Köszönet
Rövid leszek és velős, szokásomtól némiképp eltérően.
Deepak Chopra: Az élet hét törvénye című könyvét olvasom. 37 oldal.
Egy hete olvasom, és még csak a harmadik törvénynél tartok, a 28. oldalon. Úgyhogy meglehetősen tömör olvasmányról van szó.
Ma reggeli olvasásakor, elmélkedésemkor, és meditációmban egy csomó felismerésre jutottam.
Egyebek között arra, hogy micsoda elképesztő gőgös egós megnyilvánulás az, amiről már írtam ugyan, de talán magam sem éreztem át még ennyire, azt, amikor kijelenti valaki: minden tudás bennem van, minek nekem tanító, könyv, leülök meditálni, vagy böjtölök pár hétig és megvilágosodom mindezek nélkül is...
Elképzelhető persze, hogy így lesz, a Teremtő szándékait nem tudhatjuk ugyebár. Voltak a régiek között ilyen megvilágosodott mesterek, bár az őket másolni akarók elfelejtik, hogy ezek a mesterek sem úgy születtek, hogy azok voltak, merthogy minden tudás bennük volt, hanem bizony többségük élete második felében, vagy akár vége felé jutott el annak a tudásnak a birtokában, amitől ő mesterré lett.
Ha csak a legismertebb tanítót nézzük, Jézus Krisztust, ő is harminchárom évesen lett "valakivé", előtte nem nagyon tudunk róla semmit...
Mindenesetre én csak azt tudom, amit tapasztalok: hogy vajon hány ezer élet kellene még, milyen szenvedéseken és küszködéseken kellene keresztül mennem, hogy ezeket a spirituális törvényeket, amelyek itt 37 oldalban töményen össze vannak foglalva magamtól, minden segítség nélkül felismerjem, megértsem, és alkalmazzam a saját életemben... és milyen hálás vagyok ezért a Teremtői szándéknak, hogy mindig elém vezeti azokat az embereket, azokat a tanítókat, azokat a könyveket, amelyek lórúgásként hatnak rám, és lehetőséget adnak arra, hogy ha magamba integrálom, és alkalmazom a szavaikat, akkor annyit fejlődhetek egyetlen élet alatt, amennyit nélkülük ezer életek alatt sem!
Köszönöm!
Köszönöm a közeli lelki barátaimnak, Szerelmemnek, Gyerekemnek, Anyámnak, távolabbi kedves, és kevésbé kedves ismerőseimnek, köszönöm dr. Molnár Gábornak, Király Istvánnak, Láma Csöpelnek, Thorwald Dethlefsennek, Rüdiger Dahlkénak, Deepak Choprának, Molnár Editnek, Dan Millmannak, Berente Áginak, Horváth Andreának, Neale Doland Walshnak, Takács Tibornak, Baktay Ervinnek, és most hirtelen más nem jut eszembe, hogy megosztották velem a tudásukat, tapasztalataikat, szenvedéseiket, felismeréseiket, hozzájárulva ahhoz, hogy nekem ne kelljen sok-sok életet végigkínlódva megtapasztalnom a Lényeget.
Hála Nektek, és Nekik, és Áldás!
Jujdejólérzem magam!!
Deepak Chopra: Az élet hét törvénye című könyvét olvasom. 37 oldal.
Egy hete olvasom, és még csak a harmadik törvénynél tartok, a 28. oldalon. Úgyhogy meglehetősen tömör olvasmányról van szó.
Ma reggeli olvasásakor, elmélkedésemkor, és meditációmban egy csomó felismerésre jutottam.
Egyebek között arra, hogy micsoda elképesztő gőgös egós megnyilvánulás az, amiről már írtam ugyan, de talán magam sem éreztem át még ennyire, azt, amikor kijelenti valaki: minden tudás bennem van, minek nekem tanító, könyv, leülök meditálni, vagy böjtölök pár hétig és megvilágosodom mindezek nélkül is...
Elképzelhető persze, hogy így lesz, a Teremtő szándékait nem tudhatjuk ugyebár. Voltak a régiek között ilyen megvilágosodott mesterek, bár az őket másolni akarók elfelejtik, hogy ezek a mesterek sem úgy születtek, hogy azok voltak, merthogy minden tudás bennük volt, hanem bizony többségük élete második felében, vagy akár vége felé jutott el annak a tudásnak a birtokában, amitől ő mesterré lett.
Ha csak a legismertebb tanítót nézzük, Jézus Krisztust, ő is harminchárom évesen lett "valakivé", előtte nem nagyon tudunk róla semmit...
Mindenesetre én csak azt tudom, amit tapasztalok: hogy vajon hány ezer élet kellene még, milyen szenvedéseken és küszködéseken kellene keresztül mennem, hogy ezeket a spirituális törvényeket, amelyek itt 37 oldalban töményen össze vannak foglalva magamtól, minden segítség nélkül felismerjem, megértsem, és alkalmazzam a saját életemben... és milyen hálás vagyok ezért a Teremtői szándéknak, hogy mindig elém vezeti azokat az embereket, azokat a tanítókat, azokat a könyveket, amelyek lórúgásként hatnak rám, és lehetőséget adnak arra, hogy ha magamba integrálom, és alkalmazom a szavaikat, akkor annyit fejlődhetek egyetlen élet alatt, amennyit nélkülük ezer életek alatt sem!
Köszönöm!
Köszönöm a közeli lelki barátaimnak, Szerelmemnek, Gyerekemnek, Anyámnak, távolabbi kedves, és kevésbé kedves ismerőseimnek, köszönöm dr. Molnár Gábornak, Király Istvánnak, Láma Csöpelnek, Thorwald Dethlefsennek, Rüdiger Dahlkénak, Deepak Choprának, Molnár Editnek, Dan Millmannak, Berente Áginak, Horváth Andreának, Neale Doland Walshnak, Takács Tibornak, Baktay Ervinnek, és most hirtelen más nem jut eszembe, hogy megosztották velem a tudásukat, tapasztalataikat, szenvedéseiket, felismeréseiket, hozzájárulva ahhoz, hogy nekem ne kelljen sok-sok életet végigkínlódva megtapasztalnom a Lényeget.
Hála Nektek, és Nekik, és Áldás!
Jujdejólérzem magam!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése