első
Napról napra szembesülök a tudatosság fontosságával.
Nem csak, hogy napról napra, hanem óráról órára, sőt percről percre.
Amikor elkezdtem a spiritualitás útján járni (reiki, buddhizmus, Vonzás Törvénye, asztrológia, kártyavetés) egyáltalán nem ismertem még magát ezt a szót sem. De tényleg.
Ez húsz éve volt, akkor voltam 24 éves.
Éltem az életemet, mint minden huszonéves, csak úgy bele a vakvilágba, bár éreztem, hogy valami hiányzik. Aztán jöttek egymás után ezek a dolgok, de egy csomó minden előtt értetlenül álltam, és azt hittem, hogy minden majd jön magától, igazán nem is kell semmit tennem, elég, ha elolvasok ezt azt, megtanulok ezt azt, aztán a dolgok maguktól működnek.
Aztán jött a mélyrepülés, amikoris nem értettem, hogy mi a fene, ami még mindig hiányzik.
És bevallom, nem régen tudtam meg, mit jelent a szó TUDATOSSÁG.
És aztán megtapasztaltam, hogy milyen baromi nehéz dolog ez, és mennyire fárasztó is. Mint minden, amit az ember nem csinált addig, amíg el nem kezdte, addig, amíg be nem gyakorolta. Aztán minden milyen egyszerűvé válik általa.
No, ezekről a dolgokról, a hétköznapi életre gyakorolt hatásairól akarok írni, meg akarom osztani lehetőleg minél több emberrel, hogy könnyebbé tegyem az életüket. Mert a tudás, amíg csak magunknak tartogatjuk nem ér a világon semmit. Minden spirituális úton járó embernek kutya kötelessége továbbadni minden tudást, ami benne van.
Ez a dolgom ebben az életemben.
Nem csak, hogy napról napra, hanem óráról órára, sőt percről percre.
Amikor elkezdtem a spiritualitás útján járni (reiki, buddhizmus, Vonzás Törvénye, asztrológia, kártyavetés) egyáltalán nem ismertem még magát ezt a szót sem. De tényleg.
Ez húsz éve volt, akkor voltam 24 éves.
Éltem az életemet, mint minden huszonéves, csak úgy bele a vakvilágba, bár éreztem, hogy valami hiányzik. Aztán jöttek egymás után ezek a dolgok, de egy csomó minden előtt értetlenül álltam, és azt hittem, hogy minden majd jön magától, igazán nem is kell semmit tennem, elég, ha elolvasok ezt azt, megtanulok ezt azt, aztán a dolgok maguktól működnek.
Aztán jött a mélyrepülés, amikoris nem értettem, hogy mi a fene, ami még mindig hiányzik.
És bevallom, nem régen tudtam meg, mit jelent a szó TUDATOSSÁG.
És aztán megtapasztaltam, hogy milyen baromi nehéz dolog ez, és mennyire fárasztó is. Mint minden, amit az ember nem csinált addig, amíg el nem kezdte, addig, amíg be nem gyakorolta. Aztán minden milyen egyszerűvé válik általa.
No, ezekről a dolgokról, a hétköznapi életre gyakorolt hatásairól akarok írni, meg akarom osztani lehetőleg minél több emberrel, hogy könnyebbé tegyem az életüket. Mert a tudás, amíg csak magunknak tartogatjuk nem ér a világon semmit. Minden spirituális úton járó embernek kutya kötelessége továbbadni minden tudást, ami benne van.
Ez a dolgom ebben az életemben.
Szia, milyen érdekes, amit írtál, mostanában azt veszem észre, hogy egyesek, "akik tudnak valamit", nem osztják meg, nem őszinték, hagyják, hogy Te jöjjél rá, de ha fizetsz, akkor az más... Ez amolyan közönyösség, félelem attól, hogy talán a másik "többet" tud? A szégyenérzet, ha valamiről kiderül, hogy nem jól tudja? Vagy épp csak ő is tanulta, s még nem érzékelte, így inkább nem megy bele? Tetszik az indulás, olvaslak tovább :) Zsuzsa (K.)
VálaszTörlésAkik tudnak valamit, de nem osztják meg, hmmmm.... azok nem tudnak semmit. A tudás akkor ér valamit, ha megoszthatod, különben belénk rohad. Ezt mondja mindig Mesterem. És ez így van. A spiri úton kutya kötelességed továbbadni a tudást, persze csak akkor, ha már gyökeret eresztett benned, magyarán hallod, érted, magadévá teszed, megtapasztalod, megemészted, elmélkedsz rajta, és benned valósággá válik. Csak ekkor add tovább. A többi, amiről írsz... hát az pedig az egó műve. Attól, hogy valaki spirituális úton kezd járni, még nem szűnik meg automatikusan az egó, sőt... kialakulhat a spirituális egó, na ők azok, akik csakis akkor adják ki, amit tudnak, ha fizetsz érte. Idő, tapasztalás, tudás, bölcsülés, ez az egó leépítgetés útja. :)
VálaszTörlés