Extraszenzitív állataink
„Tegnap nagyon félelmetes dolog történt. Macskám az asztalon aludt mellettem, miközben én a számítógépen dolgoztam. Közben készülődtem is, kávét készítettem, stb. Egyszerre felült, mereven nézett az előszoba felé, én hiába beszéltem, simogattam, ő csak meredten nézett, borzolta a szőrét, és lopakodó pózban elindult. Majd leült, rám nézett, és visszajött.Tudtam, hogy valamit, valakit látott ott, az lepett meg, hogy én most nem érzékeltem semmit. Ami aggaszt, hogy a macskám azóta folyamatosan nyugtalan, mindig ugyanarra a pontra néz, szőrét borzolja, és szemmel láthatóan nem találja a helyét. Sajnos nekem elég régóta vannak szellemekkel kapcsolatos észrevételeim. 1994-ben, nagymamám halála óta tapasztalok megmagyarázhatatlan dolgokat. Volt egy barátnőm, aki teljesen szkeptikus volt, de amikor közös albérletben laktunk, még ő is tapasztalt fura dolgokat. Ha ismeretségi körömből meghal valaki, a környezetemben leesnek, megmozdulnak dolgok, ajtók nyílnak ki. Eddig én éreztem jobban őket, mint a macskám, de ez a tegnapi nagyon megrémített.”
Fentieket egy meglehetősen rémült hölgy írta nekem néhány hónapja. A levélből látható, hogy sajnos egyértelműen a félelem uralkodik Márián (nevezzük így őt, valódi neve elhallgatását kérte). Később még néhány levelet váltottunk, igyekeztem megnyugtatni őt, bár nem hallgattam el, hogy én is úgy vélem valaki, valami van náluk, amelyet a macska érzékelt. A macskák inkább támadással, a kutyák az emberekhez hasonlóan félelemmel reagálnak a nem jó szándékú entitások jelenlétére.
Az állatoknak sikerült megőrizniük azt, amit mi emberek az elmúlt évezredek alatt mára sikeresen lezüllesztettünk magunkban: a finomérzékelésről beszélek. Az élelmiszerek, a vízben és a levegőben lévő káros anyagok, a gyógyszerek, a média nem csak a fizikai testünket mérgezik, hanem a mentális képességünket is a lehető legalacsonyabb, vegetációhoz közeli szintre juttatják. Ha ez ellen tudatosan nem teszünk, végül szellemileg teljesen letompulunk, csak a durvaérzékszerveink működnek, vagy lassan már az sem.
A Máriához hasonló emberek képessége, azaz, hogy érzékelik a földi világon túli lények létezését, vagy velük született képesség, (amely egyébként asztrológiai szempontból egyértelműen látszik a horoszkópjukban), vagy a mai változásoknak köszönhető.
Ma, amikor tán nincs olyan ember, aki a 2012-es változásokról ne hallott volna, ha mást nem is, de egyet tudomásul kell, hogy vegyen: a változás márpediglen elindult, méghozzá hihetetlen gyorsasággal. Elsősorban az emberi elmében. Eddig túlnyomórészt azok az emberek „vették az adást”, akik eleve extraszenzitív (különlegesen érzékeny, fogékony) személyek voltak, ám ma már olyanoknak is „nyílik a kapu”, akik eddig nem tapasztaltak különösnek mondott, megmagyarázhatatlannak hitt történéseket.
Nincs más dolgunk, mint elfogadni ezeknek a dolgoknak a meglétét, és ami nagyon fontos: nincs mitől félni! A félelem az az energia, ami táplálja ezeket a lényeket. A világot két érzelem mozgatja, s bennünket, embereket is: a szeretet és a félelem. Hogy érthetőbb legyek: valamit vagy azért teszünk meg, mert szeretünk, vagy azért nem teszünk meg, mert félünk tőle, vagy a következményeitől. A két leghatalmasabb energiáról beszélünk tehát.
A legnehezebb megértetni az új jelenségeket tapasztaló, gyakran rémült emberrel, hogy a más lények érzékelése ugyanolyan képesség, mint bármely egyéb érzékelésünk, a látás, hallás, szaglás.
Meg kell tanulniuk ezzel együtt élni, félelem nélkül.
Nagyon fontos ez utóbbi, ami felett rendre elsiklanak, hiszen az emberben zsigeri félelem van az ismeretlentől.
A modern ember vélt, vagy valós biztonsága elérését célozza minden civilizációs törekvés, falakat emeltünk magunk köré szó szerint is, és mentálisan is, a keresztény vallások pedig még jól rá is tettek erre egy lapáttal, hiszen minden, ami láthatatlan, csak az ördög műve lehet, boszorkányság, Isten büntetése.
Minden hatalomnak célja a félelemben tartás, hiszen aki fél, az irányítható. Az öntudatos, egész-séges ember, aki nem fél, sem a földi, sem az azon túli világ számára nem irányítható, sérthetetlen. Amíg az ember a természettel együtt élt, lélegzett, számára elfogadott volt a más dimenzióbeli lények létezése, félelem nélkül, nagy tisztelettel voltak a holtak szellemeivel, a természet entitásaival, az égi seregekkel.
Mária esetében a félelem dominált.
A félelem elsősorban abból ered, ha az ember nincs tisztában ezen entitások működésének korlátaival.
Nem szeretnék itt most részletesen belemenni, hogy elhunyt emberek szellemein kívül hányféle negatív, és pozitív entitás létezik a különböző dimenziókban, mert erről oldalakat lehetne írni. A leggyakrabban amúgy is az történik, ami az ő esetében, a leírása alapján: egy entitás, nevezzük szellemnek, észleli, hogy van egy földi ember, aki veszi az adásait. Lehet, hogy üzenni szeretne, lehet, hogy energiát „vételezni”, ezt addig nem tudhatjuk meg, amíg félelemmel reagálunk a megjelenésére. Itt, a földi világban az ő erejük csak addig terjed, hogy „ijesztgessenek” bennünket: levernek valamit, lámpát kapcsolnak fel, vagy le, ajtót nyitnak, vagy csuknak be. Valóban ártani képtelenek. Fontos tehát, hogy amint ilyesmit tapasztalunk – hirtelen lehűl a levegő körülöttünk, libabőrösek leszünk, hangot hallunk, vagy megmozdul valami a környezetünkben - őrizzük meg a nyugalmunkat, harag, és ijedtség nélkül ébresszük el magunkban a szeretet érzését, és képzeljük el, amint nagy-nagy fehér fényesség vesz körül bennünket.
A félelem ugyanis nehéz, sötét energia, ami számukra táplálékként hat. Ellenben a fény, a világosság, a szeretet a negatív entitásokat feloszlatja.
A minket körülvevő állatok érzékszervei az elmúlt évezredek alatt szerencsére nem sokat változtak, bár őket ugyanúgy érik a negatív hatások, mint minket, embereket. Ám mégis kevésbé befolyásolhatóak, mint mi, a szkepticizmus számukra nem létező fogalom. Ők olyannak fogadják el a világmindenséget, amilyen, együtt élnek, léteznek azzal, nincsenek bennük kérdések, kételyek. Minden állat érzékeli a bennünket körülvevő más dimenziókat. Előrejelző képességük kiváló, gondolom erről már mindenki olvasott, látott, hallott.
A macskák, mint önálló, szuverén egyéniségek, kevésbé függnek az embertől, nincs bennük falkaszellem, tehát minden, számukra ismeretlen, ijesztő dologra támadásnak tűnő védekezéssel reagálnak, így a más dimenzióbeli negatív entitásokra is. A segítő lények, a természet entitásainak jelenléte őket is megnyugtatja.
Egy barátnőm, aki mára megtanulta elfogadni saját képességét, azaz, hogy érzékeli a más dimenzióbeli lényeket, és azok gyakori megjelenését otthonában, több macskát is tart, akik rendszeresen jelzik neki, a Máriáéhoz hasonló módon, ha ismét meglátogatták.
Mára szinte eltűntek az életéből az ilyen jelenések, mert lassanként megtanult félelem nélkül reagálni rájuk. Tisztában van vele, hogy itt a Földön mi vagyunk itthon.
A kutyák félelme a negatív entitásoktól onnan ered, hogy falkatagként az embert fogadták el vezérnek, ezért tőlünk várják a védelmet is.
Jó példa erre Párom staffordshire terrier kutyája Melba, aki fajtájából fakadóan messze nem ijedős típus.
Melba különösen nyugodt, békés, türelmes, ember-, és állatszerető, igen jól szocializált kutya.
Egyszer a szemünk láttára, ahogy hátraszaladt a kertben, ugyanazzal a lendülettel fordult sarkon, vissza hozzánk, félelmében nyüszítve, farkát maga alá húzva. Még sosem láttuk ilyennek, hosszú percekig tartott a kutya remegése, mire végül megnyugodott. Zárt kert, semmi a világon nem volt ott, ami emberi szemmel látható lett volna.
A lovak szintén ijedtséggel reagálnak minden sötét energiára, menekülésre fogják a dolgot.
A madarak meg sem közelítik azt a helyet, ahol ilyen energiák jelenlétét érzik.
Ha tehát macskánk láthatólag felborzolt szőrrel, esetleg morogva, fújva egy pontra mered, ne kezdjünk el félni.
Ellenben hatásos a fehér gyertya, és a só. A fehér gyertya a fényt képviseli, a sót felszórva a lakásban, majd felporszívózva a negatív energiákat magába szívja.
Amit ne tegyünk: semmiképpen se vegyük félvállról állataink reakcióit.
Ők valóban „látnak”, „hallanak”, és „éreznek”.
Tisztán, mert egójuk nem lévén, nem befolyásolja őket semminemű emberi hitrendszer, vallás, politika, meggyőződés.
A legmegbízhatóbb forrásaink ők, rég elvesztett valódi szemünk, fülünk, szaglásunk, intuíciónk.
Fentieket egy meglehetősen rémült hölgy írta nekem néhány hónapja. A levélből látható, hogy sajnos egyértelműen a félelem uralkodik Márián (nevezzük így őt, valódi neve elhallgatását kérte). Később még néhány levelet váltottunk, igyekeztem megnyugtatni őt, bár nem hallgattam el, hogy én is úgy vélem valaki, valami van náluk, amelyet a macska érzékelt. A macskák inkább támadással, a kutyák az emberekhez hasonlóan félelemmel reagálnak a nem jó szándékú entitások jelenlétére.
Az állatoknak sikerült megőrizniük azt, amit mi emberek az elmúlt évezredek alatt mára sikeresen lezüllesztettünk magunkban: a finomérzékelésről beszélek. Az élelmiszerek, a vízben és a levegőben lévő káros anyagok, a gyógyszerek, a média nem csak a fizikai testünket mérgezik, hanem a mentális képességünket is a lehető legalacsonyabb, vegetációhoz közeli szintre juttatják. Ha ez ellen tudatosan nem teszünk, végül szellemileg teljesen letompulunk, csak a durvaérzékszerveink működnek, vagy lassan már az sem.
A Máriához hasonló emberek képessége, azaz, hogy érzékelik a földi világon túli lények létezését, vagy velük született képesség, (amely egyébként asztrológiai szempontból egyértelműen látszik a horoszkópjukban), vagy a mai változásoknak köszönhető.
Ma, amikor tán nincs olyan ember, aki a 2012-es változásokról ne hallott volna, ha mást nem is, de egyet tudomásul kell, hogy vegyen: a változás márpediglen elindult, méghozzá hihetetlen gyorsasággal. Elsősorban az emberi elmében. Eddig túlnyomórészt azok az emberek „vették az adást”, akik eleve extraszenzitív (különlegesen érzékeny, fogékony) személyek voltak, ám ma már olyanoknak is „nyílik a kapu”, akik eddig nem tapasztaltak különösnek mondott, megmagyarázhatatlannak hitt történéseket.
Nincs más dolgunk, mint elfogadni ezeknek a dolgoknak a meglétét, és ami nagyon fontos: nincs mitől félni! A félelem az az energia, ami táplálja ezeket a lényeket. A világot két érzelem mozgatja, s bennünket, embereket is: a szeretet és a félelem. Hogy érthetőbb legyek: valamit vagy azért teszünk meg, mert szeretünk, vagy azért nem teszünk meg, mert félünk tőle, vagy a következményeitől. A két leghatalmasabb energiáról beszélünk tehát.
A legnehezebb megértetni az új jelenségeket tapasztaló, gyakran rémült emberrel, hogy a más lények érzékelése ugyanolyan képesség, mint bármely egyéb érzékelésünk, a látás, hallás, szaglás.
Meg kell tanulniuk ezzel együtt élni, félelem nélkül.
Nagyon fontos ez utóbbi, ami felett rendre elsiklanak, hiszen az emberben zsigeri félelem van az ismeretlentől.
A modern ember vélt, vagy valós biztonsága elérését célozza minden civilizációs törekvés, falakat emeltünk magunk köré szó szerint is, és mentálisan is, a keresztény vallások pedig még jól rá is tettek erre egy lapáttal, hiszen minden, ami láthatatlan, csak az ördög műve lehet, boszorkányság, Isten büntetése.
Minden hatalomnak célja a félelemben tartás, hiszen aki fél, az irányítható. Az öntudatos, egész-séges ember, aki nem fél, sem a földi, sem az azon túli világ számára nem irányítható, sérthetetlen. Amíg az ember a természettel együtt élt, lélegzett, számára elfogadott volt a más dimenzióbeli lények létezése, félelem nélkül, nagy tisztelettel voltak a holtak szellemeivel, a természet entitásaival, az égi seregekkel.
Mária esetében a félelem dominált.
A félelem elsősorban abból ered, ha az ember nincs tisztában ezen entitások működésének korlátaival.
Nem szeretnék itt most részletesen belemenni, hogy elhunyt emberek szellemein kívül hányféle negatív, és pozitív entitás létezik a különböző dimenziókban, mert erről oldalakat lehetne írni. A leggyakrabban amúgy is az történik, ami az ő esetében, a leírása alapján: egy entitás, nevezzük szellemnek, észleli, hogy van egy földi ember, aki veszi az adásait. Lehet, hogy üzenni szeretne, lehet, hogy energiát „vételezni”, ezt addig nem tudhatjuk meg, amíg félelemmel reagálunk a megjelenésére. Itt, a földi világban az ő erejük csak addig terjed, hogy „ijesztgessenek” bennünket: levernek valamit, lámpát kapcsolnak fel, vagy le, ajtót nyitnak, vagy csuknak be. Valóban ártani képtelenek. Fontos tehát, hogy amint ilyesmit tapasztalunk – hirtelen lehűl a levegő körülöttünk, libabőrösek leszünk, hangot hallunk, vagy megmozdul valami a környezetünkben - őrizzük meg a nyugalmunkat, harag, és ijedtség nélkül ébresszük el magunkban a szeretet érzését, és képzeljük el, amint nagy-nagy fehér fényesség vesz körül bennünket.
A félelem ugyanis nehéz, sötét energia, ami számukra táplálékként hat. Ellenben a fény, a világosság, a szeretet a negatív entitásokat feloszlatja.
A minket körülvevő állatok érzékszervei az elmúlt évezredek alatt szerencsére nem sokat változtak, bár őket ugyanúgy érik a negatív hatások, mint minket, embereket. Ám mégis kevésbé befolyásolhatóak, mint mi, a szkepticizmus számukra nem létező fogalom. Ők olyannak fogadják el a világmindenséget, amilyen, együtt élnek, léteznek azzal, nincsenek bennük kérdések, kételyek. Minden állat érzékeli a bennünket körülvevő más dimenziókat. Előrejelző képességük kiváló, gondolom erről már mindenki olvasott, látott, hallott.
A macskák, mint önálló, szuverén egyéniségek, kevésbé függnek az embertől, nincs bennük falkaszellem, tehát minden, számukra ismeretlen, ijesztő dologra támadásnak tűnő védekezéssel reagálnak, így a más dimenzióbeli negatív entitásokra is. A segítő lények, a természet entitásainak jelenléte őket is megnyugtatja.
Egy barátnőm, aki mára megtanulta elfogadni saját képességét, azaz, hogy érzékeli a más dimenzióbeli lényeket, és azok gyakori megjelenését otthonában, több macskát is tart, akik rendszeresen jelzik neki, a Máriáéhoz hasonló módon, ha ismét meglátogatták.
Mára szinte eltűntek az életéből az ilyen jelenések, mert lassanként megtanult félelem nélkül reagálni rájuk. Tisztában van vele, hogy itt a Földön mi vagyunk itthon.
A kutyák félelme a negatív entitásoktól onnan ered, hogy falkatagként az embert fogadták el vezérnek, ezért tőlünk várják a védelmet is.
Jó példa erre Párom staffordshire terrier kutyája Melba, aki fajtájából fakadóan messze nem ijedős típus.
Melba különösen nyugodt, békés, türelmes, ember-, és állatszerető, igen jól szocializált kutya.
Egyszer a szemünk láttára, ahogy hátraszaladt a kertben, ugyanazzal a lendülettel fordult sarkon, vissza hozzánk, félelmében nyüszítve, farkát maga alá húzva. Még sosem láttuk ilyennek, hosszú percekig tartott a kutya remegése, mire végül megnyugodott. Zárt kert, semmi a világon nem volt ott, ami emberi szemmel látható lett volna.
A lovak szintén ijedtséggel reagálnak minden sötét energiára, menekülésre fogják a dolgot.
A madarak meg sem közelítik azt a helyet, ahol ilyen energiák jelenlétét érzik.
Ha tehát macskánk láthatólag felborzolt szőrrel, esetleg morogva, fújva egy pontra mered, ne kezdjünk el félni.
Ellenben hatásos a fehér gyertya, és a só. A fehér gyertya a fényt képviseli, a sót felszórva a lakásban, majd felporszívózva a negatív energiákat magába szívja.
Amit ne tegyünk: semmiképpen se vegyük félvállról állataink reakcióit.
Ők valóban „látnak”, „hallanak”, és „éreznek”.
Tisztán, mert egójuk nem lévén, nem befolyásolja őket semminemű emberi hitrendszer, vallás, politika, meggyőződés.
A legmegbízhatóbb forrásaink ők, rég elvesztett valódi szemünk, fülünk, szaglásunk, intuíciónk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése