Ő és én 2.


- Anya.
- Tessék.
Háttal ültem az ablaknak, a fény szépséges kis arcára esett, mélybarna szemeiben szokás szerint nem látszott fekete írisze, ahogy a lábaimnál ülve felpillantott rám. A kezeim után nyúlt, meleg, száraz tenyere, kecses, finom, vékony ujjacskái két tenyerembe simultak. Így ültünk néhány másodpercig, elvesztem a tekintete mögött, ahogy mindannyiszor, mikor belenézek a szemébe. Mint egy sötét alagút, amely a Mindenségbe vezet. Ismerem ezt a Mindenséget, mindennél jobban.
- Nem baj, hogy elmegyek?
- Miért volna?!
- Mert mostanában sokat eljárok, nem is alszom itthon, napokig nem vagyok.
- Kicsim, hogy volna baj? 20 éves vagy, teszed a dolgod, ez a természetes folyama az életnek. Az volna baj, ha állandóan itthon ülnél.
- De féltelek.
- Engem? Mitől?!
- Rossz érzés nekem téged egyedül hagyni.
- Tudod jól, hogy én szeretek, nagyon szeretek egyedül lenni.
- Tudom, de akkor is.
- Mit akkor is? Nincs baj. Ez így van rendjén. Menj.
- De rossz érzés téged itt hagyni egyedül, én elmegyek, be a városba, az életbe, te pedig itthon maradsz.
- Igen. Ahogy ez az élet rendje. A gyerekek elmennek otthonról, a szülők ott maradnak. Egy másik időszak kezdődik az életükben. Újra több időt tölthetnek magukkal, azzal, amit szeretnek. Jó esetben. Rossz esetben feleslegesnek kezdik magukat érezni, de tudod, hogy én nem ez vagyok.
- Tudom. De még az is van, hogy eddig olyan fura idegen volt az a másik lakás. És ahogy egyre többet vagyok ott, egyre ….
- … otthonosabbnak érzed.
- Igen! - felderült az arca, hogy nem neki kellett kimondani.
- Ez rendben van.
- De nekem itt van az otthonom.
- Mindig is ott lesz az igazi otthonod, ahol én vagyok. Lesz másik otthonod, amit majd te építesz, rendezel, alakítasz, az is igazi otthon lesz. De mindig ott leszel igazán otthon, ahol én vagyok.
Mosolyog, szemei könnybe lábadnak.
- Igen. Tudom.
- Menj már.
- De biztos nem baj?
- Biztos. Nem hiszel nekem?
- De hiszek.
- Tudod, hogy szeretek egyedül lenni?
- Tudom.
- Tudod, hogy örülök, ha jól érzed magad máshol is?
- Tudom.
- Tudod, hogy egész kicsilánykorod óta nem ragasztottalak magamhoz, bárhová mehettél, ha valahol jól érezted magad, ott maradhattál.
- Igen.
- Most akkor kinek nehezebb a leválás? Anyának, vagy a lányának?
Összenevettünk.
- De csak két nap múlva jövök.
- Helyes, érezd jól magad.
- Aztán itthon leszek egész héten!
- Rendben. Na menj már.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sötétség, Sátán, Lucifer, Ördög

Minden általam ismert nevét kiírtam a címbe, kinek hogy tetszik, válogasson kedvére. :) Olvasok egy könyvet, Jan Van Helsing: Interjú a Halál Angyalával. Szokás szerint mindig minden jó időben, és jókor jön az életembe, tényleg kegyelmi állapotban vagyok - bár ezt már régen tudom -, mert minden feszítő kérdésemre megkapom a választ, csak figyelmeznem kell. Az idők folyamán, ahogy egyre inkább elköteleződtem a Fénynek, gyakran megtagadtam a Sötétséget, mondván, hogy eleget adóztam már neki életem első felében, a másodikat már nem óhajtom a társaságában eltölteni, köszönöm, tanultam eleget. Egyet nem tudtam, hogy a Sötétség, Sátán, Lucifer, Ördög, és a neki helyt adó Egó, vagy nevezzük bárhogyan éppen azért van, hogy a fény felé terelgessen, hogy próbára tegyen, kiállod-e az újabb szembesüléseket vele? A könyvben a Halál Angyalával beszélget Jan, médiumon keresztül úgy, ahogyan Neale Donald Walsh Istennel egy másik kedvenc könyvemben, bár ő személyes médiumként. A Halál, vagy az Átmenet
További információk

In Memoriam Sári

Én tudom, hogy az emberek túlnyomó többsége, aki nem élt lovak közelében, valami nagyon klassz dolognak tartja a lovazást, hiszen a ló a szabadság szimbóluma. Az emberi képzeletben a végtelen zöld mezők fűtengerében vágtázó ménesek, a csodálatos lelki érzékenységgel megáldott lovak, az erőtől duzzadó, fényes szőrű, lobogó sörényű állatok látványa rabul ejti, és csodálattal tölti el a szíveket, és irigylésre méltónak találják a velük foglalkozó embereket is. Egészen addig látszik ez ilyen romantikusnak, amíg közel nem kerülünk a lovakhoz, be nem szippant bűvös erejük. Mert a lovazás valóban olyan jóindulatú métely, ami belerágja magát az ember lelkébe, és bármennyire is akarna, már sosem tud szabadulni tőle. De valójában nagyon fáradtságos munka a lótartás, és gondozás, sok kitartás és fizikai erő szükségeltetik hozzájuk, amely messze nem olyan szép és romantikus, mint kívülről látszik. A lovakat a legérzékenyebb állatok között említik, és tényleg lelkük van. Amikor tizenegy éve végre f
További információk

Karma

Érdekes, hogy erről még nem írtam az elmúlt két évben, pedig a vízcsapból is ez folyik. De lehet, tán éppen ezért. A karma. Főként ezoterikus emberek kapaszkodnak ebbe a szóba, használják gyakran, és félremagyarázva, vagy nem érthetően magyarázva. Leginkább a karmaoldásoktól kapok sikítófrászt, és most ne taglaljuk,hogy nem is úgy gondolják, hanem másként, mert egy spiritualitással is foglalkozó, nem csak ezotériát használó embernek tudnia kell, hogy a nem tudatos, vagy kevésbé "szakértő" embereket ezzel úgy meg lehet vezetni, hogy még akár a pszhichiátrián is kiköthetnek. Viszont jó sok pénzt le lehet szedni a hívőktől, mindenféle hókuszpókuszokkal "feloldva" a karmájukat. Azt azért jó tudni, hogy karmaoldás, mint olyan, nem létezik. A karma azért karma, mert azt meg kell élni, kikerülni nem lehet, és amint megéljük, feldolgozzuk, megértjük, továbbenged. Nincs karmaoldó szertartás, nincs hétvégi tanfolyam, és nincs az a pénz, amivel a karmát meg lehet kerülni. Aki
További információk