Szamszára

Volt már olyan, hogy egy nap alatt jártam végig a létkerék összes állomását, a pokloktól az állati léten át, a Nirvánáig, a legnagyobb boldogságig, harmóniáig. Életem folyamán mindig sokkal kevésbé viselt meg az egynapos mindent-megélés, mint amikor napokig, sőt hetekig kellett végigjárnom a Szamszárát. Fejlődésem ott látom, hogy már nem ragadok bele a poklokba, már nem trunkolom magam napokig egy-egy problémán, sikerül fülön csípnem Gollam pajtást, és még mielőtt a fejemre nőne, kinevetem játszmáit, ezzel elejét véve a további mélyrepülésnek. Szóval messze még a tökéletesség, amikor érzelmi reakcióim amplitúdója már szinte alig-alig látszik, de a lényeg, hogy nem tart már sokáig, egy-egy nap, vagy éjszaka túljutok a nehezén. Ugyanis nem mindegy, hogy az embert nyaktilóval végzik ki, vagy máglyán égetik. A végén úgyis a Fénybe jut, de az odavezető út hosszúsága nagyon nem mindegy. Volt idő, még nem is oly rég, amikor azon elmélkedtem, hogy milyen jó kis életet terveztem magamnak ott fenn, és még szerencse, hogy én akartam, mert különben átkozódtam volna büdösül, vajon mit követtem el, hogy időről-időre így megviselődtem a létben. Az idők folyamán azonban bizonyságot nyert újfent, hogy ha a lelked elér egyfajta megtisztultsági állapotot, már nem tűri el sokáig, ha mocsok kerül bele. Van még mivel dolgoznom magamban, hogy kilökődjenek lelkemből az utolsó nem odavalóságok is, hogy egyre tisztább és tisztább legyen, és ezt többségében úgy tudom elérni, ha a már régen érett változtatásokat eszközölöm életemben. Ha lassítotok, hátrálok egy-egy lépéssel. Ha azokat a dolgokat, amelyek még mindig bűntudatot okoznak vagy megszüntetem, azaz kiiktatom életemből, vagy elmerengek rajta, vajon meddig akarom még ostorozni magam, Skorpió énem meddig akarja még belém vájkálni mérgekkel teli fullánkját. Tényleg volt már olyan a világon, aki megszelídített egy skorpiót? Mert ha nem, akkor rám vár ez a nemes feladat. A következő sorokban írottak nem az én kútfőmből származnak, Mesterem gondolatai. De lehetnének bármely más mester gondolatai, a spirituális tanok mindegyike tartalmazza ezeket az igazságokat. A lényeg az, amikor bennünk igazsággá formálódnak ezok a szavak, mondatok. Velem megtörtént ez, már nem is egyszer, így itt az ideje, hogy továbbadjam. Lehet, hogy másnak nem lesz igazság, ami nekem az lett, de talán, aki elolvassa, és átengedi magán a szavakat, őbenne is kinyílik az Aranyvirág... A tanfolyamon gyakran meditatív állapotba ringat minket mesterünk, ilyenkor csukott szemmel, ellazultan hallgatjuk a szavait: "Ha valakinek segíteni akarsz, de nem kell neki, hagyd őt. Minden reggel, ha felkelsz, válaszd a boldogságot. "Ma valami csodálatos dolog történik velem!" Isten hagyja, hogy létezzünk, ez önmagában egy nagy csoda. Soha ne vádold magad, ha valakit megbántottál, lehet, akkor így kellett tenned. Szeresd magad, csak akkor tud más is szeretni. Ha rosszat tettél, rossz gondolat kerített hatalmába, vagy sebző szó hagyta el a szádat, javítsd ki, telefonon, vagy személyesen, vagy meditációban, mondd: bocsáss meg, nem tudtam kellőképpen magamra figyelni. Tévedni emberi dolog, de a hibát beismerni már isteni! Mindenkivel megtörténik, de a TUDATOS ember észreveszi és ki akarja javítani a hibáját. A Nap ne nyugodjon le a te haragoddal! Szeresd magad. Isten mindenkiben ott van, ezért méltán szeretheted magadat is. Lefekvés előtt és felkeléskor szeresd magad: egészséges és erős ember vagyok, fontos vagyok, képes vagyok, jóvá tudom tenni, értékes, okos, kedves, hatékony vagyok. Céljaimat elérem, az akadályokat leküzdöm. TUDATOS vagyok az életre, szívem örömmel, szeretettel, boldogsággal teli. Szemléletet váltok: a világ jó. Kiegyensúlyozott vagyok, egyre több teher foszlik le rólam. A figyelemegységeim nagy része hazakerül, sugárzom az életet, a szeretetet. Minden félelem, fájdalom, bánat eloszlik körülöttem és rólam. Érzem, hogy mindig megérdemeltem a boldogságot, csak nem hittem benne, hogy megkaphatom. Mától elfogadom. Bőségben élek, ezt szívesen megosztom másokkal, mert a boldogságot csak az bírja el, aki megosztja. Úgy élem az életemet, mint egy nagy csodát. Adom és kapom a szeretetet. Szeretetet szívok be minden lélegzetvételkor, és szeretetet fújok ki. Sugárzom a boldogságot. Mától kezdve a gyakorlatban is megvalósítom, amit magamról állítok, így élek, sugárzom, eleinte olyan, mintha megjátszanám, de ha mosolygok, endorfin szabadul fel, és ezzel könnyedén megoldom a feladataimat. Képesnek érzem magam a céljaim kitűzésére, megvalósítására. Harcolok a céljaimért. Nem külső ellenséggel, hanem önmagammal, az egómmal. Ez a legnagyobb győzelem. Mindennap meditálok, éber vagyok, nem hagyom, hogy az elmém, az egóm dirigáljon, hagyom, hogy a tudatom irányítson. Nem marad ki nap meditáció nélkül. Nem irigyelek senkit azért, amije van, vagy amilyen ő maga. Ő már megvalósította a céljait. Én is meg tudom valósítani. Én is voltam valamely életemben olyan mint ő, és még leszek is olyan, mint ő. Ez vonatkozik arra is, ha valaki lenézést váltana ki belőlem. Hogy minél több figyelemegységet visszaszerezzek, nem őrzök haragot tovább a szívemben senki iránt. A harag gúzsba köt, nem hagyja, hogy boldog legyek. Olyan, mint a porszem, amely a fogaskerekek közé akad és megállítja azt. Kiveszem a porszemet, és a fogaskerék az isteni igazságok szerint működik tovább. Bocsáss meg, és felejts! Ez a boldogság útja. Ne vedd el másoktól, ami az övék, mert tőled is elveszik, amit a magadénak hittél. Fizettesd meg, ha tartoznak neked, vagy tedd túl magad rajta, és többet ne adj. Ha te tartozol, add meg. Ne bánj rosszul senkivel, te sem szeretnéd ezt. Minden élőlénynek joga, hogy boldoggá, vagy boldogtalanná tegye magát. Jogod van a megbecsülésre, mától kezdve mosolyogva kelj, figyelj a világban az önzetlenségre, a jóságra. Légy hálás azért amid van, légy elégedett. Akinek van, annak még több adatik, akinek kicsi van, az is elvétetik. Ha jól sáfárkodsz azzal, amid van, gyarapítod, ha tékozolsz, elveszíted. Mindenkiben a jót vedd észre, ezt nagyítsd, a rosszat kisebbítsd. Lehetőségek vannak, nem problémák. Lásd meg a hernyóban a pillangót, a makkban a tölgyfát. A balgában a bölcset, a szentségtörőben a szentet. Mindenkiben Istent. A felismerésed így TUDATOSSÁ és fényesebbé válik. Szeretem magam, egészséges vagyok, és bölcs. Szeretetre méltó vagyok, és teszek is azért, hogy az legyek. Sugárzom az életet, a bölcsességet, a szeretetet, egótlanságot, és örülök az életnek." Talán első olvasatra banálisnak tűnnek ezek a mondatok. De egyet tudni kell: az elmének tök mindegy milyen parancsot adsz neki, azt fogja végrehajtani. Számára az a fontos, hogy bizonyítsa, milyen ügyesen teremt. És azt fogja megteremteni, amit mondasz neki.