden esetben az akarás állapotában tart meg.
És az akarással bebizonyosodik, hogy nagyon messze vagy a te hőn áhított Istenedtől...
Mert nem bízol Benne, nem hiszed, hogy vezetve vagy, nem hiszed, hogy pontosan azt kapod meg, amire szükséged van. Ágálsz, kapálózol, ahogy Reményik Sándor gyönyörűen megfogalmazta: "akarsz eget ostromló akarattal, s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád....Azután elalélsz... S akkor - magától - megnyílik az Ég, mely nem tárult ki átokra, imára, erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az Ég..."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése